ez a csönd éve volt

Ez a csönd éve volt. Szinte fájt, ahogy átkarolt.
Gyere hát, legalább Te légy kicsit bolond!
Ez a csönd éve volt. Lassan elfogy, mint a Hold.
Gyere hát, legalább Te légy kicsit bolond!

"A hóba írni édes titokból szőtt rejtjeleket"

Az a fajta lány vagyok, aki hordaná egy srác pulcsiját azért, hogy érezhesse az illatát.

Ha jártál már a cipőmben, akkor tudod, hogy mennyit ér, mikor találsz Róla egy képet, egy tárgyat ami Rá emlékeztet, mikor eszedbe jut valami, amit egyből Vele szeretnél megosztani, mikor meghallasz egy dallamot, megérzel egy ízt, egy illatot, meglátsz egy színt, vagy egyszerűen csak becsukod a szemed, és Rá gondolsz. Rengeteget, a világon a legtöbbet jelenti ez. Nem kell ünnepl, mert minden perc szép együtt és minden pillanat öröm. Nem kell kiöltözni, smink sem kell, mert Neki így vagy szép, így vagy az az ember, akire szüksége van.
Ebben az önző, bunkó senkiházi világban, ahol senki senkire és semmire nincs tekintettel, nagyon nagy kihívás találni egy ilyen valakit, aki igazán és őszintén tud szeretni. Akinek fontosabb vagy talán még saját magánál is. Akivel ketten alkottok egy egészet. Igazi csoda. Hatalmas ajándék az élettől, amitől nem létezik szebb.

(és a pulcsi most is rajtam van:$)

Akarsz-e futni, arany éjszakába futni velem?
A földre bukni és az égre nézni fel?
Akarsz-e adni árva csillagoknak szép neveket?
S nevetve hagyni, hogy a szél sodorja el?
Akarsz-e együtt ülni házad küszöbén majd?
És arra nem gondolni, hogy meddig is tart?
Akarsz-e rám találni őszbe rohanó üres vonaton?
Akarsz-e bennünk hinni, ahogy én akarom?
Akarsz-e bújni, velem összebújni zord teleken?
És lángra gyúlni fázós, fehér reggelben.
A hóba írni édes titokból szőtt rejtjeleket,
Hogy szóra bírni más ne tudja senki sem.
Akarsz-e szánni, ha egyszer bánni kell a bűneidet?
Akarsz-e látni, ha lábam rossz utakra tért?
Az arcot látni, amivel megosztottad tükreidet.
Akarsz-e engem, aki csak ennyit ígért?

mondd, mit ér az ünnep?

A béke, nehogy végleg elfelejtsd, üzen, hogy létezik,
Mondd, meglep-e, ha átnyújtom neked az ünnep perceit?
S csak félrekapcsolt csengetés, ha drága hangot vársz
Vagy régi zsebben maradt pénz, mit szűk napon találsz
Oh mondd-mondd-mondd-mondd-mondd, mit ér az ünnep?
Oh mondd-mondd-mondd-mondd-mondd,
mondd, meddig tart?


S mint szelíd kéz a lázas gyermek forró homlokán,
Vagy rossz álom, ha felriaszt, és odabújsz hozzám,
Olyan jó-jó-jó, de mondd, hány perc az ünnep?
Oh mondd-mondd-mondd-mondd-mondd,
mondd, meddig tart?

szebben még nem hullott a hó

Angyallá válni, felhőkkel szállni csuda jó!

Kicsi lány, nagy álmodó.
A hajnalt megvárni, a titkot meglátni oly jó!
Ez az éjjel csillogó és szebben még nem hullott hó...


Az éj csöndet hint, a fény búcsút int,
de bennünk még ég a tűz -, minden homályt elűz.
Ha van kézben kéz, az úton nem félsz -,
szeretni nem nehéz, szíveddel messze érsz.

Ha könny vár, gond szólít, a jó szó, lásd, gyógyít.
Csak lépd át, ha egy szürke nap bánt!
Legyen színes minden kép, mert az álmod így lesz szép!

Szálljon fény és dal, mert szívünk lát és hall -,
de szórjon áldást ránk az ég, nehogy elvesszünk, ha egy csillag sem ég!

Egy tél dallam ring, a hó táncol kint -,
mindenhol gyertyaláng, ragyogjon éjszakánk!
A hit boldogság, ha ő szól hozzád,
reményed visszatér adj hálát mindenért!

Kívánj igazi ünnepet

A világ bármely részén élsz és bárki vagy,
Szeretném, hogy légy ma este egy kicsit boldogabb,
Kívánj igazi ünnepet, kívánj igazabb életet,
Ahogyan én neked.

Kívánj a szónak nyílt utat,
És a dalnak tiszta hangokat,
Kívánd, hogy mindig úgy szeresselek,
Ahogy szeretnéd hogy szeressenek!

Kívánd, hogy mindaz, amit ma éjjel gondoltál,
Ugyanúgy igaz legyen holnap s holnapután,
Kívánj igazi ünnepet, kívánj igazabb életet,
Békés karácsonyt mindenkinek!

Te vagy a minden és Tőled létezem én ♥

Tudod, van aki némán ül, van aki megőrül,
van aki tűri , van aki elmenekül,
de néha van aki küzd,
és néha van aki nyer,
ha kell belehalok de nem hagylak el!

És máris eltelt egy hónap♥. Vele, aki más mint eddig bárki is. Már most, ezalatt a viszonylag rövid idő alatt, annyi mindent kaptam tőle, hogy eszméletlen. Szeretet, odafigyelés, gyengédség, mosoly, vidámság, őszinteség. A csodák, amiktől szép lesz az élet. Az életem része lett, van kivel megosztani a legmélyebb érzéseimet. Én vagyok a legboldogabb mikor észreveszem, hogy itt hagyta az illatát az ágyamban, vagy a parfümjét érzem a ruhámon. Mikor rám néz, hozzám szól, megérint, megcsókol. Mikor elmeséli, hogy a bérlet helyett a fényképemet mutatta fel a sofőrnek. Mikor reggel meglátom a nénikét aki uzsgyit húz. Mikor egy hosszú nap után, mikor végig rá gondoltam és nagyon hiányzott végre bekapcsolja a camot, mosolyog és puszit küld. Ilyenkor mindig átfut rajtam valami különös érzés. Érzem hogy összetartozunk, mint a Coca meg a Cola. Érzem, ahogy ölel, ahogy fogja a kezem, ahogy ragaszkodik hozzám. Ilyenkor abban is biztos vagyok, hogy minket nem érhet baj, minket semmi sem választhat szét.
Az elmúlt hónap minden percét szeretem, és szívesen élném át újra.
Hálás vagyok a sorsnak, hogy összehozott vele és így megajándékozott a világ legértékesebb érzésével, amit akkor érzek mikor elalszik mellettem és nézem az arcát, mikor álmában magához húz, mikor a karjaimban tartom. Ilyenkor tudom: a világ legnagyobb kincse van a kezeim között.

Köszönöm, hogy vagytok!

"A szeretet hiányát semmivel sem lehet pótolni, de a szeretet az, ami pótol minden mást."

Tegyük fel, hogy az életünk egy hosszú (de nem túl széles) poros út. Képzeljük rá erre az útra az embereket, akik az életünk részei. Kezdjük talán a szüleinkkel, akik az első lélegzetvételünk óta egyengetik a göröngyöket és próbálják megkönnyíteni a haladásunkat ezen az úton. Első körben nekik kell nagyon hálásnak lenni szerintem, azért amit tesznek. Hogy mikor önhibánkból, vagy azon kívül elesünk felsegítenek és hogy egy másodpercre sem veszítik el a belénk vetett hitet. Nekem ha egyszer gyerekem lesz, remélem úgy lát majd mint ahogy most én a szüleimet. Aztán a szülő-gyerek kapcsolathoz hasonlóan szoros kötelék, a testvéri szeretet. A tesók, akik látszólag azért vannak, hogy egymás agyára menjenek valójában az élet nagy ajándékai. Rájuk felnézhet az ember, tanácsot, segítséget kérhet tőlük és elmondhatja nekik a legőszintébb véleményét.
Az út szélén időről időre embereket látunk felfelé mutató hüvelykujjal. És képzeljétek csak! Ezek az emberek nem "lájkolják" (hehe aláhúzta ;) ) amerre megyünk, csak jelzik; vágynak rá, hogy valakivel folytathassák az utat. Tőled függ kinek adod meg a lehetőséget, hogy csatlakozzon hozzád. Kit mennyire engedsz közel. Így alakulnak ki az ismeretségek majd ebből a szerelmek, az igaz barátok, a kedves ismerősök, az ellenségek és mindenki, akik befolyásolják az életet, a magadról másokról és a világról alkotott képet. Én úgy gondolom, sosem tudhatod, ki mit tesz hozzád, kinek mit köszönhetsz majd ezért egy esélyt mindenki megérdemel. Vannak akik eljátsszák az esélyt és vannak akik jól használják fel. Hozzájuk a továbbiakban erős láncok kötnek, amik sokkal erősebbek annál, hogy az idő, a távolság, a rohanás vagy bármi más elszakítsa. Becsülj meg mindenkit aki melléd szegődött! Vedd észre, hogy mi mennyit ér! Rohanj a pénz után, dolgozd ki a beled, de emellett Soha de Soha ne hanyagold el azokat akiket fontosnak tartasz! Rájuk mindig szakíts időt! Éreztesd velük amit gondolsz róluk! Különben honnan tudják? Vigyázz rá, hogy a köteléket ne téphesse szét semmi, ne rágják meg olyan férgek mint a harag vagy bármi más! Oszd szét a szeretet, az élet szépségeit, az általad értékesnek tartott dolgokat mindenkinek aki rálépett az utadra és ott maradt! Hidd hogy ez nem véletlenül történt! Bizonyítsd be a csodák létezését, segíts felfedezni azoknak is akik nem hisznek benne! Tartsd szem előtt hogy minden embernek egyformán kijár a szeretet! Ha kicsit részre hajló leszel, az érthető. Mindenki ismer olyan embereket, akik valamiért többet jelentenek másoknál. Kivételesek. (nekem ŐK♥ ilyenek) Ők nem csak hogy ráléptek az útra, hanem otthagyták a lábnyomukat is. Egy életre.

ha lett volna még egy holnapod

Sok fontos tévedés,

sok újra játszott gondolat,
és a folytonos változás,
hogy az maradj, aki vagy,
sehogy sem látható,
csak tükör által homályosan,
és önmagában nincs sehol,

de az egészben benne van.

Mondd, mit teszel, ha nem lesz holnap,
hogy elmondd, amit el kell mondanod?
Mondd, mit teszel, ha nem lesz holnap,
hogy megtedd, amit meg kellett volna tenned?
Mondd, mondd, mit teszel, ha hibázol, újra és újra,
és nem lesz rá lehetőséged, hogy jóvá tedd?
Mondd el, mire vársz, hogy lépj, hogy boldog légy?
Miért élsz tovább úgy, ahogy soha nem akartál?
Mondd, mit ér az élet, ha a boldogság messze jár?
Mit érnek az évek, ha nem hiányzik, aki vár?
Mondd el, mit kellett volna tenned,
és mondanod,
ha lett volna még egy holnapod?

Ha valamit nagyon szeretsz,

nem hagyhatod csak úgy elveszni.

Ez a fajta szeretet tart minket életben,

akár van értelme mások számára,

akár nincs.

Itt nem vagyok idegen

"Itt nem vagyok idegen. Fekszem a szíveden és hallom, hogy dobog."

TuDoM nincsen véletlen

"Tudom nincsen véletlen
hogy meg van írva a sorsunk.
Szóval Te♥ és én
a jó időben
a legjobb
helyen
voltunk!"

katt a képre!

Ez akkor volt mikor csak úgy elkezdtünk beszélgetni...

dátumon érdemes elgondolkozni :É:D

Tudom, nem véletlenül találtam rád,
pont akkor mikor szükségem volt az emberre
♥aki felhív, mikor épp rá gondolok, ♥aki suli és edzés között kaját hoz, ♥aki figyel rá, hogy ne a fájós térdemet birizgálja, ♥aki viszi a nehéz tatyómat(uzsgyi), ♥aki utazik a hóban a Jóisten háta mögé, hogy velem lehessen ♥akinek én vagyok a háttérkép a telefonján, ♥akinek ott az arcképe a pénztárcámban, ♥aki úgy néz, ölel, nevet, csókol, mint senki más, ♥akit most, hogy mellettem van az életem árán sem engednék már el.
Minden eddigi érzés tévedés, volt, eddig nem tudtam milyen az amikor igazán szeretsz, mikor igazán kell az a másik. Most már tudom, mi az ami igazán fontos, ami megalapozhat egy kapcsolatot. Mindez, amit most átélünk.
Mert ha valakivel örökre tervezel, akkor nem arra kell koncentrálnod, hogy milyen jó lesz majd az unokákkal játszani, nem. Mint minden mozaik ez is apró darabokból épül fel, amik nem mások mint a vidámság, a figyelmesség, az apróságok, amik egy fillérbe nem kerülnek de most és itt kell, hogy megadd a másiknak mindazt a szépet amiről úgy gondolod, hogy az övé. Hogy megoszd vele, a pillanat szépségét.

"Egymás mellett egy ágyban most ugyanarra gondolunk;
hogy Te♥ és én megint jó időben a legjobb helyen vagyunk!"

Somewhere, over the rainbow :)

A szivárványban minden szín egyaránt fontos. Függetlenül attól, hogy melyik van feljebb. Ugyanígy van ez velünk, emberekkel, sőt, életünk eseményeivel is. Ezért kell megbecsülnünk a legsötétebb napunkat is, mert az is egy szín csupán a szivárványból, de anélkül mégsem lenne teljes.

Most is viszhangzik a léptem

Megszületünk, hogy egyszer meghaljunk.
Közben élünk, csiszoljuk egymást, mint a legdrágább kövek.
Közben végig tudjuk, egyszer vége lesz, csak azt nem tudjuk mikor.
Barátokat szerzünk és veszítünk el.
Nevetünk, sírunk. Viccelődünk, komolykodunk, játszunk.
Aztán egyszer, egy váratlan pillanatban mindennek vége. Meghalunk, hogy a többiek felismerjék, kik is voltunk...

...Túl későn ismertem fel, hogy ki voltál. Sosem mondhattam el, köszönhettem meg az életedet. Olyan voltál mint a napsütés. Amíg itt voltál szinte észre sem vettük, mennyire jó hogy vagy. Aztán mikor eljött az éjszaka, és Te eltűntél... akkor már késő volt. Gyertyát gyújtottunk, hogy hátha ismét minden olyan fényes lesz, de nem lett és nem is lesz már sosem.
Ma 40 éve, hogy felkelt a nap, hogy sokak életének részévé váltál, de lassan 3 éve, hogy elmentél és éjszaka lett. Volt 2 év napsütés és hagytál itt reménysugarakat, emlékeket. Itt hagytad a mosolyodat a tánclépéseidet az örökös jókedvedet, mindent, ami Te voltál.
Ezek a reménysugarak világítanak nekünk.
"Örökre velünk maradsz, őrizzük mosolyodat!" Boldog Születésnapot Laci!

Valami van a télben...

...valami, ami fűti a fagyos éjszakákat, megolvasztja a jeget, ami megvigasztal, megvéd, ami mosolyt csal az arcomra, ami emlékeztet a szépre és erőt ad a mához, amit jó megosztani mindenkivel.
Talán nem is a hópelyhekben, nem a mínuszokban, nem az évszakban bújik meg ez a valami, egyszerűen csak itt benn. Bennünk van ez az érzés, amiről eddig nem tudtam, hogy létezik. Az érzés ami percről percre egyre jobb. ♥

valahol réges régen♥

Tisztán születünk reményben, fényben.
Mi meg nem változunk, csak a világ.
S ha egy rég elveszett szó zeng a zenénkben,
tudd meg, hogy kerestük, éveken át.
És mindent elhittem mit akartál.
Úgy lettem a barátod, hogy becsaptál.
Egy földön élünk rég... sokáig így lesz még.