2011. júl. 2.

Hello... "barátom"!

"Amíg létezik posta, és nem szakad meg a telefonos összeköttetés, amíg van mondandónk,
illetve örömünk és bánatunk, amit megoszthatunk egymással, barátok leszünk."


Amíg egyedül vagy a kínjaiddal, amíg valaki gyorsan kell, aki megvigasztal és eltereli a figyelmed, a magányodról vagy a nehéz családi háttérről, addig bizony nagyon könnyen kinevezel magad mellé egy aktuális barátot, aztán együtt vagy egyedül, de megoldódnak a problémák és találsz valakit, aki praktikusabb mert a közeledben tud lenni mindig és tényleg bármikor segíteni nem csak a nagy szájával. Ilyenkorra már rég el van felejtve, hogy valamikor talán még csak egy valaki volt, aki megértett, de legalábbis jó volt vele megosztani a gondolatokat. Kit érdekel, ha az a másik most éppen számít rád, várja, hogy megkérdezd él e még? Téged biztos, hogy nem. És akkor mi voltunk a világi nagy barátok, akik éveken keresztül nem tudtak egymásról semmit. Fogjuk 120 km-re, arra hogy véletlenül nem vagyok fent az msn listádon, nem jelenek meg facebookon sem és a számom is kitörlődött a telefonodból. Vagy nézzük a tényeket. Haragszol. Valamiért, amit sose mondtál el, utálsz, de ami még ennél is rosszabbul esne az hogy egyszerűen csak teszel rá mi van velem. Egyszer majd biztos elmondod. . .
Hello, hello Barátom,
Hol voltál, mond ilyen soká?
Az idő úgy elszállt,
Mint egy könnyű nyári éj
Oda lett minden
Úgy elfújta a szél.
Hello, hello Barátom
Meséld el mi történt veled
Felégettél minden hidat
Melyen visszatérhetnél
A folyó úgy szaladna veled,
De leszállt már az éj.
Ne kérdezd tőlem, mert nem tudom,
Mit látok most az arcodon
Ne várjál tőlem, most semmi mást,
Csak semmitmondó kifogást.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

*.*

"Csináld szenvedéllyel, vagy sehogyan!"- a mondat, amit meg kell fontolnod, mindegy mit csinálsz. Az érzés amit át kell élned, olyan gyakran amilyen gyakran csak lehet. A szenvedély nem más mint az az érzés amelytől teljes egészében átadhatod magad a "most"-nak, a jelen pillanatnak ami a leginkább számít.

Az élet rövid, ezért élj úgy, hogy minden nap hagyj valamit magad után. Egy szót, egy mosolyt, egy ölelést, egy szép emléket. Így ha már nem leszel, akkor is tudni fogják, hogy ki voltál.