2014. júl. 4.

Múlt idő



Mennyire vártam, hogy eljöjjön értem
Hogy táncoljunk végre együtt pengeélen
Fogja meg a kezem, érintse a lelkem
Lehessen reggel a hangjára ébrednem
Kísérjen végig a hűvös éjszakákon
Lehunyt pillám mögött legyen ő az álom
Nem tudtam mikor, miért és hogyan
A szívemben marad vagy csak úgy átrohan
Láttam már az arcát, ismertem a nevét
Előkészítettem gondosan a helyét
Sok sok tévedés és csalódás kellett
És remény hogy helyem van a boldogság mellett
Véletlen vagy sors, törvény vagy akarat
Rombolta le végleg a magas nagy falakat
Csoda volt vagy vízió, valóság vagy mese
Nem tudom, de valamiről mesélt még szeme.

/saját vers/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

*.*

"Csináld szenvedéllyel, vagy sehogyan!"- a mondat, amit meg kell fontolnod, mindegy mit csinálsz. Az érzés amit át kell élned, olyan gyakran amilyen gyakran csak lehet. A szenvedély nem más mint az az érzés amelytől teljes egészében átadhatod magad a "most"-nak, a jelen pillanatnak ami a leginkább számít.

Az élet rövid, ezért élj úgy, hogy minden nap hagyj valamit magad után. Egy szót, egy mosolyt, egy ölelést, egy szép emléket. Így ha már nem leszel, akkor is tudni fogják, hogy ki voltál.