Vannak napok, mikor az ember nehezen tudja eldönteni mi is az amit szeretne, mire vágyik és ez mennyiben tér el a jelenétől. Nehéz felismerni, ha eljön a pillanat, amikor bizonyos dolgoknak meg kell változniuk. Van ez a fránya kettősség, a kalandvágy és a szeretethiány között. Vannak eszméletlen felejthetetlen kalandok és vannak pillanatok mikor az ember végtelenül üresnek érzi magát, mert nincs aki éreztesse vele, hogy ő valójában mennyit ér. A testek harmóniája, a vágyak, a vonzódás és a két ember között pattogó szikrák, a forró levegő és a kimondhatatlan izgalom csodálatos dolgok mégis létezik valami, amivel mindez fokozható. Ez nem más mint a lelki harmónia... ha találkozol valakivel, akit nem ismersz még és szép lassan kezded kirajzolni a róla alkotott képed körvonalait akkor titkon ezt is keresed, reméled, hogy talán majd most megtalálod azt a valamit, amit keresni értelmetlenség, amit olyan nehéz találni, nem csoda hiszen nem is láthatod a szemeddel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése