nehéz most messze menni...

... de könnyebb elviselni, ha Rád majd így emlékezem.


Azon az estén, mikor először beszélgettünk személyesen, búcsúzóul szorosan átölelt. Ez volt a legtöbb, amit tehetett. Erre az ölelésre 602 napot kellett ugyan várnunk, de megérte. Őszintébb volt bárminél. Nem tehettem mást, csak magamba szívtam az illatát. Boldog voltam. Ki tudja valaha ölel e még így...
Sokat gondolok rá, hiányzik és örök emlék marad a mi furcsa kis történetünk.

"Az emberek elfelejtik amit mondasz, és elfelejtik, amit teszel.
Az egyetlen amire emlékezni fognak az, hogy milyen érzéseket váltottál ki belőlük."
-és ezt az érzést elfelejteni lehetetlen

Süt a nap nehogy szomorú légy!

"Ez lehetne százszor is rosszabb. "
Az egyszer biztos. :D Szép nap ez a mai. Kellemes az idő jó a kedvem.
A nap híre: Gergő "fiam" bátyuska lett. Drágasáágom, ezúton is gratulálok a kis Tündérkéhez és tuti, hogy nagyon szuper tesó leszel ;)!!!
Táncon megint meg lettem dicsérve :$:D és kicsit elbeszélgettem az edzővel néhány dologról ami nagyon jól esett. Hazafelé a buszon olvasgattam az sms-eket a telómban és elkapott a röhögőgörcs xD Tegnap este pl. Ricsi érzett késztetést, hogy megossza velem aktuális gondolatát :DXD Hát azért az ijen kis hülyeségek jól esnek, és fontosak :D. Hazajöttem becsöngetett a szemem, gondoltam kajálok, utána meg szééép rendet raktam a szobámban (múzeumomban) tipptopp lett, de tényleg. Márton a végén tényleg feleségül vesz :O. Zo mesélt olyat, hogy a füleim kettéálltak. De inkább ezt hagyjuk is.
A lényeg, hogy csomó minden van ami miatt lehetne rossz kedvem is, ami miatt panaszkodhatnék, akár sírhatnék is. De még mindig sokkal több az olyan dolog az életemben, ami boldoggá tesz és örömet szerez. És ezek a dolgok, amik megadják az értelmét, a barátok, a mosoly, a tánc, egy kedves szó, egy emlék, egy álom, egy pillantás, egy apró figyelmesség és nem utolsó sorban az őrültségek, amik összetartanak Veletek!

őszi szünet =)

Végre egy sulimentes hét, amire már szeptember elseje óta várunk ;)! Rám fog férni a pihenés, általában meghalni sincs időm ilyenkor, de ez nem panasz persze mert én választottam ezt az életformát és a semmitevés helyett egy olyan hobbit amihez idő és kitartás kell. És nem is választhattam volna jobban, ebben napról napra egyre biztosabb vagyok.
Felfoghatatlan még mindig hogy milyen hosszú ideje vagyok a szerelmese a táncnak, és annak a hülye kis gondolatnak amiről nem egyszer írtam már és fogok is még csak most valahogy nem megy. Szerencsére a gondolataimat most leköti a jelen, és azok az emberek akik még mellettem vannak.

"Szép magyar szokás" szerint ma haloween hangulat volt a suliban:




"Függönyét midőn leereszti, s egy csillagot tűz rá az este, ne feledd, van egy hű barátod, sorsa bármily távolra vesse."

*-* forevor júúendmííííí

Szépjóreggelt! :)

Az éjjel egy rubikkockával aludtam :$, nagy nehezen sikerült magamhoz térni és elérni a buszt. Itt suliba kitárgyaltuk a tegnapi eseményeket x).
Első órán írtunk egy remek dogát nyelvtanból ^^. Na de hát suli ide vagy oda nem tud rossz kedvem lenni. Áááá akkora jó volt tegnap.♥

Filmvetítésen párbeszéd:

Dani szóljál ha reggel van ;)
ó már kétszer is...
:O két napot aludtam?
Nájn, zwáj :P. XDD

Na és a lényeg, hogy reggel tekertem még hármat a kockán és nem kijött a kereszt? Deeee :D úgyhogy most többek között ezért örülök a fejemnek.

és menjünk irodalomra felvilágosodni!

puszíí

az a fontos hogy mit érzel és ki vagy

Tudod egy szürke világban is vannak színes utak!

Hétfőőő! :D Nem nem ment el a maradék eszem is, hogy ennek így örülök, természetesen magyarázat van rá, hogy miért szeretem én a hétfőket így. Múlt héten is írtam már meg előtte is, hogy tánc van és nem is akármilyen. :D Ez annyit jelent nekem, hogy mindig késztetést érzek hogy leírjam. :) Ma is ááh :D hát hihetetlen ez az ember, mennyire el tudja találni azt az egy mondatot amitől tuti feldobódom, meg hogy mennyire foglalkozik velünk, azzal hogy mi lesz és hogy ez nekem mennyire jól esik :D. És hihetetlen az is, hogy ugyanazt érzem mikor belépek a terembe, ugyanúgy megvan az a varázs holott már minden gyökeresen megváltozott... vagy talán mégsem? :D lehet, hogy csak a körülmények változtak de legbelül mindenki ugyanaz maradt, én legalábbis biztosan... úgy érzem még mindig rengeteg minden vár rám ebben az irányzatban, hogy lesznek még kudarcok és sikerek de biztos, hogy mindvégig ott lesz minimum egy valaki mellettem. Vagy kettő?... hát ha az utóbbi akkor tény, hogy mindkettőjüket ugyanúgy hívják és egyaránt Sokat köszönhetek Nekik♥. Ezért örökké hálás leszek!

"Hiszek benne, hogy az álmok szentek.
Elviszik a legsötétebb félelmeimet, s játékot faragnak belőlük."

ha újra elmennék...

Volt úgy, hogy ébredtem, s nem láttam senkit,
Fájt is, ha tévedtem, de nem bántam meg semmit
Forog a Föld s az évszakok, túl az álmokon, végre itthon vagyok,
Ez nem az a Hold, szebb, mint máshol volt, de ha újra elmennék, ide visszatérek még.
Forog a Föld s az évszakok, túl az álmokon, végre itthon vagyok,
Ez nem az a Hold, szebb, mint máshol volt, és ha újra elmennék, ugye hiányoznék még?

Az élet megtanított arra, hogy mikor harcoljak valakiért, és mikor álljak félre, ha én nem szeretek, vagy ha engem nem szeretnek.

Megtanított arra is, hogy mikor a legfontosabb döntéseket hozom, hogy döntsek jól.
Azt is megmutatta, hogy sok embert elvesztek, és sok embert el kell majd engednem, akiket szeretek, de erősnek kell lennem, és arra kell gondolnom, hogy mások számítanak rám. Idővel begyógyulnak a sebek, mert aki elment, az nem jön vissza. Persze ebből természetesen sok minden nem igaz. Az élet csak remélni tanított meg. Remélni azt, hogy tudjam, mikor kell harcolni, s félre állni. Remélni, hogy jó döntést hozok, mikor döntést kell hoznom.
Remélni, hogy akit elvesztek, annak jobb lesz, és én majd erős tudok maradni,hogy továbblépjek, és csak a jó emlékeket őrizzem meg. Remélni, hogy begyógyulnak a sebek, a legmélyebbek is, begyógyuljanak, de ne tűnjenek el. Minden egyes sebet szeretek a szívemen, minden én vagyok és a múltam ott kell lenniük. Gyönyörű hegek, nélkülük üres lennék. Tehát csak remélhetem, hogy így fogok élni. De nekem ez a pár remény pont elég. Így akarok élni!
Nehéz de legalább a sajátom és nem a külvilág által összerakott tökéletes kép.

valaki, valahol...

Egy ölelés, mely biztos és meleg.

Egy szellő, mi suttogja neved.
Egy kicsit több szeretet, mint kérted.
Valaki, valahol csendben aggódik Érted.

"akárki akármit mondhat..

...leírni engem nem lehet én nem vagyok egyszerű mondat,

nincsenek kérdőjelek, tudom, hogy hova megyek az élet hozhat jót és rosszat.

Akárki akármit mondhat leírni engem nem lehet amíg a Föld nem robban.

Kezem a szívemen érzem idebenn napról napra jobban dobban."

Van akinek tényleg minden hiába...
Nézz szét! Ez a világ disco a táncot a halál járja.

Olyan jó néha érezni,...

...hogy élek!

"Nevess a tévedéseiden, de okulj belőlük,
űzz tréfát a megpróbáltatásaidból, de meríts erőt belőlük,
a nehézségeket tekintsd vidám játéknak, de küzdd le őket!"

Hihetelen jó nap volt ez. :D Minden apró kis dologgal együtt. Jó volt, ahogy reggel fáztam útközben, ahogy egyből jött a busz mikor kiértem a megállóba, ahogy elvoltunk Kristófékkal a buszon és útközben suli felé... ahogy a szekrénynél Debi "feltartóztatott" és becsöngőig beszélgettünk, (a témák:P) Dani szokásos idegölése, Kinga poénjai, Marci megértése, a büfés néni, a némettanár beszólása, Gergő a járdán, a táncóra, hogy Laci megdicsért :D... hazafelé a tango séta az út szélén, a kisgyerek... "a mindig mosolygós és bájos vagy" és még millió kis apróság, amit Tőletek kaptam, amiktől egyszerűen jó volt érezni, hogy élek. Utoljára a tánctáborban éreztem ilyet, hogy megtaláltam a helyem a világban, szomorú voltam hogy el kellett jönnöm, de alaptalan volt. Eljöttem de ez semmin nem változtatott. Az emlékek ugyanazt az érzést váltják ki és hát az sem mellékes, hogy Laci minden héten hozza nekem a táncot, azt a táncot amit Huszta Laci is hozott mindig, az igazi érzést, ami a táncot jelenti. Itt a helyem, Veletek, azokkal akiknek számít még ez a bolond nő :P.
És tényleg... nevess! mert akkor a világ is visszamosolyog, de ha mégse lesz így, csak nevess tovább, amíg meg nem történik. Mert attól Te csak erősebb vagy!

emlék csupán

Csend van, csak az óra ketyeg,
Senki nem vár senki nem szeret.
Üres a perc, üres az óra,
Egy álom, mely nem vált valóra.
Emlékezz rám, emlékezz a jóra,
Később én is ezt teszem, és eljön az óra,
Mikor neved hallatán mosolyra hajlik a szám,
S emlék leszel...emlék csupán!

dúdolni halkan

Jéghideg ágyban ébredek, tudod

Fény mossa az éjszaka ráncait.
Tudom és érzem, hogy merre jársz,
Hiába hiszed, hogy nem vagy itt.
Most sokáig nem látlak, tudom,
Pedig nem vehetem le rólad a szemem.
Lepedőm markolja sóhajod,
Csak te mondod így ki a nevem.
Többet nem tudok,
Csak neked dúdolni halkan.
Néznek a csillagok,
Bennem most is béke van
Álom-szakadék mélye vár,
Onnan is visszahív egy szó.
Dalt szül a súlyos félhomály,
Érzem, hogy sírni volna most jó.

elég volt mindenből ...

...ami eddig annyira fájt! :]
és most hosszú idő után érzem megint, hogy elég! Jövök rá ismét, hogy semmi sem olyan egyszerű az életben mint amilyennek kéne. Vagy talán mégis, csak nem akarjuk elfogadni. Egy biztos: egy élet van, egyetlen esély. Túl rövid és kevés, hogy beleférjen minden és mindenki. Szelektálni kell... kinek mi az érték. Az emberek megírják köcsöggyűjtő portálom két "lájkolás" között hogy mit gondolnak egymásról, hogy mit szeretnek egymásban... közben az egész nagy képmutatás. Ez kell itt az emberek többségének. Órákat csesznek el ilyen idiótaságokkal, ahelyett hogy értelmes dolgokat csinálnának. Kiírják hogy fáj a hajam de a kedvencem akkor is a családi állapothoz való kommentelés... x) Nem konkrétan a köcsöggyújtőből lett elegem, csak néha belegondolok emberek hozzáállásába néhány dologhoz, ami nagyon tud dühíteni.
Szerencsére ebben az önző köcsög rohanó világban még vannak emberek akikre számíthatsz. BÁRMIKOR. és persze bármiben :) Nagyon kellemes tapasztalataim voltak a héten, "nagyra becsülöm azt a barátomat aki talál számomra helyet a határidőnaplóban de még jobban azt, aki elő sem veszi a naptárát ha rólam van szó". És nem csak ezért, hanem mert eljött az a pillanat az életemben mikor változtatni akarok. Félretenni érzéseket és mindenkihez úgy állni ahogy azt megérdemlik. Legfőképp viszonozni az érdektelenséget illetve nem gondolni erre. ÉS úgy egyáltalán, nem gondolni semmire, nem reménykedni és nem várni semmit senkitől, ha ez lehetséges. Csak azokkal lenni és azokkal foglalkozni akik velem is. Elegem van a fájdalomból a kérdőjelekből a "talán"-okból. Csak annyira leszek ezentúl kedves mindenkivel, amennyire ők is velem... azt hiszem ez a lényege a változásnak. És van néhány ember aki megérdemli, hogy mindazt az érzést amit eddig másra pazaroltam most rázúdítsam és meg se bánjam. Értük élek én, mert ha nem lennének semminek se lenne értelme.

Legyél boldog, nem számít velem, vagy nélkülem!

rövid utazás

Ez egy rövid utazás, álmodozás.
Jó, hogy itt voltam Veled, jó hogy itt voltál!

"Nincsen más...

.... csak a hit és a dac, a tiéd csak az marad, amit másoknak adsz."-Szólt a dal tegnap a rádióból úton Dunaújváros felé. Érdekes a sztori, hogy miért mentünk de most mégsem ezt írom le... annyira nem lényeg.
Alsónémedi útelágazás:... hát igen, szívem szerint lehajtottam volna ott az M0-ról, még szerencse, hogy nem az én kezemben volt a kormány. Nyilván egy kis térképismeret (meg persze Zsuu-ismeret) kell hozzá hogy rágyere miért. Érdekes kis dalocska, kicsit elgondolkodtatott... mert logika az van benne. Az emberi kapcsolatok érdekesek...nincs is két egyforma, de ezt talán már boncolgattam is. Az ilyen emberek közti dolgoknak az a hátránya, hogy sokszor nem azt adjuk a másiknak amit kéne, így igazán csak azt tekinthetjük a magunkénak amit mi adunk másoknak. Nem szabad belegondolni, hogy mi mit várunk mert általában az élet nem ennyire egyszerű. Nem lehetünk egyformán fontosak mindenkinek, sőt lehetünk teljesen közömbösek is. Ez az amiről meg mi nem tehetünk. És azok sem akik tojnak ránk. De a kérdés azért ott motoszkál... Miért?. Nem egyszer, milliószor tettem fel a kérdést magamnak... nincs rá válasz. Ez van... el kell fogadnunk, meg kell tanulni együtt élni a gondolattal, hogy nem mindenki álmodja a mi álmunkat, nem mindenki él a mi világunkban, és nem mindenkinek jelentjük azt amit ő nekünk.
Néha könnyebb a rövidebb úton menni, akkor is ha közben valakinek átgázolunk az életén. Az ilyen útkereszteződések teljesen mindennaposak.
Biztos lehet másképp is. Csak nem most, nem itt és... nem nekünk.

"Nincs is más, csak egyetlen dal amit mindenhová hordasz magaddal"

U.U

"De biztosan tudnám,

amit tudok
Érteném azt is,
miért vagyok
És azzal is
csak megbarátkoznék
Hogyha nem volnék,
hát nem hiányoznék."

Mert volt egyszer egy lány...

... aki megpróbálta a lehetetlent, aki szeretni akart. Szeretni akarta azt, aki őt is szerette.

Megpróbálta, nem ment...

"A búcsúzás nem számít, egyáltalán nem.
Ami igazán számít, az az idő, azok a napok, amit az elválás előtt együtt tölt valakivel az ember, és azok az események, amiket együtt éltetek át, és amire emlékezni lehet."

Far away...

"On my knees, i'll ask
Last chance for one last dance!..."

Valami szomorú dallam

...hangjai halkan, kísértenek éjszakákon át.

Elvitt az élet, de már tisztul a kép,
Már látom a fényt az alagút végén.
Felállok megint, újra tudom!
Mert mellettem álltok, nem lehet bajom!