2010. okt. 16.

dúdolni halkan


Jéghideg ágyban ébredek, tudod
Fény mossa az éjszaka ráncait.
Tudom és érzem, hogy merre jársz,
Hiába hiszed, hogy nem vagy itt.
Most sokáig nem látlak, tudom,
Pedig nem vehetem le rólad a szemem.
Lepedőm markolja sóhajod,
Csak te mondod így ki a nevem.
Többet nem tudok,
Csak neked dúdolni halkan.
Néznek a csillagok,
Bennem most is béke van
Álom-szakadék mélye vár,
Onnan is visszahív egy szó.
Dalt szül a súlyos félhomály,
Érzem, hogy sírni volna most jó.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)

*.*

"Csináld szenvedéllyel, vagy sehogyan!"- a mondat, amit meg kell fontolnod, mindegy mit csinálsz. Az érzés amit át kell élned, olyan gyakran amilyen gyakran csak lehet. A szenvedély nem más mint az az érzés amelytől teljes egészében átadhatod magad a "most"-nak, a jelen pillanatnak ami a leginkább számít.

Az élet rövid, ezért élj úgy, hogy minden nap hagyj valamit magad után. Egy szót, egy mosolyt, egy ölelést, egy szép emléket. Így ha már nem leszel, akkor is tudni fogják, hogy ki voltál.