Aranyvasárnap

Az év utolsó hazai klubközi versenyén a dobogó legfelső fokára állhattunk, aminél így a karácsony közeledtével kevés szebb ajándékot tudok elképzelni. Nagyon boldog vagyok, hogy így zárhattuk ezt az egyébként is termékeny és mozgalmas évet. Szuper volt ismét magasba emelni a győztesnek járó kupát, majd pár óra elteltével elfogyasztani belőle egy kellemes édes pezsgőt. A jelenlévők szurkolása sokat jelentett és az online közvetítést nézőktől is sok energiát kaptunk. Meglepődve tapasztaltam, hogy ismeretlen emberek is értünk szorítottak és gratuláltak a közös munkánkhoz. Hálásak vagyunk mindenkinek, aki egyengeti az utunkat és részt vesz a szakmai felkészítésben. Benőnek is hálás vagyok, hogy a kilométerek és a tanulnivaló ellenére hétről hétre partner abban, hogy tegyünk a fejlődésért és bármikor számíthatok rá.

Ez az élmény az, amivel teljes az életem. Ez az érem a nyakunkban egy visszaigazolás arról, hogy helyes úton járunk és hogy kitartó munkával és kellő alázattal megvalósíthatjuk amit szeretnénk.

Csak hinni kell és megtenni amit lehet. Csak ennyi, bár ez nem kevés sőt olykor nagyon is nehéz. Az ilyen alkalmak emlékeztetnek arra, hogy megéri hinni magunkban, megéri felállni az esetleges kudarcból és megéri áldozatot hozni a szenvedélyünkért. Így bármikor visszanézhetünk és látni fogjuk, hogy minden megélt másodperc maradéktalanul a miénk, ettől senki sem foszthat meg. Láthatjuk, hogy az, amit teszünk meghozza az eredményét és bearanyozza az egész életünket. Boldog és hálás vagyok, hogy részem lehet ebben.