Bár terület, ahol tevékenykedünk jelentősen eltér, hiszen míg te szavakkal én szavak nélkül fejezem ki az érzéseimet, gondolataimat lényegében azonban ugyanaz vonatkozik ránk. Te az újságírásban látod a jövőt, én a táncművészetben szeretnék kiteljesedni de a különbség csak ennyi. Mindketten napról napra dolgozunk azon, hogy egy napon ténylegesen elmondhassuk majd, hogy alkottunk valami maradandót.
Szívből kívánom neked ezt!
Bármit teszel sose legyél tétova, legyél határozott és legyen célod. Ha én kiállok a színpadra mindig megfogalmazom mi az, amit majd közölni akarok, mit teszek le oda és mit hagyok ott. És Te? Mit szeretnél megmutatni? Kinek? És hogyan? Ezt pontosan kell tudnod ahhoz, hogy a mondanivalód elérjen oda, ahová szántad. Legyenek határozottak a gondolataid, legyen erő a szavaidban és legyen irányuk...akárcsak a mozdulatoknak tánc közben. Végig legyél ott fejben, ugyanakkor add át magad a pillanatnak! Legyen tudatos, de legyen szenvedélyes. Legyél tudatodnál de legyél picit önmagadon kívül, hogy arra eszmélj fel, mennyire élvezed ezt, hogy rácsodálkozhass arra, amit saját magad hoztál létre! Gyönyörködj egy picit ezen hiszen ha te nem értékeled akkor miért várod ezt mástól? Ha úgy érzed kiadtad magadból amit szerettél volna bízd magad a közönségre és hagyd hogy megtapsoljanak vagy épp kifütyüljenek. Ha szerencséd van tapsolni fognak és tetszik nekik amit láttak, azért fognak tapsolni mert hálásak neked, hogy megosztottad velük az életed ezen szeletét. Ha kifütyülnek hajlamos leszel elkeseredni és kudarcként elkönyvelni a történteket, pedig a kudarc nem ez. A kudarc akkor van, mikor tudod, hogy mi mindent tehettél volna még meg a sikerért, de helyette inkább kifogásokat kerestél. Ez pedig nem kudarc, hanem egy negatív visszajelzés, amiből majd tanulni fogsz. Meg kell értened, hogy nem az a lényeg, hogy tetszel, vagy sem. A lényeg, hogy Te legyél ott a színpadon, a hasábokon.
Nem lehetsz egyértelműen jó vagy rossz. Nincs általános vélemény arról amit csinálunk. Lesznek akiknek nem fogsz tetszeni, lehet hogy sokan lesznek... de mi számít soknak? Mit gondolsz, nem éri meg akár egyetlen ember életét megváltoztatni? Szeretnéd ha hatással lennél az emberekre, de folyton attól tartasz milyen véleménnyel lesznek rólad. Hagyd a fenébe a külvilágot! Mindenkit, akár ezt az írást is! Hinned kell a saját egyéniségedben, abban hogy mindig lesz elég erőd kiállni magadért és megszólalni annak ellenére is, hogy vannak, akiknek nem tetszik a hangod!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése