
Oszd a szépséget, pazarold, szótlanul, számolatlan!
Hallgatsz, megszólít: Nézd, vagyok!
S végül mindenből Rád ragyog,
ezernyi árnyalatban.
Hallgatsz, megszólít: Nézd, vagyok!
S végül mindenből Rád ragyog,
ezernyi árnyalatban.
Rengeteg szépség, csoda, öröm rejtőzik az életben. Mindenkében. Akinek a legtöbb oka van rá, hogy boldog legyen és örüljön annak, amije van, sajnos legtöbbször az a legelégedetlenebb. Sokan vannak akiknek rengeteg űr van az életében, akinek sok mindene nincs meg, hiányzik az egészség, a szeretet, a család vagy bármi más, ami nélkül én el sem tudnám képzelni az életet. Ezek az emberek boldogok, tudnak örülni a legapróbb semmiségeknek is. Mi, akik nem szenvedünk hiányt ezekben a nélkülözhetetlen dolgokban, sokat tanulhatunk tőlük.
A szépség mindenhol jelen van, ha észreveszed milyen szép az ég, milyen szépen csiripelnek a madarak, milyen szépen esik az eső... természetesen két oldala van mindennek, jó és rossz. Az emberek mindig panaszkodnak valamire, túl meleg van vagy túl hideg, sok a munka, nincs munka, fáj a fejem, lusta a gyerek... panaszkodni mindig lehet, ahogy örülni is, szerintem mindenkinek a saját kezében van a választás lehetősége, hogy eldöntse, melyik életszemléletet szeretné átültetni a gyakorlatba.
Én hiszek abban, hogy ha pozitívan gondolok másokra, magamra és a világra - ami olykor meglehetősen nehéz - pozitív visszajelzéseket fogok kapni. Hozzáállás kérdése minden. Az élet mindig visszamosolyog, előbb vagy utóbb. A szépséget amit észreveszel mindig visszakapod és a munkádnak, amit elvégzel idővel eredménye lesz. Hiszek benne, hogy ha így élek, nem csak túlélem a napokat, hanem minden percet kihasználok arra, amiért itt vagyok, azért, hogy éljek. Ha így élek nem fogok bánni semmit, mert nincs olyan dolog amit most nagyon meg szeretnék tenni, de nem teszem, mert ilyen és olyan kifogásaim vannak.
A szépség mindenhol jelen van, ha észreveszed milyen szép az ég, milyen szépen csiripelnek a madarak, milyen szépen esik az eső... természetesen két oldala van mindennek, jó és rossz. Az emberek mindig panaszkodnak valamire, túl meleg van vagy túl hideg, sok a munka, nincs munka, fáj a fejem, lusta a gyerek... panaszkodni mindig lehet, ahogy örülni is, szerintem mindenkinek a saját kezében van a választás lehetősége, hogy eldöntse, melyik életszemléletet szeretné átültetni a gyakorlatba.
Én hiszek abban, hogy ha pozitívan gondolok másokra, magamra és a világra - ami olykor meglehetősen nehéz - pozitív visszajelzéseket fogok kapni. Hozzáállás kérdése minden. Az élet mindig visszamosolyog, előbb vagy utóbb. A szépséget amit észreveszel mindig visszakapod és a munkádnak, amit elvégzel idővel eredménye lesz. Hiszek benne, hogy ha így élek, nem csak túlélem a napokat, hanem minden percet kihasználok arra, amiért itt vagyok, azért, hogy éljek. Ha így élek nem fogok bánni semmit, mert nincs olyan dolog amit most nagyon meg szeretnék tenni, de nem teszem, mert ilyen és olyan kifogásaim vannak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése