"A siker mércéje az, milyen magasra ugrasz, miután elbuktál."
Egy fantasztikus hétvégén vagyunk túl. A hagyományok szerint immáron 24. alkalommal rendezték meg ezt a táncfesztivált, ami azon túl, hogy egyidős velem életem első táncversenyének adott helyet még anno. Akkoriban még mi voltunk az újak, a rutintalanabbak, akik alig várták, hogy következzenek a magas osztályos kategóriák és gyönyörködhessünk a "profi" táncosokban.
Elérkezett ez is, hogy most mi táncolunk abban a kategóriában, ami a verseny legvégére kerül, mintegy fénypontként. Hatalmas megtiszteltetésnek érzem ezt. Fantasztikus érzés ott lenni a parketten, szembesülni azzal, hogy számunkra ismeretlenek küldenek elismerő visszajelzéseket, tapsot a táncunk közben. Valami nagy dolognak vagyunk a részesei. Rengeteg pozitív energiát, szeretetet kaptunk ezúttal is és ennek megkoronázásaként a legjobbnak járó érmet és kupát is hazahozhattuk. Szeretem ezeket a pillanatokat, de méginkább szeretem azokat a "hétköznapokat", amelyekkel a közös utunk ki van kövezve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése