2012. máj. 3.

Ha a kezdet szép, még lehet rossz lesz a vége

"Rohanó idő a lelked akarja
nyugodt partjaid viharral felkavarja
Tiszta égboltodra sötét felhőket rajzol
Legbelül mindenki harcol."

Ez az elmúlt néhány nap nagyon sok mindenre döbbentett rá. Elsősorban arra, hogy, senkiben ne bízzak feltétel nélkül, ne higgyem, hogy nem fordulhat ellenem. Meg kellett tapasztalnom, hogy az a "férfi" akinek én nem is olyan régen odaadtam magam, a szerelmemet és megosztottam vele másfél évet az életemből mi mindenre képes. Ez a történet negatív oldala, ami felerősíti a pozitív oldalát. Szerencsés vagyok, hogy ilyen emberek vesznek körül, hogy ilyen barátaim, ismerőseim, osztálytársaim vannak. Nem hagyják, hogy szomorú legyek, fázzak, vagy hogy egyedül menjek a buszhoz.
Eddig sem volt ez másképp de ezek után pláne szem előtt fogom tartani azt, hogy az igazi értéket nem lehet egy szatyorban visszaadni.
Az igazi értékek azok amik benned maradnak és azok az igazán értékes emberek, akik ezeket úgy adják át, hogy észre se vedd és eszük ágába nem jutna majd egyszer "benyújtani a számlát".
Az emberek, akiknek talán én is adtam már, de az is lehet hogy még nem, minden esetre most a sokszorosát kapom vissza tőlük.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

*.*

"Csináld szenvedéllyel, vagy sehogyan!"- a mondat, amit meg kell fontolnod, mindegy mit csinálsz. Az érzés amit át kell élned, olyan gyakran amilyen gyakran csak lehet. A szenvedély nem más mint az az érzés amelytől teljes egészében átadhatod magad a "most"-nak, a jelen pillanatnak ami a leginkább számít.

Az élet rövid, ezért élj úgy, hogy minden nap hagyj valamit magad után. Egy szót, egy mosolyt, egy ölelést, egy szép emléket. Így ha már nem leszel, akkor is tudni fogják, hogy ki voltál.