A legjobb amit tehetek
a semmi
a csend
a karba tett kéz
a felejtés
a lépés, tovább
előre
nem vissza
a jövő
és nem a múlt
mert az még talán tiszta.
Ami most van
a minden
a zaj
a pörgés
az emlékezés
egy megálló, nem megyünk semerre
fáradt szemünk is arra néz.
Nézzük egymást
nem érdekel meddig
meg hogy miért nem látunk már ott senkit.
Úgy véljük
holnap meg azután is így lesz
vagy ha mégsem
akkor
ennél úgyis csak jobb jön
és elindul lassan a megállított idő
és hagyom hogy fusson
csak fel ne lökjön.
Részeg az éjjel
a reggel másnapos
Józan az álom, mi értünk kiált...
Hogy higgyük el újra most mekkora szám ez
tegyük azt, mit még más nem csinált
vagy csinált
csak akkor nem tűnt nagy számnak
de most már az
és mi hősök vagyunk
habár ez is mint minden percünk
egy terv volt
amit végrehajtunk.
Már nem teszek semmit
nem kérlek meg rá
hogy csak még öt percig a kedvemért
hogy gyere el értem
vagy tegyél ki bárhol
mert az összes hitem elvetélt.
/saját vers/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése