Remény

Néha csak meghallasz egy dalt és teljesen mindegy hol vagy de elönt az az érzés és könnybe lábadnak a szemeid. Nem tudod mitől... hogy valakinek a hiányától vagy a létezése felett érzett végtelen hálától. De nem is számít. Bárcsak mindenki mindenkinek mindig elmondhatná, hogy mit érez, bárcsak kevesebb maszk és szerep lenne a világban.

"Mindent, amit az ember szeret túl könnyen elveszíthet
Ez egy kemény, vad világ, de soha nem mondhatok neked mást,
Csak azt hogy mindazt, amit az ember szeretni tud soha nem veszít el,
Persze a kereszt húsba vág de találkozik minden odaát.

Én látlak abban, amit együtt tehetnénk Veled, ami egy hosszú élet alatt ajándék lehet,
A tervek, az álmok, ha hibázunk hogy  együtt minden szarból kimászunk,
És annyi mindenről beszélnünk kéne még hogy ne vigyen az élet félre,
Nézd, hogy a lényeg nem az hogy hány ember kedvel ezt a terhet engedd el!
Hogy mindig nem lehetsz jó nem vagy te Jézus, ha ismered a hibáid, tovább jutsz,
Hogy erőddé válik, ha belátod ha néha gyenge leszel, mindegy, akárhogy.

Ahogy egy napodról beszélsz épp igen, itt van a fejemben minden kép,
De belehalok várni, hogy rám köszönsz hogy valahol az utcán majd szembejössz velem még..."

Kowalsky meg a Vega 

Jó lenne, ha mindig lenne holnap és senkinek sem kellene átélnie azt, hogy valaki elmegy, akitől nem búcsúzhatott el. 

Elmúlik

Nem tart majd örökké az sem, ami most van.

Kicsúszik majd könnyen mit szorítasz markodban.

Vágyad minden iránt hamar szertefoszlik.

Nincsen kőbe vésve, ezek mind csak holmik.

Ha most hiányzik neked és hiába várod,

Holnap majd ő lehet a leghűbb barátod.

Ami most könycseppként gördül le arcodon.

Abból nevetés lesz, ha túl vagy a harcokon. 

Nem tart majd örökké ha épp szomorú vagy.

Most esik az eső, majd felragyog a nap.

A mardosó bánat szivárvánnyá válik,

Felhők takarják el, s szellő zongorázik.

Ha most csak álmodod és Te magad sem hiszed,

Holnap ébren talál és majd továbbviszed.

Ami ma nem lett kész beteljesül holnap, 

S az új napok mindig új hibákat hoznak.

Körbe ér majd minden nem kell tőle félni.

Merni kell tenni és szeretni, remélni.

A röpke pillanat majd túl hosszúra nyúlik

Csak egy szó mi vigasz, s intés is: "elmúlik".

(saját vers)

Koronavírus

Egy hete hivatalosan is elkezdődött egy olyan időszak, aminek bekövetkezését szinte hihetetlennek érzem. Fura, de ebben a szituáióban is azzal indítom az írást, vagy ez erről való gondolkodást, hogy mennyire szerencsés ember vagyok és milyen fantasztikus életem van, mennyire hálás vagyok azért, hogy ez a helyzet (is) ilyen körülmények közt “talált” meg. Talán könnyű is így beszélni, hogy a munkahelyem egynlő a céges laptopommal és a wifivel, bármikor bekapcsolhatom és végezhetem a munkám így a jövedelmem sem kerül veszélybe. Egy ilyen bebiztosított helyzetből talán pont ezért látok kicsit tisztábban és tudok fókuszálni a lényegre. Talán segítek ezzel valakinek, talán nem, de ami nagyon nagyon fontos most, hogy ebben a helyzetben, mi magunk legyünk azok az apró kicsi mécsesek, amik bevilágítják a beláthatalan sötétséget. Rengeteg kérdés, félelem és bizonytalanság övezi ezeket a napokat, mégis arra bíztatlak, erősíts! Erősítsd meg a tested, a lelked, az immunrendszered, az energiáidat. Szelektálj a hírek közt és ne hagyd, hogy elmerülj a rengeteg információ között. Mindig tudd, mi a hiteles és valós hír, ne pánikolj de persze ne is dugd homokba a fejed! Kívánom, hogy mindazoknak, akik számára ezek a napok/ hetek rengeteg kérdést és bizonytalanságot hoztak, mihamarabb megtalálják a válaszaikat. Kívánom, hogy fogjanak össze az emberek egymásért, magukért, hogy érezzék a kollektív felelősséget ezért a csodálatos környezetért, ami körülvesz minket és legyenek hálásak a levegőért amit belélegeznek, az életért, ami bennük lakik.

Vigyázzatok Magatokra! <3 

Minden vágyam

Kicsi szobám csendes este

Kis életem első verse

Kicsi falu apró házak

Kicsi lány és nagy nagy vágyak

Ide gyűlik minden emlék,

Ami már volt, s mit szeretnék,

Itt lakik sok régi álmom,

Kinőttem már a kabátom.

Ez az élet olyan rövid,

Menni kell mert sötétedik,

De még maradj, csak egy percet,

Legyél újra őrült gyermek.

Ez a kis ház túl jól ismer,

nem tudom hogy van e Isten,

Itt meleg  van és puha takaró,

A cipőmről leolvad a hó.

Kicsi szívem telis tele

Sajnálom, hogy nem férsz bele.

Minden vágyam amit látok:

Lefesteni a világot.

(saját vers)

Semmi és minden

Te lettél a múzsa 

reggel a mosolyhoz, 

Te lettél a zene 

a túlzsúfolt buszhoz,

Te lettél az álom 

a fáradt szememhez,

Te lettél az emlék 

ha majd elfeledlek.

Én lettem az, aki miattad újra él,

Az elszáradt ágon a zöldülő levél, 

A hangszer, mi most is oly vidáman zenél,

Én lettem a napfény, mert Te azzá tettél.

Te lettél az árnyék

ehhez a szép fényhez,

Nem adtam semmit sem 

Bár Te nem is kérted.

Te lettél a csendem 

a zsúfolt zenében.

Semmi lettél.

Minden.

Sehogy sem. 

E
gészen.

(saját vers)