Teljesség

"Nem az alakok vagyunk, akiket megalkotunk.

Nem a képek vagyunk a filmek borítóján.

Mi vagyunk a fény, ami ezen átragyog..."

"Mindig azt mondom, hogy kívánom, hogy az emberek elérjék minden álmukat. Legyenek híresek és gazdagok... Hogy rájöjjenek, nem ez tesz teljessé."

/Jim Carrey/

Egy nagyon kedves barátnőmmel folytatott beszélgetésem során merült fel a téma:  eredményesség. A szó, melynek hallatán minden üzletember a vagyonra, minden sportoló az érmekre és kupákra, minden tanuló a magas átlagokra gondol. A szó, ami sokkal többet jelent mindezeknél. Az igazán sikeres, eredményes embereket nem a profit, a győzelem, vagy a kiváló osztályzat motiválja... azt gondolom, igazán eredményes csak akkor lehet az ember, ha minden egyes alkalmat megragad arra, hogy kiteljesedhessen abban amit szeret. Mi tesz boldoggá? Egy kupa? Egy érem? Önmagában aligha. Az tesz boldoggá, ha végigmész az úton, ha addig gyakorolsz, amíg végül sikerül, attól vagy boldog mert van egy társad, akivel összhangban vagy és működtök, attól vagy boldog, mert szeretsz az utadon járni. Boldog vagy és szerencsés. Ha ilyen lelkülettel haladsz előre, elkerülhetetlen, hogy ne csak Te élvezd, amit csinálsz, hanem mások is észrevegyék mekkora energiákat szabadítasz fel. Őket is magával ragadja mindaz a lelkesedés, ami belőled árad és meg fognak jegyezni. Akár tetszik nekik, akár nem Te már nem csak egy leszel a sok közül akikkel valaha találkoztak. Te leszel az az egy, aki azt a bizonyos élményt nekik adta és minél több ilyen élményt tudsz adni másoknak, annál értékesebb és teljesebb ember leszel. Az eredményeket tehát nem feltétlenül érdemes a kézzel fogható anyagi javakban mérni, sokkal inkább azt érdemes meglátni, mivé válik az ember, miközben az álmai megvalósulásáért fáradozik. 

Work hard, play hard

"Az élet az erőfeszítéseket díjazza és nem a kifogásokat."

Nincs is jobb dolog annál, mint mikor elérsz egy rég kitűzött célt, találsz egy rég keresett embert és megvalósítasz rég halottnak hitt álmokat. Mikor újra és újra felfedezed magadban az erőt, ami arra késztet, hogy széttárd a szárnyaid és repülj. Tegnap reggel lefutottam életem első sziget körét amit több óra táncos edzés is követett és követ majd a napokban. 

Az elmúlt hetekben sok dolgot gondoltam újra és arra jutottam, nem elég megálmodni és eltervezni a dolgokat, hanem minden erőnkkel arra kell koncentrálnunk hogy meg is valósuljon. Akadhatnak ugyan nehézségek senki és semmi sem elég ahhoz, hogy elvegye tőlünk az élet és a szenvedélyünk felett érzett örömöt. 

Az életem!♥

"az életem megválni tőle 

már képtelen

jó, hogy van mibe kapaszkodhatok

egy célt kaptam, 

amit még a kamaszkor adott

ez az én életem, de semmit sem ér

ha megosztanom nincs kivel az élményeket

és hogy mit miért teszek

kevés, aki érti, ki átlát

de ez csak rám tartozik

meg egy kicsit már rád"

Mert minden teljesen más lenne, ha nem élhetném ezt át. Ha nem tudnám szavak nélkül közölni a mondanivalómat. Ha nem érezném a lüktetést a zenében. Ha nem mozdulhatnék meg mikor minden izmom remegne. Nem lennék teljes, nem lenne ilyen az életem... jobb lenne vagy rosszabb, de sokkal inkább más. Én nem akarok máshogy élni. Ez tesz szabaddá, ez tesz boldoggá, ez tesz nővé sőt mi több ez ad erőt ahhoz, hogy reggel kikeljek az ágyból. Hálás vagyok, hogy szánhatok erre időt és energiát, hogy mindig lesz valaki, aki osztozik velem ebben az örömben!

Deutschland ist Weltmeister!

Deutschland, Deutschland über alles, 

über alles in der Welt!

Sosem rajongtam a fociért a VB-k idején mégis rendszeresen követem a meccseket, ez idén is így volt és jó germános módjára a németeknek szurkoltam. Nem kellett csalódni bennük. :D 

***

Ich war nie "Fußball-Drucker", aber in der Zeit der Weltmeisterschaft habe ich regelmäßig die Matche gesehen. So war es auch in diesem Jahr und ich habe für Deutschland die Daumen gedrückt. Ich bin nict enttauscht. :D

I believe I can fly

"If I can see it, then I can do it.

If I just believe it, there's nothing to it."

"Ha látom a célt, el is érhetem.

Ha hiszek benne, senki sem állíthat meg."

Kis herceg

"Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám."

A karrierünk margójára

Egy polifoamon fekszem és hallgatom mit mond a mentáltréner. Képzeljem el magam a párommal életem versenyén életem ruhájában teljes sminkben és lázban égve a döntő táncra készülve... vizualizáljam, hogyan adom elő a kedvenc koreográfiámat, milyen zene szól, mit érzek, mit adok át a közönségnek, Neki...
Életem egyik legszomorúbb jelenete volt- nyugtáztam miután letörölgettem a képzelgésem közben kicsorduló könnycseppeket. Szomorú volt társ nélkül maradni és elképzelni azt, ahogy megvalósul egy álmom valaki olyannal, akire azt hittem az életem bízhatom rá, ő mégis kisétált az életemből.
"Öleld meg a párod és köszönd meg neki a mai edzést."- egy egyszerű edzői utasítás némi bökkenővel... nincs kit megölelnem. A teremben kb 40 táncospár van, elég nagy a tömeg én viszont egyedül vagyok. Csak nézem ahogy megköszönik egymásnak az elmúlt másfél órát, ahogy tisztelik egymást, ahogy jó kedvük van... Úgy teszek mintha nem lennék összetörve és nem érezném magam egy kidobott rongynak. Néha belenézek a terem szélén álló hatalmas tükörbe, ami annyi próbálkozásomat látta már. Volt hogy azt hazudta jó vagyok... Lényegében ez a tükör olyan mint az elmúlt időszak amit mostmár biztos, hogy magam mögött kell hagynom. Ebben a tükörben csak azt látom amire figyelek. Ha nagyon akarom tökéletesnek látom magam, egyedinek, megismételhetetlennek, értékesnek. Így volt ez régebben is. A mérce ő volt. Azok a dolgok amiket együtt csináltunk, azt hittem ez valami különleges dolog. Pedig semmi más nem történt, minthogy felnőttünk együtt, nyertünk pár versenyt, megéltünk néhány kudarcot vagy csak szimplán dumáltunk a suli folyosóján. Nem volt bennünk semmi különleges leszámítva a szenvedélyt, amit a tánc csalogatott elő alkalmanként. Megtanítottak minket használni a testünket, meghallani a zene ritmusát, megalkotni a mozdulatot... semmi különös.
Ha választanom kellett ő volt az, ha várnom kellett megvártam, ha el kellett engednem elengedtem. És most végleg el kellett engednem.

Képkockák

"Te vagy a békém, te vagy a tragédiám

te vagy a pengém és egyben az artériám..."

"Te vagy a szakadó jégeső, a meleg párna

az özönvíz utáni utolsó bárka

a kába múlt, a bánat, a gyönyör

a bámult szembogár, az arcon a gödör

a ráncok, miket az idő berajzol

összefirkál, mikor kidőlve alszom

és hideg zuhanyként kelt a gondolat

- mi van, ha sose leszek annál boldogabb? "

about Life!

"Úgy éld minden napodat, mintha az volna az utolsó" - ezt szokták tanácsolni, de őszintén, kinek van erre energiája? Mi van, ha esik az eső, vagy ha az embernek kicsit nyomott a hangulata? Az egész valójában teljesen kivitelezhetetlen. Sokkal jobb, ha egyszerűen csak megpróbálsz jó, bátor és vakmerő lenni, és nyomot hagyni magad után a világban. Nem kell teljesen megváltoztatni a világot, csak azt a kicsit, ami körülötted van. Mondjuk változtasd meg az emberek életét a művészettel! Becsüld meg a barátaidat, maradj hű az elveidhez, élj szenvedélyesen, élj teljes és jó életet! Tapasztalj új dolgokat! Szeress és szeressenek viszont, ha lehetőséged van rá!

/David Nicholls/

Múlt idő

Mennyire vártam, hogy eljöjjön értem

Hogy táncoljunk végre együtt pengeélen

Fogja meg a kezem, érintse a lelkem

Lehessen reggel a hangjára ébrednem

Kísérjen végig a hűvös éjszakákon

Lehunyt pillám mögött legyen ő az álom

Nem tudtam mikor, miért és hogyan

A szívemben marad vagy csak úgy átrohan

Láttam már az arcát, ismertem a nevét

Előkészítettem gondosan a helyét

Sok sok tévedés és csalódás kellett

És remény hogy helyem van a boldogság mellett

Véletlen vagy sors, törvény vagy akarat

Rombolta le végleg a magas nagy falakat

Csoda volt vagy vízió, valóság vagy mese

Nem tudom, de valamiről mesélt még szeme.

/saját vers/

Happy ending

"Bárcsak soha nem érne véget ez a pillanat!" - Sokszor gondoljuk ezt, mert tudjuk, hogy azok a pillanatok melyek boldoggá tesznek minket múlandóak, ezért próbáljuk nyújtani amíg lehet. Az elszalasztott pillanatok sosem térnek vissza, bár lehet minden más újra ugyanolyan, de az idő már nem, az már más pillanat. Amik igazán boldog pillanatok voltak azt a szíved újra és újra várni fogja. Még akkor is reménykedik, ha az eszed jól tudja, hogy sosem jöhet már el újra.

"Ha bárkit is meg akarsz tartani az életben, soha ne vedd magától értetődőnek azt, hogy melletted van!"

Sosem tudhatod mi fog történni veled a következő pillanatban, mi fog történni akkor, mikor legközelebb találkozol valakivel... sosem tudhatod, hogy egyáltalán találkozol e még vele. Semmi garancia nincs arra, hogy lesz egy holnapi nap, amikor majd mindent jóvá tehetünk. Azért érdemes minden pillanatot kihasználni a boldogságra és a békére, mert sosem tudhatjuk, melyik lesz az utolsó. Én már veszítettem el úgy embert, hogy nem tudtam el sem köszönni tőle ezért sokkal inkább becsülöm azokat, akik jelenleg az életem részei és érthető módon elvárom ezt tőlük is. Annak a híve vagyok, hogy érdemes úgy élni a mát, hogy holnap ne azzal kelljen kezdeni hogy kitől kérjek bocsánatot. Úgy gondolom nem túl nagy elvárás az, amit másokkal szemben támasztok, hogy tanúsítsanak felém kellő tiszteletet. Sokan vannak, akik azt hiszik bármit megtehetnek másokkal és meg is teszik. Az azonban biztos, hogy inkább feladok mindent, minthogy elviseljem azt, hogy semmibe vesznek.

Ezzel a dallal búcsúzom az elmúlt öt év emlékétől, az embertől, akivel megosztottam azt, ami számomra az életben a legszebb, legfontosabb volt. Sajnálom, hogy így kellett véget érnie, hogy többé már sosem leszünk azok, akikben hittem.

Akkor vagy igazán békében magaddal, amikor már nem akarsz elmagyarázni, megértetni senkivel semmit ... sőt, magadnak sem keresel kifogásokat. Csak döntesz és mész az úton. Ha értenek, és életed egy szakaszán elkísér bárki az utadon, akkor megéled az együttlét minden pillanatát, de nem válsz függővé tőle ... kész vagy bármikor elengedni ... mint mindent, ami nem Te vagy. Ha nem értenek, és egyedül vagy, akkor sem zárulsz be, csak elfogadod, hogy egy olyan szakaszon mész keresztül, amit csak egyedül tehetsz meg ... de tudod, hogy mint minden, ez is elmúlik egyszer.

Már nem

A legjobb amit tehetek

a semmi

a csend 

a karba tett kéz

a felejtés

a lépés, tovább 

előre 

nem vissza

a jövő 

és nem a múlt

mert az még talán tiszta.

Ami most van

a minden

a zaj 

a pörgés

az emlékezés

egy megálló, nem megyünk semerre

fáradt szemünk is arra néz.

Nézzük egymást

nem érdekel meddig

meg hogy miért nem látunk már ott senkit.

Úgy véljük 

holnap meg azután is így lesz

vagy ha mégsem

akkor 

ennél úgyis csak jobb jön

és elindul lassan a megállított idő

és hagyom hogy fusson

csak fel ne lökjön.

Részeg az éjjel 

a reggel másnapos

Józan az álom, mi értünk kiált...

Hogy higgyük el újra most mekkora szám ez

tegyük azt, mit még más nem csinált

vagy csinált 

csak akkor nem tűnt nagy számnak

de most már az 

és mi hősök vagyunk

habár ez is mint minden percünk

egy terv volt 

amit végrehajtunk.

Már nem teszek semmit

nem kérlek meg rá

hogy csak még öt percig a kedvemért

hogy gyere el értem

vagy tegyél ki bárhol 

mert az összes hitem elvetélt.

/saját vers/