Remény

Néha csak meghallasz egy dalt és teljesen mindegy hol vagy de elönt az az érzés és könnybe lábadnak a szemeid. Nem tudod mitől... hogy valakinek a hiányától vagy a létezése felett érzett végtelen hálától. De nem is számít. Bárcsak mindenki mindenkinek mindig elmondhatná, hogy mit érez, bárcsak kevesebb maszk és szerep lenne a világban.

"Mindent, amit az ember szeret túl könnyen elveszíthet
Ez egy kemény, vad világ, de soha nem mondhatok neked mást,
Csak azt hogy mindazt, amit az ember szeretni tud soha nem veszít el,
Persze a kereszt húsba vág de találkozik minden odaát.

Én látlak abban, amit együtt tehetnénk Veled, ami egy hosszú élet alatt ajándék lehet,
A tervek, az álmok, ha hibázunk hogy  együtt minden szarból kimászunk,
És annyi mindenről beszélnünk kéne még hogy ne vigyen az élet félre,
Nézd, hogy a lényeg nem az hogy hány ember kedvel ezt a terhet engedd el!
Hogy mindig nem lehetsz jó nem vagy te Jézus, ha ismered a hibáid, tovább jutsz,
Hogy erőddé válik, ha belátod ha néha gyenge leszel, mindegy, akárhogy.

Ahogy egy napodról beszélsz épp igen, itt van a fejemben minden kép,
De belehalok várni, hogy rám köszönsz hogy valahol az utcán majd szembejössz velem még..."

Kowalsky meg a Vega 

Jó lenne, ha mindig lenne holnap és senkinek sem kellene átélnie azt, hogy valaki elmegy, akitől nem búcsúzhatott el.