2013 mérlege

 2013 messze felülmúlt minden eddigi évet, most történt velem a legtöbb (jó) dolog, ez az elmúlt tizenkét hónap mondható a legemlékezetesebb évemnek… fura, vagy inkább örömteli, hogy minden évben ezt gondolom az Óévről.

De mi is történt, ami miatt ennyire jónak gondolom ezt az időszakot? 

Újév napján megfogadtam, hogy nem fogadok meg semmit idén sem. Elhatároztam, hogy egyetemre fogok járni, beadtam a felvételi kérelmet. Befejeztem a középsulit, elballagtam és miután átestem a bárányhimlőn is leérettségiztem, sikeres művészeti vizsgát tettem és elkezdtünk versenyezni C osztályban. Felvettek az egyetemre. Nyáron voltak életem legjobb bulijai, mint például a zánkai gólyatábor, koncertek, barátokkal eltöltött felejthetetlen esték, nyaralás, edzőtábor. Megismerkedtem Gáborral, akivel 4 hónapja alkotunk egy párt. Felköltöztem Budapestre, de mivel kollégiumot nem kaptam albérletkeresésbe kezdtem, így ismertem meg Kingát, fedőnevén Csepit, ő lett a lakótársam. Vele tévedtem el először szép hazánk fővárosában. Heni is emlékezetes alakja ennek az időszaknak, mert annak ellenére, hogy alig ismert minket önzetlenül segített nekünk a költözés „átmeneti” idejében. Volt egy nagyon emlékezetes gólyahajónk és gólyabálunk is, valahol a két esemény között pedig beléptem a „második X-be”. Átigazoltam egy versenytánc egyesületbe, ahol nagyon családias légkör fogadott és a szakmai oldalról is nagyon pozitív benyomás ért. Nem cseréltem táncpartnert, hittem benne, hogy közös munkánk vegyes párosként is eredményes lesz. Nem kellett csalódnom: táncoltunk országos bajnoki döntőben, klubközi döntőkben és az év utolsó versenyén felállhattunk a dobogó legfelső fokára. A karácsonyt a szeretteimmel töltöttem és fogjuk rá, hogy korcsolyázni is megtanultam. A tanulmányaim sem szorultak háttérbe, megvoltak a zh-k és az első vizsgám is. Sikerült leküzdeni az esetleges nehézségeket, köszönhetően a mindig segítőkész csoporttársaknak és természetesen a családom támogatásának. Sok minden változott, de sok minden nem. Az az év utolsó pár napját és az előszilvesztert azokkal a barátaimmal töltöttem, akikre évek óta támaszkodhatok, együtt örülnek velem ha pedig valami nem kóser akkor mindent megtesznek hogy minél előbb az legyen. Nincsenek sokan, de bennük még sosem kellett csalódnom. Csak néztem őket és azt kívántam, maradjanak mindig ilyenek!

2013 tehát korántsem volt egy unalmas év és ami a legjobb, hogy ez még mindig fokozható.

Ezzel az élménybeszámolóval kívánok mindenkinek nagyon emlékezetes szilveszter estét és holnaptól kezdve egy fantasztikus, boldog, sikeres és minden jóval teli újévet!!!

Dear Bogi!

Bár terület, ahol tevékenykedünk jelentősen eltér, hiszen míg te szavakkal én szavak nélkül fejezem ki az érzéseimet, gondolataimat lényegében azonban ugyanaz vonatkozik ránk. Te az újságírásban látod a jövőt, én a táncművészetben szeretnék kiteljesedni de a különbség csak ennyi. Mindketten napról napra dolgozunk azon, hogy egy napon ténylegesen elmondhassuk majd, hogy alkottunk valami maradandót.

Szívből kívánom neked ezt!

Bármit teszel sose legyél tétova, legyél határozott és legyen célod. Ha én kiállok a színpadra mindig megfogalmazom mi az, amit majd közölni akarok, mit teszek le oda és mit hagyok ott. És Te? Mit szeretnél megmutatni? Kinek? És hogyan? Ezt pontosan kell tudnod ahhoz, hogy a mondanivalód elérjen oda, ahová szántad. Legyenek határozottak a gondolataid, legyen erő a szavaidban és legyen irányuk...akárcsak a mozdulatoknak tánc közben. Végig legyél ott fejben, ugyanakkor add át magad a pillanatnak! Legyen tudatos, de legyen szenvedélyes. Legyél tudatodnál de legyél picit önmagadon kívül, hogy arra eszmélj fel, mennyire élvezed ezt, hogy rácsodálkozhass arra, amit saját magad hoztál létre! Gyönyörködj egy picit ezen hiszen ha te nem értékeled akkor miért várod ezt mástól? Ha úgy érzed kiadtad magadból amit szerettél volna bízd magad a közönségre és hagyd hogy megtapsoljanak vagy épp kifütyüljenek. Ha szerencséd van tapsolni fognak és tetszik nekik amit láttak, azért fognak tapsolni mert hálásak neked, hogy megosztottad velük az életed ezen szeletét. Ha kifütyülnek hajlamos leszel elkeseredni és kudarcként elkönyvelni a történteket, pedig a kudarc nem ez. A kudarc akkor van, mikor tudod, hogy mi mindent tehettél volna még meg a sikerért, de helyette inkább kifogásokat kerestél. Ez pedig nem kudarc, hanem egy negatív visszajelzés, amiből majd tanulni fogsz. Meg kell értened, hogy nem az a lényeg, hogy tetszel, vagy sem. A lényeg, hogy Te legyél ott a színpadon, a hasábokon.  

Nem lehetsz egyértelműen jó vagy rossz. Nincs általános vélemény arról amit csinálunk. Lesznek akiknek nem fogsz tetszeni, lehet hogy sokan lesznek... de mi számít soknak? Mit gondolsz, nem éri meg akár egyetlen ember életét megváltoztatni? Szeretnéd ha hatással lennél az emberekre, de folyton attól tartasz milyen véleménnyel lesznek rólad. Hagyd a fenébe a külvilágot! Mindenkit, akár ezt az írást is! Hinned kell a saját egyéniségedben, abban hogy mindig lesz elég erőd kiállni magadért és megszólalni annak ellenére is, hogy vannak, akiknek nem tetszik a hangod!

Boldog Karácsonyt!

Minden kedves olvasómnak legalább olyan boldog ünnepeket kívánok, mint ahogyan az enyém telik! Remélem aki ezt olvassa egytől egyig nagyon szép pillanatokat él át és azokkal töltheti az ünnep napjait akik igazán közel állnak a szívéhez. Kívánom, hogy az ünnep szeretete, fényei és illatai maradjanak hosszú időre a lelketekben, akárcsak a tűlevelek a szőnyegben! ;)

Aranyvasárnap

Az év utolsó hazai klubközi versenyén a dobogó legfelső fokára állhattunk, aminél így a karácsony közeledtével kevés szebb ajándékot tudok elképzelni. Nagyon boldog vagyok, hogy így zárhattuk ezt az egyébként is termékeny és mozgalmas évet. Szuper volt ismét magasba emelni a győztesnek járó kupát, majd pár óra elteltével elfogyasztani belőle egy kellemes édes pezsgőt. A jelenlévők szurkolása sokat jelentett és az online közvetítést nézőktől is sok energiát kaptunk. Meglepődve tapasztaltam, hogy ismeretlen emberek is értünk szorítottak és gratuláltak a közös munkánkhoz. Hálásak vagyunk mindenkinek, aki egyengeti az utunkat és részt vesz a szakmai felkészítésben. Benőnek is hálás vagyok, hogy a kilométerek és a tanulnivaló ellenére hétről hétre partner abban, hogy tegyünk a fejlődésért és bármikor számíthatok rá.

Ez az élmény az, amivel teljes az életem. Ez az érem a nyakunkban egy visszaigazolás arról, hogy helyes úton járunk és hogy kitartó munkával és kellő alázattal megvalósíthatjuk amit szeretnénk.

Csak hinni kell és megtenni amit lehet. Csak ennyi, bár ez nem kevés sőt olykor nagyon is nehéz. Az ilyen alkalmak emlékeztetnek arra, hogy megéri hinni magunkban, megéri felállni az esetleges kudarcból és megéri áldozatot hozni a szenvedélyünkért. Így bármikor visszanézhetünk és látni fogjuk, hogy minden megélt másodperc maradéktalanul a miénk, ettől senki sem foszthat meg. Láthatjuk, hogy az, amit teszünk meghozza az eredményét és bearanyozza az egész életünket. Boldog és hálás vagyok, hogy részem lehet ebben.

!!!

"A legfontosabb, amit a győzelemből megtanulhatunk, hogy képesek vagyunk rá."

Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni!

Élni, minden napot egyenként, hogy aztán egy nagy kerek egésszé álljanak össze a megélt pillanatok. Hogy sose kelljen bánni az elpazarolt órákat, elszalasztott alkalmakat, figyelmen kívül hagyott mosolyokat. Nem várni a csodára hanem  megteremteni és napról napra életben tartani. Lelkesedni apró dolgokért, hinni önmagadban és abban, hogy bármit elérhetsz, ha bármit meg is teszel érte. Szenvedélyesen, kitartóan járni az utadon...
Bármikor jöhet bármi, lehet rosszabb, vagy jobb... de ez mind mind lényegtelen mert most még nincs itt, ebben a pillanatban mindened megvan, legyél boldog és elégedj meg a körülményeiddel ugyanakkor legyenek határozott céljaid és elképzeléseid, hogy hogyan teszed még jobbá az életed! Legyél egyéni, emelkedj ki a szürke tömegből azáltal, hogy pozitív dolgokat tartasz szem előtt! Hogy a jelent tartod szem előtt, "most"-ot, amit soha többé nem élhetsz át. Nem holnap, vagy jövőre... most kell hogy alkoss, építs, tanulj, nyomot hagyj, szeress, nevess, ölelj, táncolj... élj!

Változás és állandóság

Az elmúlt néhány hónapban gyökeresen megváltozott az életem.

Az egyetemista lét számos olyan momentummal ajándékozott meg, amire nem is számítottam volna. Bíztam benne, hogy megállom majd a helyem és sikeresen veszem az akadályokat, de remélni sem mertem, hogy ennyire jól alakul majd minden. Amibe belekezdtem minden összejött ebben a félévben. A suliban elém gördülő nehézségeket sokszor éjszakai tanulással, de sikeresen leküzdöttem és tökéletesen meg vagyok elégedve a zárójegyeimmel. Pozitív benyomásom van a csoporttársaimról, akikkel kissé felszínes ugyan a kapcsolatunk mindig mindenben egymás rendelkezésére álltunk. Életem első vizsgaidőszakának tehát jó szájízzel ugrok neki, tudom azt, hogy egyedül rajtam múlik majd amit elérek. Az új táncklubom olyan mint a második otthonom, köszönhetően Géza bácsi nonstop büféjének, kedvességének és az ott edző táncosok közvetlenségének, a barátomnak, aki bevezetett a táncklub életébe és annak a hangulatnak ami ott mindent körbeleng. Csodálatos érzés, mikor úgy érzed itt a helyed és ezt nem csak te, hanem a sors is akarja. A távolság ellenére hétről hétre együtt tudtunk dolgozni a táncpartneremmel és bár sokkal nehezebb mint eddig, kitartunk egymás mellett, a versenyzést sem kell szüneteltetnünk szerencsére. A magánéletemben is elsimultak a göröngyök, végre egy olyan társam van, amilyenre mindig is vágytam. Megosztjuk egymással a napjainkat és sokkal könnyebb minden, mikor tudom, hogy ő vár rám ha végeztem. Mikor hazautazom itthon mindig meleg kajával várnak és három tonna élelmet csomagol anyukám mikor visszaindulok. Tényleg mindenem megvan, amit csak kívánhatnék. Sosem cseréltem volna senkivel, de most pláne azt mondom, hogy az én életem a legjobb és senki másét nem élném ehelyett.
Változtak dolgok, az én döntésem volt az egyetem. Máshol élek másokkal kerülök napi kapcsolatba ez tény. Ugyanakkor van néhány dolog, ami állandó maradt és bármikor támaszkodhatok rá. A családom, a barátaim és a szenvedélyem. Boldog és teljes életet élek, olyat, amit szerintem rajtam kívül nagyon sokan, csak kevesen veszik észre, valójában mekkora ajándék is ez.

visszaadnám (:

"Van, hogy néha mégis kicsi a világ,
Visszaadni mindazt a csodát,
Amit kaptam, értsd meg,

visszaadnám,
Bár sosem kérted."