"Bármi megmutathatja az önmagadhoz visszavezető utat ha, úgy nézel rá, vagy úgy tartod kezedben, hogy hagyod azt lenni. Anélkül hogy rá szót vagy mentális címkét aggatnál egyfajta áhítat és csodálat jelenik meg benned. Hangtalanul közli veled lényegét és visszatükrözi saját esszenciádat is. "
Hányszor de hányszor fordul elő hogy állunk valamivel szemben, legyen az jó vagy kevésbé jó dolog, mégis úgy érezzük "elakad a szavunk", hogy nincsenek megfelelő szavak arra amit látunk, érzünk. Ekkor szembesülünk azzal, hogy a szavak leredukálják a valóságot így nem érdemes a rabságukban élni. Szembesülünk, hogy sokkal másabb, ha nem takarjuk le a világot szavakkal és címkékkel. Ezekben a pillanatokban jelenik meg a mélység, a csodálatos érzése, a dolgok visszanyerik újszerűségüket, varázsukat. Nem kell nevet adni az eseménynek, nem kell definiálni a két lélek között húzódó szál mivoltát, nem kell megmagyarázni a virágok pompázását és a nap ragyogását. Nem írható le a tavasz illata és a szerelem borzongató édes tüze sem. Sokszor a leggyönyörűbb szavak is kevesek mindarra amit az ember ott mélyen érez. Az élet igazi, belülről fakadó, okok nélküli örömét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése