2020. márc. 1.

Semmi és minden

Te lettél a múzsa 
reggel a mosolyhoz, 
Te lettél a zene 
a túlzsúfolt buszhoz,
Te lettél az álom 
a fáradt szememhez,
Te lettél az emlék 
ha majd elfeledlek.

Én lettem az, aki miattad újra él,
Az elszáradt ágon a zöldülő levél, 
A hangszer, mi most is oly vidáman zenél,
Én lettem a napfény, mert Te azzá tettél.


Te lettél az árnyék
ehhez a szép fényhez,
Nem adtam semmit sem 
Bár Te nem is kérted.
Te lettél a csendem 
a zsúfolt zenében.
Semmi lettél.
Minden.
Sehogy sem. 
E
gészen.
(saját vers)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)

*.*

"Csináld szenvedéllyel, vagy sehogyan!"- a mondat, amit meg kell fontolnod, mindegy mit csinálsz. Az érzés amit át kell élned, olyan gyakran amilyen gyakran csak lehet. A szenvedély nem más mint az az érzés amelytől teljes egészében átadhatod magad a "most"-nak, a jelen pillanatnak ami a leginkább számít.

Az élet rövid, ezért élj úgy, hogy minden nap hagyj valamit magad után. Egy szót, egy mosolyt, egy ölelést, egy szép emléket. Így ha már nem leszel, akkor is tudni fogják, hogy ki voltál.