Megszületünk, hogy egyszer meghaljunk.
Közben élünk, csiszoljuk egymást, mint a legdrágább kövek.
Közben végig tudjuk, egyszer vége lesz, csak azt nem tudjuk mikor.
Barátokat szerzünk és veszítünk el.
Nevetünk, sírunk. Viccelődünk, komolykodunk, játszunk.
Aztán egyszer, egy váratlan pillanatban mindennek vége. Meghalunk, hogy a többiek felismerjék, kik is voltunk...
Közben élünk, csiszoljuk egymást, mint a legdrágább kövek.
Közben végig tudjuk, egyszer vége lesz, csak azt nem tudjuk mikor.
Barátokat szerzünk és veszítünk el.
Nevetünk, sírunk. Viccelődünk, komolykodunk, játszunk.
Aztán egyszer, egy váratlan pillanatban mindennek vége. Meghalunk, hogy a többiek felismerjék, kik is voltunk...
...Túl későn ismertem fel, hogy ki voltál. Sosem mondhattam el, köszönhettem meg az életedet. Olyan voltál mint a napsütés. Amíg itt voltál szinte észre sem vettük, mennyire jó hogy vagy. Aztán mikor eljött az éjszaka, és Te eltűntél... akkor már késő volt. Gyertyát gyújtottunk, hogy hátha ismét minden olyan fényes lesz, de nem lett és nem is lesz már sosem.
Ma 40 éve, hogy felkelt a nap, hogy sokak életének részévé váltál, de lassan 3 éve, hogy elmentél és éjszaka lett. Volt 2 év napsütés és hagytál itt reménysugarakat, emlékeket. Itt hagytad a mosolyodat a tánclépéseidet az örökös jókedvedet, mindent, ami Te voltál.
Ezek a reménysugarak világítanak nekünk.
"Örökre velünk maradsz, őrizzük mosolyodat!" Boldog Születésnapot Laci!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése