... de könnyebb elviselni, ha Rád majd így emlékezem.
Azon az estén, mikor először beszélgettünk személyesen, búcsúzóul szorosan átölelt. Ez volt a legtöbb, amit tehetett. Erre az ölelésre 602 napot kellett ugyan várnunk, de megérte. Őszintébb volt bárminél. Nem tehettem mást, csak magamba szívtam az illatát. Boldog voltam. Ki tudja valaha ölel e még így...
Sokat gondolok rá, hiányzik és örök emlék marad a mi furcsa kis történetünk.
"Az emberek elfelejtik amit mondasz, és elfelejtik, amit teszel.
Az egyetlen amire emlékezni fognak az, hogy milyen érzéseket váltottál ki belőlük."
-és ezt az érzést elfelejteni lehetetlen
Az egyetlen amire emlékezni fognak az, hogy milyen érzéseket váltottál ki belőlük."
-és ezt az érzést elfelejteni lehetetlen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése