Köszönöm 2019!

2019 is tele volt csodákkal, ahogy az egész eddigi életem. Ebben az évben utaztam a legtöbbet, gyönyörű, lélegzetelállító helyeket láttam, ami mindig is nagy vágyam volt és sok hely szinte elérhetetlen célnak tűnt. A legtöbb út a tánchoz kapcsolódott, ismét voltunk EB-n és VB-n is, ahol életünk legjobb pontjait, eredményét értük el. Ezek az élmények, helyek, megtapasztalások rengeteget tettek hozzá az elmúlt évhez. 

Voltak nagy örömök és értek minket kudarcok, kaptunk kellemes és fájó csalódásokat is 2019-ben. Itt az év utolsó napján valahogy mégsem a negatív események jutnak eszembe, hanem az a sok sok csodás pillanat, amit megadott 2019, a közös ébredések, a vidám percek, a nevetések, a barátok, az új és régi tanítványok, a tánctáborok, a fel és leszállás a repülővel, mikor kéz a kézben várjuk, hogy a levegőbe repüljünk vagy épp földet érjünk, eszembe jut a sok sok edzés, az öröm, mikor gond nélkül meg tudtuk csinálni az addig olyan nehéznek tűnő emelést, a motiváció, az ahogy éhezzük az új információt és tudást, az erő, ami segített felül emelkedni a nehéz pillanatokon, a csendek, amikor már nincs helye a szavaknak, a reggelizések, a nehéz napok utáni vacsorák, az ölelés, csak úgy bárhol bármikor. Az anyukám, a világ legszebb lelkű embere, apukám, aki mindig azon volt, hogy a lehető legjobb életet biztosítsa nekünk, a két testvérem, akikkel kapcsolatunk szoros és fő mozgatórugója a szeretet, a kutyusom, ahogy rohan felém ha hazaérek, a családom, akik minden lépésemnél ott állnak mellettem, aggódnak bár de támogatnak és mindig mindig várnak haza, a karácsonyi ebéd, a halászlé illata amit egész évben nem ettem megint, csak karácsonykor, a felfordulás a konyhában, mikor készítjük... a nagyim aki már nagyon öreg és elfelejt mindent mégis megismer és csillog a kis szeme, ahogyan rám néz és mesélek neki a sok sok helyről ahol jártam, ahol ő sosem volt. A másik nagyim, aki nincs már velünk és a harmadik, akivel visszakaptam őt. A barátnőm pici babája és a másik várandós barátnőm, akik már életük legszebb és legnemesebb célját teljesítik ki, ezzel példát mutatva nekem is. Csupa ilyen értékes és szép dolog vesz körül és ezekre fordítom most a figyelmem. Jó érzés a tudat, hogy csodás ajándék az élet, nagyon szerencsés vagyok, hogy ilyen életem lehet.

Tudom azt, hogy a sorsunkat mi magunk alakítjuk, de biztos vagyok abban hogy ez a sok sok hihetetlenül kedvező körülmény, amiben élek már nem csak tőlem függ, valamiféle felsőbb erő akarata, talán visszacsatolások, hogy a számomra kijelölt utat járom és ezért vagyok méltó arra a segítségre amit odaföntről kapok. Végtelen hála van most bennem, nem is tudom mit kívánhatnék még. Ha kívánhatnék nem is magamnak kívánnék, hanem másoknak, akiknek szintén mindenük megvan, mégis kevés bennük a hála, akik betegek és gyógyulást remélnek, akik a gazdagságot pénzben mérik, akik erőszakkal "oldják meg" problémáikat, akiket bántottak és nem tudnak megbocsátani. Nekik kívánnék békét, elfogadást, erőt, hitet, kitartást és őszinte igazi szeretetet, ami mindent átszínez és megváltoztat. 

Kívánok egészséget, erőt, kifogyhatatlan szeretet és mérhetetlen örömöket 2020-ra mindenkinek!

A külvilág csak színfalak

...szívedben a bázis.

Nem tehetünk róla, hogy ide születtünk. Nem tehetünk róla, hogy ez a világ vesz körül. Nem is biztos, hogy mi ebben részt akartunk venni, de valamiért mégis itt vagyunk. A gyermeki bizalom mindenkiben megvan, a jóság szüntelen kersése és a hit a saját értékeinkben képessé tesz minket élni, örömmel és lelkesedéssel tölteni meg mindennapjainkat. Rengeteg játszma, hazugság, áskálódás, dráma, rosszindulat mosolyog ránk álruhában. Angyalbőrbe bújt kígyók, barát bőrbe bújt ellenségek. Minden minden csak egy hatalmas illúzuó. Én mégis hiszek egy nehezen megfogalmazható "valamiben". Abban amit érzek, a megérzéseimben, a vibrálásban, a taszításban és nagyon hiszek a vonzásban. Megerősítenek a napi események, ahogy kibontakozik az igazság, a megérzések mintájára. Nem feltétlenül velem van az óriási nagy baj. Egy halálos beteg világban nagyon nehéz hirdetni az élet szépségét. Túl nagy a világ, túl sokan vannak, akik rombolnak, felélnek, elvesznek, kijátszanak, befurakodnak. Ha hagyod. Ha van hová. Ha van mivel etetni őket. A legszebb és egyben legnehezebb hozzáállás az élethez, ha tudsz szívből élni, belülről haladni kifelé, adni és nem várni a hálát, az "eredményt" vagy azt mit kapsz cserébe, elmélyülni önmagadban, meglátni az igazi arcod, nem pedig valami, mások szemében visszatükröződő valótlan képmást. A tükörbe nézve csillogó szemet látni, reggel az ágyból kipattanni és nem érezni azt a súlyt, ami minden erejével visszatartana az álmaidtól. Én nagyon szerencsés vagyok, több dolog miatt is, főleg azért, mert a szüleim még élnek és mikor velük beszélek, vagy hozzájuk megyek hétvégére mindig emlékeztetnek a bennem lévő gyermekre, a kislányra, aki elképzelte, hogy táncosnő lesz és mindenféle ruhaanyagot tekert maga köré táncruha gyanánt, ők az én bázisom, akik bár mindig aggódtak, hogy fog e sikerülni a suli és minden mellett végig ott áltak és segítettek, büszkék voltak a sikerben és a kudarcban is. A mai napig érzem ezt a gyermeki lelkesedést egy egy új impulzus hatására, érzem a szívemben a vágyat, a lüktetést, a ritmust, ami elkísér, bármilyen messze is megyek.

Mi a siker?

Egy nálam jóval okosabb, bölcsebb ember szavai szerint "A siker, egy arra édremes cél folyamatos megvalósítása."  A siker nem egy végpont, nem egy vágyott cél, amit elérsz felteszel a polcra, mint egy trófeát, nagytakarításkor időnként letörlöd róla a port, büszkén mutogatod és Te magad is gyönöyrködsz benne. Sok minden, amit az emberek sikernek, karriernek hisznek, a pénz, az autó, a lakás vagy épp a halomnyi kupa és aranyérem... ez a sok minden csak jelkép.

A siker, a karrier nem más, mint maga az út. A folyamatos munka, ahogyan a lentekből fentek lesznek, ahogy a sok erőfeszítésből és lemondásból öröm és hála születik. A siker az a pillanat mikor megalkotod annak a vízióját, amivé válni szeretnél.

Azt mondják, a célokkal rendelkező emberek boldogabbak, sikeresebbek, mert tudják hova tartanak, pláne ha nem felejtik el azt sem, honnan indultak. Alá tudom ezt támasztani, sosem felejtem el a bizsergető érzést, amikor megfogalmazódott bennem: "Táncos leszek!" Sosem felejtem el a pillanatot mikor ráébredtem, hogy a siker és a kudarc kulcsa is ugyanaz, azzá válsz, amire a legtöbbet fókuszálsz. Ahonnan indultam, nem vezetett egyenes út ide, de én sohasem a körülményekben hittem, hanem abban, hogy néha bizony előfordulhat, hogy az út talál rám. Nyitottnak kell lenni és néha igenis saját magunknak kell megteremteni azt a bizonyos körülményt.  Fel kell állni a padlóról, meg kell taláni újra meg újra az inspirációt, beismerni a hibáinkat, vállalni a gyengeségeinket. Meg kell tanulni megbocsátani, magunknak és másonak. Elfogadni, hogy sokan rossz szemmel nézik az álmaidat, vagy az életet amit élsz, irigykednek az alázatodért vagy egyszerűen csak nem értik a lelkesedést ami hajt Téged.

Ez a siker, az, amikor felkesz és a célodra gondolsz, mikor újra és újra felveszed a tánccipőt, felkötöd a hajad és bemelegítesz, mikor a megálmodott pillanatot a mozdulat erejével teremted meg. A siker az, amikor csendben, elvonulva észrevétlenül és tudatosan dolgozol. A siker nem más mint az a sok sok apró pillanat, amelyek összeadódva elhozzák neked a siker jelképeit is.

Gyönyörű vagy

Emlékszem, mikor életemben először ezt mondta nekem egy férfi, amikor valaki őszintén szépnek talált vagy még annál is többnek. Azelőtt rengeteg erőfeszítést tettem, hogy bizonyos embereknek megfeleljek, tetszek de valahogy ez mindig rosszul sült el. Aztán egyszer előfordult hogy csak úgy felkaptam valamit, kissé rendezetlen hajjal és nem teljesen kisminkelve léptem ki az utcára, az egyetlen menő kiegészítőm az életigenlő természetem és a szívből jövő mosolyom volt. Így teltek a napok míg egyszer azon nem kaptam magam, hogy ott áll velem szemben egy társ aki azt mondja; gyönyörű vagy. Egészen addig bizonytalan voltam, a szépséget a tökéletesség szinonímájaként értelmeztem, míg egy tökéletlen helyzetben a megfelelő időben elhangzott ez a mondat. Kinek tartozok ezért hálával. Egyértelműen annak a személynek is, aki ilyen formában képes kinyilvánítani a véleményét, a szüleimnek is, hogy ilyen géneket örököltem tőlük, első sorban mégis legfőképp magamnak, hogy valahol mélyen már azelőtt elhittem magamról, mielőtt bárki is mondta volna. A szépség csak kis mértékben függ össze a külsővel, szép vagy ha szeretettel fordulsz másokhoz és tiszteled saját adottságaidat. Szép vagy, ha elmèlyülsz a munkádban és fő motivációd széppé tenni a környezeted életét. Ha így teszel lesz benned valami láthatatlanul is szép dolog, amit csak azok az emberek vehetnek észre, akiknek lelke összhangban van a tiéddel. Egy nap ez az ember megtalál és a legváratlanabb pillanatban eléd tartja a tükröt, amiben visszatükröződik mindaz a szépség, amit Te jelentesz a világnak.

Elképzelt hajnalból, valódi reggel

Egyszer csak felébredsz, kinyitod a szemed és ott vagy, azzal akivel, ott ahol, és akkor amikor... talán nem pontosan így képzelted el, de a körvonalak, az érzések teljes mértékben megerősítenek, hogy bizony ott kell lenned. Itt vagy, ahol mindig is lenni szerettél volna, itt van akit és amit kértél, amiért megdolgoztál, amit bevonzottál itt van mindenki és minden akit engedtél bejönni az életedbe. Nincs ennél tisztább, szebb pillanat, mint amikor ráébredsz, hogy a világon mindened megvan, hogy Te vagy a leggazdagabb, legélőbb, legragyogóbb hittel rendelkező ember. Látszólag nem is ünnepi pillanat ez, ki tudja, talán pont hétfő reggel van, egy "átlagos" nap. Nem történik ma sem látszólag semmi különös, csak mész az utadon, követed azt a varázslatos áramlatot, amibe mindig is vágytál. Tudod, vagy sem, de szerencsés vagy. Szerencsés és teljes, akár így érzed akár nem. A világ körülötted mindaz, amit megélsz és teremtesz, mindaz ami a szívedben visszatükröződik. Ez itt most a valóság! Lélegezd be és öleld magadhoz! Öleld, de ne szorítsd! Tarsd annyira lazán, hogy ha akar ki tudjon bontakozni az ölelésedből. Nem a tiéd! Semmi sem a tiéd itt! Te egyszerűen csak itt vagy! Tedd hozzá amit tudsz, legyél az, aki lenned kell, szórd szét a mosolyod, a szabadság illatát, a jóság színeit! Segíts ahol tudsz, szólj két jó szót valakihez, önts vizet a száraz növényre, taníts meg másokat is hinni és segítsd őket abban, hogy beteljesítsék az álmukat. Szeretettel fordulj másokhoz és első sorban saját magadhoz, ez az egyetlen olyan dolog ezen a földön, amit ha megosztasz másokkal, Neked egyre csak több lesz belőle. Nem tehetsz többet! Az élet nem a tiéd, Te magad vagy az élet. Legyél lelkes, derűs és élj a lelked legtisztább vágyai szerint! Vedd észre, mikor az álmod valóra válik és adj hálát mindenért, ami az utadon kísér!  

Ez most egy ilyen nap

Néha a legnagyobb igyekezetedre sem alakul úgy semmi, ahogy "kéne". Pont a nagy igyekezet, a nagy akarás választ el attól, hogy az életed, a napod a saját kis medrében szépen follyon és a neked szánt csodát tárja eléd. Ez is most egy ilyen nap. Vártad mert... de nem így lett. Nem az első és nem az utolsó "csalódás". Ebben a helyzetben nem lehetsz irányító, tanuld meg csak megfigyelni, ami történik most és megkersni a miértjét. Ha elég éber vagy észre fogod venni: "Nekem most itt kell lennem, mert itt van rám szükség." - bennem ez fogalmazódott meg most. Igen, a dolgok nem mindig alakulnak úgy, ahogy várjuk, tervezzük, sőt, szinte sosem. Az események úgy követik egymást, hogy mi pontosan ott, akkor és azzal legyünk, ahol, amikor és akinek a legnagyobb szüksége van ránk. Ha van ilyen, hogy küldetés, akkor bizony az enyémben nem én vagyok az epicentrum. Nagyon nem az számít mit akar az én "kis lelkem", mert az élet nem az én akaratomat teljesíti be, hanem valami sokkal nagyobbat, a sorsot, amit talán én írtam talán valaki, valami hatalmasabb erő. Sose becsüld alá a dolgok alakulását és ne elégedetlenkedj, hanem hozd ki a legjobbat a helyzetből! Keresd azt, aki felemel, a helyet ahol igazán szükség van rád, keresd a helyet, ahol lenned kell!

A boldogságért...

"Azt hiszitek a boldogságért rengeteget kell melózni vagy kergetni kell, vagy ami még rosszabb, meg lehet venni. Mindegyik butaság. Ha boldog akarsz lenni, akkor tárd ki a karod, hunyd be a szemed, szívd be mélyen a nap illatát és legyél hálás azért, hogy ezt megteheted."

Antoine de Saint-Exupéry

Ne add fel!

Soha ne add fel, 

érd el az álmaid!

A kudarcok ne törjék a szárnyaid!

Gyerünk állj fel, 

próbáld meg mégegyszer!

Nem létezik olyan amit nem érhetsz el.

Ha visszafordíthatnám az időt...

Ez lett 2019-ben a kűrünk címe. Az elmúlt pár hónap ismét egy nagyon eseménydús időszak volt, sok sok órányi alkotás, gyakorlás, ötletelés és hatalmas mennyiségű munka. A versenyprogramunk minden egyes másodpercén rengeteget dolgoztunk és fantasztikus szakemberek segítettek abban, hogy a lehető legminőségibb módon adhassuk át táncunk mondanivalóját, hogy miért is fontos az az ajándék, amit kaptunk az életünkben, miért is fontos az idő és miképp tölthetjük el. Öröm volt látni a többieket is akik indultak még kűrben, színvonalas mezőny volt, ötletes témák és befogadó közönség.

Ez a nap ismét nagy nyomot hagyott a szívemben, mindig is szívesen emlékszem majd vissza, milyen volt a hajlakk illatú készülődés, a parkett, a zene hangzása a csarnokban, a taps az előadás végén és milyen volt haramadjára is magyar bajnoki dobogóra állni. Ezen az úton mindenki a tökéletsségre törekszik és technikailag is nagyon erős mezőnyben mérettetjük meg majd magunkat a világ és Európabajnokságon, nagy út van előttük és sok sok lehetőség, hogy ez a tánc minél több emberhez eljusson és hasson. Minket is formált, hozzánk tett és úgy gondolom inspirációt jelent számunkra sok helyzetben. Egy újabb mérföldkő ami előre lendít és még több, még minőségibb, még alázatosabb munkára késztet. Boldog vagyok, hogy részem lehet ebben és ott lehetek a legjobbak között. Elmondhatatlan hálával tartozom az életnek azért, hogy van mellettem egy ilyen társ, akivel együtt tűzzük ki a célokat,  győzünk le immáron 5. éve minden akadályt és állunk fel ha kell újra meg újra. Félelmetes, hogy valamilyen szinten mi is visszafordítottuk az időt, hogy visszakaptuk egymást vagy talán csak most érkeztünk meg igazán egymáshoz. Félelmetes és egyben nagyszerű, hogy bár a világ és az emberek korántsem tökéletesek, ha elég szerencsés vagy, megadatik Neked egy második esély az életre, amelyre születtél és amit élni érdemes. Tanulj! Növekedj és soha soha ne add fel, mert bármit elérhetsz, ha szívből teszel érte! 

Az a bizonyos idő...

A tánc több ideje az életem része, mint amennyi idő eltelt belőle nélküle, mégis máig, szinte nap mint nap tanít, vagy mutat valamit. Helyes időbeosztást, türelmet, alázatot, odafigyelést, megértést, nőiességet, lágyságot, keménységet, reményt, hitet, lendületet, felfelé tekintést, előre mozdulást, szárnyalást, tartást, elengedést, békét, zakatolást, szabályost, groteszket, bátorságot, félelmet, nehézséget, erőt... Mindent. Az elmúlt időszakban egy új kűr megformálásán dolgoztunk, amit holnap után pakettre is viszünk a Kűr Magyar bajnokságon. Magamnak, magunknak írom most ezeket a sorokat, előre, az ismeretlen jövőbe, magunknak, akikre a pontozói értékeléstől függetlenül maradéktalanul büszke vagyok. Talán soha ilyen alapos és sokrétű felkészülésben nem volt részünk mint most, egy fantasztikus csapat dolgozott együtt velünk, rajtunk, értünk, hogy minden a helyén legyen... és ki merem mondani, hogy igen! amennyire csak lehet ez most bizony ott van, oda került. Egy olyan mondandót fogalmaztunk meg, amelyet bár enyhébb fomában, de mi is megtapasztaltunk az életünkben, a közös életünkben. Hiszem, hogy az, amit mondani akarunk fontos, aktuális és értékes. Jobb irányba fordíthat, formálhat, elgondolkodtathat. Talán kevés emberhez jut majd el, de ha már egyetlen ember is elgondolkodik rajta és más módon kezd viszonyulni életében ehhez a dologhoz, mi már sikerrel jártunk. Hiszem, hogy nyitott emberek fognak nézni és érteni fogják, befogadják az üzenetünket. Izgatottan várom, mit hoz majd ki belőlem a közeg, ki tudom e adni magamból azt, amit a próbákon, az a zene más szívébe is behatol e majd, úgy ahogy az enyémbe. Várom, hogy ott legyünk és valóra válthassuk, amit megálmodtunk, talán most lettünk elég érettek ehhez, talán a sok minden amin átmentünk hozzáadja azt a bizonyos esszenciát, amit nem lehet megtanulni. Talán igaz, hogy ha maximálisan bele adod azt, ami Te vagy akkor onnan fentről, az égiek is megsegítenek. Hiszek abban, hogy nem az az igazi gazdagság, ha sokmindent birtoklunk, hanem annál gazdagabbak vagyunk, minél többet adunk. Hálás vagyok, hogy itt lehetek. Örömmel tölt el annak a gondolata, hogy az időnk bár véges és ezen a fizikai síkon nem visszafordítható, valahogy mégis visszakaphatunk az életünkből elveszettnek hitt perceket... 

Mi vár rád (?)

"Azt mondják, ha tudni akarod, mit tettél a múltban, nézd meg jól a testedet most. Ha tudni akarod, mi vár rád a jövőben, nézd meg jól, mi lakik a szívedben, most."

(Dalai Láma)

Talán nem is tudjuk, mekkora felelősség van minden egyes megtett lépésünkben és minden gondolatban, ami megfogan bennünk. Az élet egy visszatükröződés és talán mi magunk is azok vagyunk. A felelősséget minden esetre vállalni kell és elfogadni, hogy bár rengeteg dolog van, ami tőlünk függelten, az életünkben bekövetkezett eseményekre adott reakciónk a mi egyéni döntésünk. A kezünkben van az adott pillanat és semmi több. A múltunknak már csak a következményei, a jövőnek még csak a víziói kísérnek utunkon. Ami most van, egyedül annak van létjogosultsága és abból lesz majd az a valami, amit jövőnek hívunk. Nem mindegy mit teremtünk most. Fontos, hogy ne csak a bankszámlánk egyenlege szerint legyünk gazdagok, hanem szívünkben őrizzük a legértékesebb dolgokat. Fontos, hogy olyan magvakat ültessünk a jelen termékeny talajába, amelyből a jövő gyümölcsöt hozó fája kinőhet, virágai gyönyörködtetnek, termésével jóllakhatunk, a forróságban árnyékot adhat, vagy nagy hidegben akár tüzet is rakhatunk gallyaiból. Hiszem, hogy a jövő építése a jelenben zajlik és hiszem, hogy a stabil alapokat nem a kézzel fogható javak jelentik. Kívánom, hogy minél több ember ilyen megfoghatatlan értékekkel töltse meg a szívét, mert ez a jövő záloga.

A kert

Azt mondják rá, hogy csúf a kertem…

rendszertelen, vad rengeteg.

Miért kell mindig megcsúfolni,

legyűrni a természetet?

Nincs benne murvás kerti–sétány,

szökőkút, bájos kerti lak,

lampion sincs, nem fénylik más, csak

parázsló jánosbogarak.

Ültettem bokrot, fácskát, ezt–azt,

hogyha időm s helyem akadt,

csodás, hóbortos tarkaságban,

mint magot szóró madarak.

Az eredmény varázsos dzsungel,

tigris nélküli őspagony…

Ne jöjjetek be, ha nem tetszik,

de én szeretem nagyon.

Kisszőlősi Szánthó Lóránt

A képzelet szárnyán

De szeretnék egyszer színes virág lenni...

Szavak híján hangtalanul fontosat közölni.

Illatommal fűszerezni a környező világot,

örömet okozni Neked, ha szereted a virágot.

Menyasszony kezében látni szép szerelmet,

halott koszorúján isteni kegyelmet,

szemlélője lenni boldog ünnepeknek

díszíteni asztalt, tudni hogy szeretnek.

De szeretnék egyszer egy helyben csak állni,

Tavasszal az első záporban megázni.

Megszáradni a nap langyos sugarára,

szépséggel meglepni, ki régóta várja.

Hallgatni a csendet, ahogy rezdül a szél,

várni hogy nőjön nagyobbra a levél,

hagyni a viharnak, ha akar hadd tépjen,

sodródni ha úgy kell az erős őszi szélben.

De szeretnék lepkék társasága lenni,

óriás nagy mezőn igaz társra lelni.

Nagy festők jönnének, hogy arcom lefessék,

Színes virág lenni egyszer de szeretnék...

(saját

A megbocsátás

Az érzelmek, melyeket megtapasztalunk napjaink során, nagyon sokfélék és ami a legérdekesebb, hogy alapvetően rövid életűek és szinte folyamatosan változnak. Az érzelmek viszonylag hamar elillannak, más lép a helyükbe, van azonban egy érzelem, amely élősködőként akár évekig is vígan elél egyre csak növekedve az emberben. A konzervált harag, a meggyőződés, hogy sérelmem van és ennek naponta történő megerősítése elképesztő módon mérgezheti az életet. Irányulhat helyzetre, más emberekre vagy akár saját magunkra is, szinte nem is számít, hogy mire, mert hatása életünkre nagyon negatív, ezáltal rengeteg szép pillanatot pazarolunk el, mérgezzük, szennyezzük a mindennapjainkat hibáztatással, nehezteléssel, önsajnálattal, tovább táplálva az amúgy is nagyra duzzadt haragot. Ez az állapot azt jelenti, nem bocsátottál még meg. A kulcs tehát a megbocsátás, magadnak, neki, a helyzetnek... A megbocsátás természetes módon történik, rájössz hogy sérelmed már semmilyen célt nem szolgál és soha nem is szolgált. Nem állsz ellen az életnek, nem próbálod megváltoztatni azt, ami már megtörtént sőt hagyod megvalósulni annak következményeit. Ez egy aktív állapot, melyben főszereplő vagy, mert Te vagy az, aki mint egy héliummal telt lufit szélnek ereszted a sérelmet. Választottűl a szabad lét és a korlátozott életenergia közül. Erőt kapsz, mely segít továbblendülni egy számodra kedvező irányba, mely már a tetteidre épül, itt már nem hagyod, hogy ide-oda hányódó hajóként érzelmeidnek kiszolgáltatottan tengesd a napjaid, a létezés valamiféle vibrálóan eleven érzéssel telik meg. Békét és nyugalmat érzel, mert letettél egy nehéz csomagot, amit olyan sokáig értelmetlenül cipeltél.

Nézz vissza!

"Nézz vissza megbocsátással, előre reménnyel, lefelé együttérzéssel és felfelé hálával!" 

(Zig Ziglar)

2018! De gyorsan elmentél és de sok mindenre megtanítottál! Hálás szívvel köszönöm Neked az összes apró pillanatot, amivel mosolyt csaltál az arcomra, a könnycseppeket, melyeket hoztál, hogy tisztábbra mosd a tekintetem! Köszönöm tánc örömét, a család melegét, a barátok ölelését és nem utolsó sorban a szeretet mindenen túlmutató hihetetlen erejét! Megtanítottál úgy igazán szeretni, amit teszek, megtanítottál szeretni a körülöttem lévő világot. Megmutattad, hogy nem tudhatom meg milyen erős is vagyok igazából mindaddig, amíg nem marad más választásom, mint erősnek maradni. Segítettél alázatosnak lenni, higgadtan és méltósággal viselni elviselhetetlen helyzeteket is és nem ítélkezni senki fölött. Sokat változtam, tanultam, több lettem Miattad, Veled! Köszönöm, hogy a megfelelő időben történt minden, hogy mikor már kezdtem elfelejteni, akkor emlékeztettél, milyen is vagyok én. Köszönöm, hogy lehettem a napsugár, hogy hozhattam örömöt mások életébe. Köszönöm a rengeteg fényt, amit ők hoztak az enyémbe. 2018! Megbocsátást is hoztál, ami felszabadító. Reményt, miszerint a szívem útja a legigazabb út. Együttérzést azokkal, akik nem találták még meg saját útjukat. Hálát, kimondhatatlan mértékű hálát azért, hogy itt lehetek. Pont most, pont így, pont Velük. 2018! Szerettelek! Ég Veled!