"Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szivembe visszatér
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!"
(Tóth Árpád)
... amikor érzed, hogy minden körülmény ellenére a lehető legjobb helyen, a helyeden vagy a világban. Ez a csoda, ez az amit mindenki keres és amire mindenki vágyik. Már úton vagy de a szíved ott felejtetted picit. Ha nem lenne elég, hogy ezt érzed, akkor belefutsz egy újságárus bácsiba. Ismered, szoktál venni tőle, most is veszel. Kinyitod és az első szembeötlő alkotás ez. Ez a pár sor ami leírja, hogy mit érzel. Igen. Ott vagy. A helyeden.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése