Néha fáradt de még remél, bőrig ázva is célba ér,
Hisz az ember képes, többezer éves kérgekkel tenyerén...
Legyek bátor, legyek szép, ki vigyáz rád, s örökké él,
Majd együtt járunk túl a halál eszén.
Néha éld hogy forog a világ,
és ne nyalj talpakat szép szavakért!
Légy halhatatlan, hagyj nyomot a Földön,
érj célba, de csak Magadért!
Tudd ki vagy! Sajnáld, aki bánt! Mert nem ez az érdem.
Én éltem, és most rajtad a sor, hogy élj!
S ne félj!
Van egy mondás, miszerint, ha az álmaid nem rémisztenek meg, nem is álmodtál igazán nagyot. Ahogy telnek a napok és körvonalazódnak a jövő részletei gyakran jut eszembe ez a mondat. Egész életemben volt szerencsém megtapasztalni, milyen az, mikor valóság lesz az álomból. Részem lehetett mások álmának megvalósításában és ami még ennél is felemelőbb, hogy élhettem a saját álmaimnak, amelyek sokszor önmagukat is túlszárnyalták és olyan helyekre repítettek, amiről álmodni sem mertem talán. Most újra egy álom küszöbén találtam magam, néha szinte hihetelen is, hogy ez tényleg velem történik, de újra itt egy nagy kihívás, egy fantasztikus alkalom, hogy méginkább kiteljesedhessek a szenvedélyemben. Nem tudom elég jól kifejezni a hálámat, mindazért, ami már a részem, kimondhatatlanul boldog vagyok, hogy átélhetem mindezt. Hiszek magamban, az érzéseimben, a mélyről feltörő lelkesedésben. Hiszek abban, hogy az egyetlen út a szeretet, saját magam és mindenki iránt, aki elkísér az utamon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése