"Bárcsak soha nem érne véget ez a pillanat!" - Sokszor gondoljuk ezt, mert tudjuk, hogy azok a pillanatok melyek boldoggá tesznek minket múlandóak, ezért próbáljuk nyújtani amíg lehet. Az elszalasztott pillanatok sosem térnek vissza, bár lehet minden más újra ugyanolyan, de az idő már nem, az már más pillanat. Amik igazán boldog pillanatok voltak azt a szíved újra és újra várni fogja. Még akkor is reménykedik, ha az eszed jól tudja, hogy sosem jöhet már el újra.
"Ha bárkit is meg akarsz tartani az életben, soha ne vedd magától értetődőnek azt, hogy melletted van!"
Sosem tudhatod mi fog történni veled a következő pillanatban, mi fog történni akkor, mikor legközelebb találkozol valakivel... sosem tudhatod, hogy egyáltalán találkozol e még vele. Semmi garancia nincs arra, hogy lesz egy holnapi nap, amikor majd mindent jóvá tehetünk. Azért érdemes minden pillanatot kihasználni a boldogságra és a békére, mert sosem tudhatjuk, melyik lesz az utolsó. Én már veszítettem el úgy embert, hogy nem tudtam el sem köszönni tőle ezért sokkal inkább becsülöm azokat, akik jelenleg az életem részei és érthető módon elvárom ezt tőlük is. Annak a híve vagyok, hogy érdemes úgy élni a mát, hogy holnap ne azzal kelljen kezdeni hogy kitől kérjek bocsánatot. Úgy gondolom nem túl nagy elvárás az, amit másokkal szemben támasztok, hogy tanúsítsanak felém kellő tiszteletet. Sokan vannak, akik azt hiszik bármit megtehetnek másokkal és meg is teszik. Az azonban biztos, hogy inkább feladok mindent, minthogy elviseljem azt, hogy semmibe vesznek.
Ezzel a dallal búcsúzom az elmúlt öt év emlékétől, az embertől, akivel megosztottam azt, ami számomra az életben a legszebb, legfontosabb volt. Sajnálom, hogy így kellett véget érnie, hogy többé már sosem leszünk azok, akikben hittem.
Akkor vagy igazán békében magaddal, amikor már nem akarsz elmagyarázni, megértetni senkivel semmit ... sőt, magadnak sem keresel kifogásokat. Csak döntesz és mész az úton. Ha értenek, és életed egy szakaszán elkísér bárki az utadon, akkor megéled az együttlét minden pillanatát, de nem válsz függővé tőle ... kész vagy bármikor elengedni ... mint mindent, ami nem Te vagy. Ha nem értenek, és egyedül vagy, akkor sem zárulsz be, csak elfogadod, hogy egy olyan szakaszon mész keresztül, amit csak egyedül tehetsz meg ... de tudod, hogy mint minden, ez is elmúlik egyszer.


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése