"Hiába vannak a hátadon szárnyak
Van úgy, hogy az angyalok is rossz úton járnak."
Angyal és ördög... szintén szubjektív. Mitől leszek angyal? Ha mindig plépofával tűröm, hogy bárki hülyének nézzen vagy még mosolyogjak is hozzá? Járjak esetleg templomba?
És ördöggé mikor válok? Ha ennek a viselkedésnek az ellenkezőjét tanúsítom?
Nincs ember, aki csak jó vagy csak rossz, nincsenek angyalok és ördögök közöttünk.
Hiába keltjük a lágy, szelíd angyalka, vagy a kőkemény, kegyetlen ördög látszatát, a szárnyak és a szarvak önmagukban nem jelentenek semmit. Nincs garancia arra, hogy nem tévedhetünk el és nem törvényszerű, hogy a tévedések egy sokkal jobb helyre sodorjanak. Közel egy éve járok már a "rossz" úton... ami nem mellesleg eléggé emlékezetes pillanatokat okoz nekem a mai napig, ezt nem is tettem volna sosem másképpen... most akkor ez "rossz"? A sors azt akarja, hogy maradjak ezen az úton, mert az összes többire kitette a behajtani tilos táblát. Véletlen? Bánkódjak emiatt most csomó ideig? Hülye lennék saját magammal kibabrálni. Én hiszek a sorsnak, hogy úgy alakul minden, ahogy nekem a legjobb, hogy ha valamire azt hiszem nagyszerű, és nem jön össze, az szimplán azért van, mert valami sokkal jobb dolog vár rám. Egyre kevésbé értem, miért akartam letérni erről az útról, de hála az égnek még alig léptem rá a fékre.
Jó és rossz út... szubjektív, kinek mi a jó és mi a rossz. Sokak szemében az a jó, ha valaki szürke egér módjára él, csomó mindent szeretne megtenni, kimondani, csomó helyre szeretne elmenni de igazából semmit sem tesz, hogy mindez megvalósuljon. Rossznak titulálnak, ha sok fiút ismersz, ha kimondod amit gondolsz, mert akkor te vagy a ribanc és a szabad szájú. Szóval ami az egyik ember szemében rossz, az számodra még lehet jó... sőt!
A külvilág véleménye bizonyos szintig csak külső tényező nem is kell vele foglalkozni, nem szabad, hogy hasson rád vagy megváltoztasson, sokkal érdemesebb arra koncentrálni, hogy a Te értékrendedbe mi fér bele és mi az amit már nem tennél meg. Minden ember rálép néha a rossz útra... de az az út valójában nem is biztos hogy rossz, hiszen ez is csak attól függ, kinek mi a rossz.
A külvilág véleménye bizonyos szintig csak külső tényező nem is kell vele foglalkozni, nem szabad, hogy hasson rád vagy megváltoztasson, sokkal érdemesebb arra koncentrálni, hogy a Te értékrendedbe mi fér bele és mi az amit már nem tennél meg. Minden ember rálép néha a rossz útra... de az az út valójában nem is biztos hogy rossz, hiszen ez is csak attól függ, kinek mi a rossz.
Angyal és ördög... szintén szubjektív. Mitől leszek angyal? Ha mindig plépofával tűröm, hogy bárki hülyének nézzen vagy még mosolyogjak is hozzá? Járjak esetleg templomba?
És ördöggé mikor válok? Ha ennek a viselkedésnek az ellenkezőjét tanúsítom?
Nincs ember, aki csak jó vagy csak rossz, nincsenek angyalok és ördögök közöttünk.
Hiába keltjük a lágy, szelíd angyalka, vagy a kőkemény, kegyetlen ördög látszatát, a szárnyak és a szarvak önmagukban nem jelentenek semmit. Nincs garancia arra, hogy nem tévedhetünk el és nem törvényszerű, hogy a tévedések egy sokkal jobb helyre sodorjanak. Közel egy éve járok már a "rossz" úton... ami nem mellesleg eléggé emlékezetes pillanatokat okoz nekem a mai napig, ezt nem is tettem volna sosem másképpen... most akkor ez "rossz"? A sors azt akarja, hogy maradjak ezen az úton, mert az összes többire kitette a behajtani tilos táblát. Véletlen? Bánkódjak emiatt most csomó ideig? Hülye lennék saját magammal kibabrálni. Én hiszek a sorsnak, hogy úgy alakul minden, ahogy nekem a legjobb, hogy ha valamire azt hiszem nagyszerű, és nem jön össze, az szimplán azért van, mert valami sokkal jobb dolog vár rám. Egyre kevésbé értem, miért akartam letérni erről az útról, de hála az égnek még alig léptem rá a fékre. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése