Tudod, van aki némán ül, van aki megőrül,
van aki tűri , van aki elmenekül,
de néha van aki küzd,
és néha van aki nyer,
ha kell belehalok de nem hagylak el!
És máris eltelt egy hónap♥. Vele, aki más mint eddig bárki is. Már most, ezalatt a viszonylag rövid idő alatt, annyi mindent kaptam tőle, hogy eszméletlen. Szeretet, odafigyelés, gyengédség, mosoly, vidámság, őszinteség. A csodák, amiktől szép lesz az élet. Az életem része lett, van kivel megosztani a legmélyebb érzéseimet. Én vagyok a legboldogabb mikor észreveszem, hogy itt hagyta az illatát az ágyamban, vagy a parfümjét érzem a ruhámon. Mikor rám néz, hozzám szól, megérint, megcsókol. Mikor elmeséli, hogy a bérlet helyett a fényképemet mutatta fel a sofőrnek. Mikor reggel meglátom a nénikét aki uzsgyit húz. Mikor egy hosszú nap után, mikor végig rá gondoltam és nagyon hiányzott végre bekapcsolja a camot, mosolyog és puszit küld. Ilyenkor mindig átfut rajtam valami különös érzés. Érzem hogy összetartozunk, mint a Coca meg a Cola. Érzem, ahogy ölel, ahogy fogja a kezem, ahogy ragaszkodik hozzám. Ilyenkor abban is biztos vagyok, hogy minket nem érhet baj, minket semmi sem választhat szét.
Az elmúlt hónap minden percét szeretem, és szívesen élném át újra.
Hálás vagyok a sorsnak, hogy összehozott vele és így megajándékozott a világ legértékesebb érzésével, amit akkor érzek mikor elalszik mellettem és nézem az arcát, mikor álmában magához húz, mikor a karjaimban tartom. Ilyenkor tudom: a világ legnagyobb kincse van a kezeim között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése