Nem lennék a helyedben

Híres modell, címlapokon

várj már el is felejtem,

mit tettél le az asztalra.

Nem lennék a helyedben.

Gazdag, menő üzletasszony

zsáknyi pénz áll hegyekben

házad üres szobáiban.

Nem lennék a helyedben.

Kívánatos, szelíd kislány

elhiszed, ez szerelem,

nem is sejted, mennyit tévedsz.

Nem lennék a helyedben.

Költő vagy és vágyaidat

megírhatják könyvekben,

attól Ő még nem érti majd.

Nem lennék a helyedben.

Anya kinek gyermeke nyűg

felelőtlen, kegyetlen,

csak úgy eldobsz egy ajándékot.

Nem lennék a helyedben.

Könnyű élet, ölbe pottyant

siker, vagyon, szerelem,

sosem fogod értékelni.

Nem lennék a helyedben.

Akármerre néz ez a szem

Szükségszerű nevetnem

Vicces ez, hogy bárki is vagy

Én nem lennék a helyedben!

/saját vers/

csak csönd

Lennék dalod és táncod vagy csak síró hegedűmuzsikád. 

De csak csönd vagyok és a csöndedben telis-teli kétség

"rossz" úton?

"Hiába vannak a hátadon szárnyak

Van úgy, hogy az angyalok is rossz úton járnak."

Jó és rossz út... szubjektív, kinek mi a jó és mi a rossz. Sokak szemében az a jó, ha valaki szürke egér módjára él, csomó mindent szeretne megtenni, kimondani, csomó helyre szeretne elmenni de igazából semmit sem tesz, hogy mindez megvalósuljon. Rossznak titulálnak, ha sok fiút ismersz, ha kimondod amit gondolsz, mert akkor te vagy a ribanc és a szabad szájú. Szóval ami az egyik ember szemében rossz, az számodra még lehet jó... sőt!
A külvilág véleménye bizonyos szintig csak külső tényező nem is kell vele foglalkozni, nem szabad, hogy hasson rád vagy megváltoztasson, sokkal érdemesebb arra koncentrálni, hogy a Te értékrendedbe mi fér bele és mi az amit már nem tennél meg. Minden ember rálép néha a rossz útra... de az az út valójában nem is biztos hogy rossz, hiszen ez is csak attól függ, kinek mi a rossz. 

Angyal és ördög... szintén szubjektív. Mitől leszek angyal? Ha mindig plépofával tűröm, hogy bárki hülyének nézzen vagy még mosolyogjak is hozzá? Járjak esetleg templomba?
És ördöggé mikor válok? Ha ennek a viselkedésnek az ellenkezőjét tanúsítom?
Nincs ember, aki csak jó vagy csak rossz, nincsenek angyalok és ördögök közöttünk.

Hiába keltjük a lágy, szelíd angyalka, vagy a kőkemény, kegyetlen ördög látszatát, a szárnyak és a szarvak önmagukban nem jelentenek semmit. Nincs garancia arra, hogy nem tévedhetünk el és nem törvényszerű, hogy a tévedések egy sokkal jobb helyre sodorjanak. Közel egy éve járok már a "rossz" úton... ami nem mellesleg eléggé emlékezetes pillanatokat okoz nekem a mai napig, ezt nem is tettem volna sosem másképpen... most akkor ez "rossz"? A sors azt akarja, hogy maradjak ezen az úton, mert az összes többire kitette a behajtani tilos táblát. Véletlen? Bánkódjak emiatt most csomó ideig? Hülye lennék saját magammal kibabrálni.  Én hiszek a sorsnak, hogy úgy alakul minden, ahogy nekem a legjobb, hogy ha valamire azt hiszem nagyszerű, és nem jön össze, az szimplán azért van, mert valami sokkal jobb dolog vár rám. Egyre kevésbé értem, miért akartam letérni erről az útról, de hála az égnek még alig léptem rá a fékre. 

szia van :D

"Menekülj, amikor segíthetnél!
Sose nézd, hogy ég, akit megégettél!..."

Köszönöm, hogy sosem tartottad be a szavad és bebizonyítottad, hogy tényleg nem vagy szemernyit sem különleges. Attól mert valaki verset ír, vagy unalmas óráiban kisregényt egy chat ablakba még tényleg nem lesz különleges. Az a hülye aki ezt egy pillanatig is így gondolja.
Tipikus. Azt hiszem jobb lesz ezentúl tényleg kimaradni a kis "taktikád" eszközeinek listájáról. Megnyugtat, hogy rajtam semmi nem múlt, és nem bánom, hogy őszinte voltam...hogy leírtam, ami veled kapcsolatban a fejemben vagy egyéb érzékszervemben a felszínre került. Jobb ha tőlem tudod mit gondolok rólad. Hozzátettem a részemet... ezt sosem fogom bánni. Az, hogy csak egy alternatíva voltam... egy vas a tűzben... egy "Zs"-terv, vagy nevezzük bárminek, pont nem az én hibám. Mire eljutsz a ABC végéhez azt én már nem várom meg. Végül is nem gáz ez... én is utasítottam már el pár embert... amiben különbözünk, az a módszer, a sunyiság, amivel sikerült elég alaposan elásni magad, ettől függetlenül persze a legjobbakat kívánom neked! ;)

Köszönöm, hogy megmutattad, hogy még te is kevés vagy ahhoz, hogy elvedd a jókedvemet, vagy változtass azon, amit magamról gondolok, hogy milyen erős is tudok lenni ha kell.
Kössz, hogy megígérted, mégsem írtál a vizsga előtt, de nélküled is kiválóan sikerült.
Remek ellenpélda leszel, nekem is van egy faja kis ABC-m, ahová fel is írlak! Csalódtam, de jobb előbb, mint később.
Nagyon köszönöm, hogy ha rajtad múlt volna, egyedül is megrohadhattam volna :D ugyanakkor ráébresztettél, hogy egymagamban is képes vagyok arra amit könnyebb lett volna veled végigcsinálni, hogy az életem jóval többet ér annál, hogy pont miattad változzon meg.
Ez a mosoly ezerszer értékesebb, minthogy miattad hervadjon le.
Köszönöm, hogy "korrekt" módon alakultak a nem létező dolgaink, hogy elmondtad mik zajlanak a háttérben, hogy a nyaramat nem kell azzal töltenem, hogy veled foglalkozzak feleslegesen, hanem hasznos és értelmes dolgokkal töltsem az időmet. Vagy ha nem is hasznos és értelmes dolgokkal, akkor is olyan emberekkel, akiknek nem mindegy, hogy velem, vagy nélkülem. Olyanokkal, akiket eddig miattad nem vettem észre ;) Azt hiszem, valaki nagyon hálás lesz még neked ezért, de nálam jobban senki sem. :D

Pilinszky János: Örökkön-örökké

Várok, hogyha váratsz, megyek, ha terelsz,

maradék szemérmem némasága ez,

úgyse hallanád meg, hangot ha adok,

sűrű panaszommal jobb ha hallgatok.

Tűrök és törődöm engedékenyen:

mint Izsák az atyját, én se kérdezem,

mivégre sanyargatsz, teszem szótalan,

szófogadó szolga, ami hátra van.

Keserűségemre úgy sincs felelet:

minek adtál ennem, ha nem eleget?

miért vakítottál annyi nappalon,

ha már ragyogásod nem lehet napom?

Halálom után majd örök öleden,

fölpanaszlom akkor, mit tettél velem,

karjaid közt végre kisírom magam,

csillapíthatatlan sírok hangosan!

Sohase szerettél, nem volt pillanat,

ennem is ha adtál, soha magadat,

örökkön-örökké sírok amiért

annyit dideregtem érted, magamért!

Végeérhetetlen zokogok veled,

ahogy szorításod egyre hevesebb,

ahogy ölelésem egyre szorosabb,

egyre boldogabb és boldogtalanabb.

"Amiért küzdöttél...

... végre megkapod."

Most, hogy végre a kezemben tartom a művészeti vizsgámról, a középiskolai tanulmányi eredményeimről és az érettségi vizsgaeredményeimről szóló bizonyítványokat kimondhatatlan nagy örömet és megkönnyebbülést érzek. Semmi sem volt hiába, megérte kitartani. Felülmúltam a magammal szemben támasztott elvárásaimat és ez a meglepődöttségen túl igen felemelő érzés. A visszajelzések és százalékok alapján sikerült maradandót alkotnom :)
Végül az érettségi bizonyítványomban az alábbi eredmények szerepelnek:
-magyar nyelv 98% (jeles)
-történelem 100% (jeles)
-matematika 92% (jeles)
-üzleti gazdaságtan 82% (jeles)
-német nyelv- emelt szint 86% (jeles)
-informatika 92% (jeles)

A művészeti záróvizsgám eredménye szintén jeles, az év végi átlagom pedig 5,0.
Ez az eredmény a továbbtanulásban 467 pontot jelent, amivel viszonylag hátradőlve várhatom az egy hónap múlva közzétételre kerülő ponthatárokat :D

Azt hiszem, kihoztam a maximumot ebből az elmúlt időszakból így elégedetten ugorhatok fejest az előttem álló hónapok hűs medencéjébe ebben a nagy forróságban. Az már tisztán látszik, hogy ez lesz életem legemlékezetesebb nyara. :D

Nem mindegy

Nem mindegy, hogy dúdolod, vagy beveszed az altatót,

Hogy másra is vagy csak magadra húzod rá a takaród,

Meddig élsz a múltad mélyén, ami csak egy mese

Sejted e, hogy jelenednek nem igaz a fele se

Kell e a boldogság, mi rég előtted lebeg

Vagy halott rózsák gyökerétől végleg hűlt helye lett

Eltűnsz majd nyom nélkül, mit hagysz magad után

Úgy táncolsz, hogy rád figyelnek, vagy csak lépkedsz sután

Hiszel e egy szájnak, ami folyton beszél

Zenész vagy, vagy hangszer, rajtad épp ki zenél

Felhő vagy mi árnyékot ad, takarja a napot

Éhezel, vagy elfogadsz bárkiből egy falatot

Játék vagy, vagy játékos, vadász, vagy zsákmány

Lelkesedsz, vagy megriadsz az új utak láttán

Szavam elér hozzád, vagy falra hányt borsó

Vágyaid számára bölcső vagy, vagy koporsó

Elhanyagolt kis ház, nagy kastély fényesen

Bátor hős, vagy inkább vagy maga a félelem

Megtettél ma mindent, vagy csak bánkódsz fáradtan.

Ne a holdfényt okold, ha éjjeled álmatlan!

/saját vers/

csak mutatóban ;)

Szerelem, szerelem, hová hoztál?

Szerelem, szerelem, megátkoztál

tudom én. És szeretem.

Különös szavakat tanítottál.

Különös az is, hogy a világom már

nem olyan, mint amilyen.

De érdekelne már, hogy mire jó ez az egész.

Mi a bánattól olyan jó az összes tévedés?

Most nyugalom van. Kevés lázadás,

csak mutatóban, hogy azért lássa más.

Szerelem, szerelem, hiányoztál.

Szerelem, szerelem, csináld most már

ugyanígy. Vagy sehogyan.

Menekülj, amikor segíthetnél.

Sose nézd, hogy ég, akit megégettél.

Ne vegyél többé komolyan.

Keresztes Ildikó:

 Egészen, mert félig nem tudok
/részlet/

Szív vs. ész

Én nem komoly kapcsolatot akarok...
Tudod mit szeretnék? Egyetlen dolgot... boldognak lenni a másik felemmel, aki nem teherként éli meg mindezt...

aki nem érzi rabságnak, hogy kapcsolatban van velem... 

aki szabad lehet mellettem... akivel elmehetek sétálni,akivel beülhetek egy kávézóba vagy egy moziba... akivel együtt fotózunk, jókat beszélgetünk, iszogatunk, nevetünk, egyszerűen csak. bevágjuk magunkat az autóba és elmegyünk valahová... jókat szeretkezünk, fantáziálunk, megvalósítjuk, összebújunk... elmegyünk nyaralni, kirándulni...együtt főzünk és még folytathatnám... és mindezt úgy, hogy mindketten megtarthatnánk a saját életünket, nem kéne lemondanunk az eddigi vidám percekről... csupán egymásnak köszönhetően, még több ilyen perc kerülne az életünkbe. Azt hiszem ezt nevezhetjük bárminek, még ha nem is lenne "komoly", akkor is kettőnkről szólna. 

Mindennél jobban vágyom erre.

Fogalmam sincs, miért pont vele szeretném mindezt, nem tudom, hogy egyoldalú e ez a vonzalom és végképp nem értem, hogyan történhetett ez meg... Pontosan tudom mit hagynék magam mögött, hogy miből volt elég. Érzem, hogy van valaki, aki segíthet nekem ebben, hogy ő nem csak egy lenne a sok közül és talán én is lehetnék több. Most először gondolok így valakire... sosem tartottam ki huzamosabb ideig hasonló szituban.  Róla is  lemondtam már párszor, de valami mindig visszasodort hozzá. Nem akartam elfelejteni.  Lehet, hogy nagyon fog ez még fájni, most mégis szeretném, hogy ha akar, szerezzen meg. Nem akarok harcolni érte... csak hagyni, hogy közelebb merészkedjen... elhinni, hogy nekem is járhat ez az érzés... és nem akárkivel, hanem pont vele.

Így kellesz

Ülök gyanútlanul a konyhában eszegetem a jól megérdemelt vacsit és hallgatom a rádiót.
Megszólal egy dal, ami megint pont rólam szól... :D
Rólam szól, és picit olyan mintha én írtam volna.

Ki igazán él szabadon száll

de odakint nincsen még, kiben bízzon.

Türelem kell, ha igazit vár

hogy a sors majd útjába hozzon.

Akivel tényleg fűt a vágy,

aki nyáron hűs mint a szellő,

aki ha játszunk jó barát,

de a bajban felnő.

Nekem épp így kellesz és ezt nem cserélném el

már többé semmiért

így jó lesz, hisz a szívem minden percben

neved súgja épp

ki békét ad és izgalmat már értem, mindig kincset ér

így kellesz épp így,

amilyen tényleg vagy!

A szavakon túl bizalom kell,

ha odabenn játszik a fény meg az árnyék.

Ha a levegő fogy szemeidben

már csak jobb embert találnék.

Akivel tényleg fűt a vágy,

aki nyáron hűs mint a szellő,

aki ha játszunk jó barát,

de a bajban felnő.

Lesz

Lesz olyan szerelem mi csak megmutatta a boldogságot

S amilyen hirtelen jött úgy vett el minden féltve őrzött álmot.

Lesz olyan barát kire bármikor az életedet bíztad volna

De mikor szükséged lenne rá egyedül hagy a földbe tiporva.

Lesz olyan ellenség ki majd egyszer a bajban fogja meg kezed

S mikor a legkevésbé számítanál rá ő lesz majd ott melletted.

Lesz olyan, hogy azok bántanak kitől soha nem érdemelnéd

De lesz olyan, hogy bántasz úgy, hogy Te nem szeretnéd.

Lesz olyan kitől nevetve búcsúzol, de lesz olyan is, mi fájdalmas

Lesz ki örökké marad, lesz az életedben, ki csak egy darabig utas.

Lesz ki lemondd rólad, helyette jön, ki megtenne bármit érted

Figyelemmel kíséri minden lépted, pedig Te sohasem kérted...

Lesz kiért átsírod majd az egész éjszakát és sohasem feleded

De lesz olyan, ki talán még meg sem jegyzi majd a nevedet

Engedd ki menni akar ne sírj, soha ne küzdj érte erősen...

S hagyd annak ki jönni szeretne! Engedd, hogy majd Ő Szeressen!

" A reményhez "

Gyakori jó vendég, a csalfa vak remény

Ő fekszik mellettem, más valaki helyén.

Reggel ő kérdez, mitől lennék boldogabb

De őszinte válaszom a némaság marad.

Akarnék több lenni inkább ma bárkinél?

Szebb, okosabb, bátrabb, olyan ki sosem fél?

Legyek ma költő ki éjjel majd virraszt?

Lelkének hogyan hozhatnék vigaszt?

Fogadjon el így, ha kellenék: mondja!

Figyeljen őszintén magányos táncomra!

Legyek egy mosoly, halk szívdobbanás!

Nevetve hagyom hátra a lázadást.

Ez a rabság megöl... Szabad talán lennék,

Béna szárnyú madárként hiába kék az ég.

Annyira végképp senkié sem vagyok, 

De talán mert itt van, le mégsem zuhanok.

Az égen úszó kékre írnám fel ha kell,

Sorok között szállva tán nem tűnhetek el.

Nem kérném, hogy miattam ne aludjon éjjel,

De legyek ott a reggel harmatcseppjében.

Még érzem a szívem, mi sosem járt üresben

Ott lüktet benne vadul a türelem.

Üteme annak mennyire akarom... 

Hogy szállhassunk egyszer őszintén, szabadon.

/saját vers/

Lehetnék

A tengerben egy csepp lehetnék még neked,

vidám kis szellő, mi suttogja neved,

Lehetnék a harmat hűvös nyári reggel,

Eltévedt napsugár felhőtlen jókedvvel.

Forró nyári napon  lehetnék az árnyék, 

Énekes kismadár, néha hozzád szállnék. 

Fürge kis patakban apró pici halak,

Lehetnék a szél is, mi borzolja hajad.

Sűrű erdő közepén apró pici fácska,

Tündérszép rózsáknak lehetnék a mása.

Kis réti virágszál, mit szeretnek a lepkék,

Melletted, szabadon még bármi lehetnék...

/saját vers/

"nem állnak össze a mondatok"

Én szóra váltanám a gondolatot

De félek, hogy nem érdekel

Sajnos nem állnak össze a mondatok 

Én nem ide jöttem, nem ezt akartam 

Reményt kaptam csak az útra 

Én, az örök átutazó 

Azt, hogy minden bűnöm megbocsátható...

Őrültség

Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen.

Nem felejteni akarok

Tévedsz, ha azt hiszed, hogy el akarlak felejteni. Egy pillanatig sem akartam ezt. Akartam ellenben sok mást... lehet, hogy nem eléggé vagy nem volt elég türelmem kivárni azt, ami miatt maradtam volna. A leginkább érezni akartam, ahogyan nem akarod, hogy elmenjek... hogy talán utánam jössz. Elmentem,  hogy azt mondhasd; jó lenne ha visszajönnél.

A mi utunk

Ami most egy újabb fontos állomáshoz érkezett :)
Rég vártuk és eljött, ahogy minden, amiben hittünk. Most újabb célok és álmok várnak rá hogy hosszú lábainkon közelebb szambázzunk hozzájuk. Az út néha rögös, vagy bizonytalan, mint minden esetben. Vannak kanyarok és kitérők is önhibánkon kívül. De ez az az út, amit egyik pályatárs karrierjére sem cserélnék le... a mi utunk. Kívánom, hogy úgy ahogy eddig is még rengeteget ragyogjon ránk a napocska és maradjunk meg mindig ilyen párosnak, mert ilyenek bizony csak mi lehetünk :D

"A nehézség leküzdéséhez kell egy kis idő, 

a lehetetlenhez valamivel több".

törvény

"Először megtűrnek téged, később nevetnek rajtad, 

aztán harcolnak ellened, 

majd győzöl."