Semmit ne mondj! Most a csend a miénk.
Kint tavasz van, bent rügyeznek álmaim,
kibújt a melegre az összes vágy és
elköltözött minden félelem.
A kis virágok csak rügyeznek békésen
ne mondj semmit, hallgass most velem!
Ébred a világ, a fák illata repül.
Színek, hangok, madarak és lepkék
repkednek pille könnyű szárnyon
festve a világ vásznára végtelen rendet
és nyílnak nyílnak, kint az apró kis virágok.
Semmit ne mondj! Most hallgassuk a csendet!
A napfény jó meleg, ám túl sok megéget,
így tanulsz becsülni minden árnyékot,
minden csepp vizet, s a hűs simogató szellőt,
és a kék égen elnyúló formátlan felleget.
Ide hallatszik mit suttog a tavasz.
Én sem szólok, csak hallgatok Veled.
A nap most bújik elő vagy épp most bújik el
Mi futunk a fénybe, vibrál a levegő
Mint ahogy a szellő, lágyan megérintesz
Benne minden szavad. Hallod ezt a csendet?
Elmosódott világ, semmin sincsen címke
Nem mondhatnánk semmit, ennél szebbet.
Sosem volt még ilyen, soha többé nem lesz.
Megteremtettük a legőszintébb csendet.
Elérkezett hozzánk egy boldogabb tavasz;
Egy világ, hol csak ülsz és szíveddel ott maradsz.
(saját vers)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése