"Nincsen más...

.... csak a hit és a dac, a tiéd csak az marad, amit másoknak adsz."-Szólt a dal tegnap a rádióból úton Dunaújváros felé. Érdekes a sztori, hogy miért mentünk de most mégsem ezt írom le... annyira nem lényeg.
Alsónémedi útelágazás:... hát igen, szívem szerint lehajtottam volna ott az M0-ról, még szerencse, hogy nem az én kezemben volt a kormány. Nyilván egy kis térképismeret (meg persze Zsuu-ismeret) kell hozzá hogy rágyere miért. Érdekes kis dalocska, kicsit elgondolkodtatott... mert logika az van benne. Az emberi kapcsolatok érdekesek...nincs is két egyforma, de ezt talán már boncolgattam is. Az ilyen emberek közti dolgoknak az a hátránya, hogy sokszor nem azt adjuk a másiknak amit kéne, így igazán csak azt tekinthetjük a magunkénak amit mi adunk másoknak. Nem szabad belegondolni, hogy mi mit várunk mert általában az élet nem ennyire egyszerű. Nem lehetünk egyformán fontosak mindenkinek, sőt lehetünk teljesen közömbösek is. Ez az amiről meg mi nem tehetünk. És azok sem akik tojnak ránk. De a kérdés azért ott motoszkál... Miért?. Nem egyszer, milliószor tettem fel a kérdést magamnak... nincs rá válasz. Ez van... el kell fogadnunk, meg kell tanulni együtt élni a gondolattal, hogy nem mindenki álmodja a mi álmunkat, nem mindenki él a mi világunkban, és nem mindenkinek jelentjük azt amit ő nekünk.
Néha könnyebb a rövidebb úton menni, akkor is ha közben valakinek átgázolunk az életén. Az ilyen útkereszteződések teljesen mindennaposak.
Biztos lehet másképp is. Csak nem most, nem itt és... nem nekünk.

"Nincs is más, csak egyetlen dal amit mindenhová hordasz magaddal"