2018. márc. 18.

egy megsárgult fotó

Otthon jártam. Az elmúlt időben különösen nagy jelentőséggel bír számomra ez a szó. Az otthon, ami nem első sorban a helyet, hanem a szeretteimet, és az otthoni melegséget jelenti, azt a mély törődést és szeretetet, amit csak nagyon kevés helyen tapasztalhat meg az ember. Amellett, hogy újra és újra rájövök, hogy az én szüleim a világ legcsodálatosabb emberei, szembesültem azzal is, hogy a 86 éves nagymamám, a mai napig mennyire szereti nagypapámat, aki már jó ideje nincs köztünk.

Hálás vagyok, hogy ilyen közegben nőhettem fel, hogy ilyen értékeket kaptam a drága ajándékok helyett...♥


Arca ráncos keze már remeg
Nem mindig tudja mi is a neved.
Sokszor csak hallgat és úgy tűnik érti,
De csak a mögötted lévő polcot nézi.
Oda is tipeg valamit keresve,
Megsárgult fotókat nyújt oda remegve.
Nézd ő a férjem, fény derül szemében
Bár ő már csak egy kép, remegő kezében.

Ilyen hát legyőzni az időt s a halált?
Szeretni, feltétlen. Egy életen át.

(saját vers)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)

*.*

"Csináld szenvedéllyel, vagy sehogyan!"- a mondat, amit meg kell fontolnod, mindegy mit csinálsz. Az érzés amit át kell élned, olyan gyakran amilyen gyakran csak lehet. A szenvedély nem más mint az az érzés amelytől teljes egészében átadhatod magad a "most"-nak, a jelen pillanatnak ami a leginkább számít.

Az élet rövid, ezért élj úgy, hogy minden nap hagyj valamit magad után. Egy szót, egy mosolyt, egy ölelést, egy szép emléket. Így ha már nem leszel, akkor is tudni fogják, hogy ki voltál.