2013. jún. 17.

Szív vs. ész


Én nem komoly kapcsolatot akarok...
Tudod mit szeretnék? Egyetlen dolgot... boldognak lenni a másik felemmel, aki nem teherként éli meg mindezt...
aki nem érzi rabságnak, hogy kapcsolatban van velem... 
aki szabad lehet mellettem... akivel elmehetek sétálni,akivel beülhetek egy kávézóba vagy egy moziba... akivel együtt fotózunk, jókat beszélgetünk, iszogatunk, nevetünk, egyszerűen csak. bevágjuk magunkat az autóba és elmegyünk valahová... jókat szeretkezünk, fantáziálunk, megvalósítjuk, összebújunk... elmegyünk nyaralni, kirándulni...együtt főzünk és még folytathatnám... és mindezt úgy, hogy mindketten megtarthatnánk a saját életünket, nem kéne lemondanunk az eddigi vidám percekről... csupán egymásnak köszönhetően, még több ilyen perc kerülne az életünkbe. Azt hiszem ezt nevezhetjük bárminek, még ha nem is lenne "komoly", akkor is kettőnkről szólna. 
Mindennél jobban vágyom erre.

Fogalmam sincs, miért pont vele szeretném mindezt, nem tudom, hogy egyoldalú e ez a vonzalom és végképp nem értem, hogyan történhetett ez meg... Pontosan tudom mit hagynék magam mögött, hogy miből volt elég. Érzem, hogy van valaki, aki segíthet nekem ebben, hogy ő nem csak egy lenne a sok közül és talán én is lehetnék több. Most először gondolok így valakire... sosem tartottam ki huzamosabb ideig hasonló szituban.  Róla is  lemondtam már párszor, de valami mindig visszasodort hozzá. Nem akartam elfelejteni.  Lehet, hogy nagyon fog ez még fájni, most mégis szeretném, hogy ha akar, szerezzen meg. Nem akarok harcolni érte... csak hagyni, hogy közelebb merészkedjen... elhinni, hogy nekem is járhat ez az érzés... és nem akárkivel, hanem pont vele.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

*.*

"Csináld szenvedéllyel, vagy sehogyan!"- a mondat, amit meg kell fontolnod, mindegy mit csinálsz. Az érzés amit át kell élned, olyan gyakran amilyen gyakran csak lehet. A szenvedély nem más mint az az érzés amelytől teljes egészében átadhatod magad a "most"-nak, a jelen pillanatnak ami a leginkább számít.

Az élet rövid, ezért élj úgy, hogy minden nap hagyj valamit magad után. Egy szót, egy mosolyt, egy ölelést, egy szép emléket. Így ha már nem leszel, akkor is tudni fogják, hogy ki voltál.