...hogy élek!
"Nevess a tévedéseiden, de okulj belőlük,
űzz tréfát a megpróbáltatásaidból, de meríts erőt belőlük,
a nehézségeket tekintsd vidám játéknak, de küzdd le őket!"
űzz tréfát a megpróbáltatásaidból, de meríts erőt belőlük,
a nehézségeket tekintsd vidám játéknak, de küzdd le őket!"
Hihetelen jó nap volt ez. :D Minden apró kis dologgal együtt. Jó volt, ahogy reggel fáztam útközben, ahogy egyből jött a busz mikor kiértem a megállóba, ahogy elvoltunk Kristófékkal a buszon és útközben suli felé... ahogy a szekrénynél Debi "feltartóztatott" és becsöngőig beszélgettünk, (a témák:P) Dani szokásos idegölése, Kinga poénjai, Marci megértése, a büfés néni, a némettanár beszólása, Gergő a járdán, a táncóra, hogy Laci megdicsért :D... hazafelé a tango séta az út szélén, a kisgyerek... "a mindig mosolygós és bájos vagy" és még millió kis apróság, amit Tőletek kaptam, amiktől egyszerűen jó volt érezni, hogy élek. Utoljára a tánctáborban éreztem ilyet, hogy megtaláltam a helyem a világban, szomorú voltam hogy el kellett jönnöm, de alaptalan volt. Eljöttem de ez semmin nem változtatott. Az emlékek ugyanazt az érzést váltják ki és hát az sem mellékes, hogy Laci minden héten hozza nekem a táncot, azt a táncot amit Huszta Laci is hozott mindig, az igazi érzést, ami a táncot jelenti. Itt a helyem, Veletek, azokkal akiknek számít még ez a bolond nő :P.
És tényleg... nevess! mert akkor a világ is visszamosolyog, de ha mégse lesz így, csak nevess tovább, amíg meg nem történik. Mert attól Te csak erősebb vagy!
És tényleg... nevess! mert akkor a világ is visszamosolyog, de ha mégse lesz így, csak nevess tovább, amíg meg nem történik. Mert attól Te csak erősebb vagy!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése