vesztes vagy, hiába győztél!

Szép hobbit választottam, a lehető legszebbet. Szép, mert anélkül fejezed ki magad, hogy megszólalnál, anélkül mosolyogsz, hogy ezt valaki kérné tőled, egyszerűen csak azért, mert jól érzed magad közben.


Szép kis csapatmunka, az eszed, a szíved, a tested és a partnered összhangja, akarata, kitartása, elszántsága kell hozzá. Nincs jobb érzés, mint mikor egy régóta gyakorolt lépés kijön, vagy elragad valami különös érzés, szenvedély, vagy nem is tudom...

Gondolom nem csak én vagyok úgy azzal, hogy a sok hajtás, gyakorlás, technikázás közben elég kevésszer jön az a bizonyos szenvedély. Gondolom azzal sem vagyok egyedül, hogy a csapatmunka építőkövei néha szétcsusszannak és vagy a szívvel vagy a lábakkal vagy éppen a partnerrel való összhang eltűnik és hirtelen a legszebb oldal a legrosszabbá válik. Párban dolgozunk, ha nyerünk együtt tesszük és ha bukunk akkor is együtt. Ha nyerünk együtt kell visszaszállni a Földre, ha bukunk akkor együtt kell felállni. Ha mindketten dolgozunk nagy baj nem lehet, de ha felhagyunk a munkával akkor annak nem egyénileg, hanem párban isszuk meg a levét.

Nem lesz jobb nem lesz rosszabb,
Nem lesz rövidebb nem lesz hosszabb.
Az út amit meg kell tenned.
Ha belekezdtél hát meg kell enned,
Mindent amit magadnak főztél,
Vesztes vagy hiába győztél.

Pillanatnyilag úgy tűnik nem lesz jobb... nem javít a helyzeten egy drága tánccipő vagy tábor. Pénzzel nem lehet akaratot vagy kitartást venni és értelmet sem, hogy a szavak eljussanak az emberek tudatáig, hogy ha valami egy kicsit is fontos nekik ne adják fel az első lábfájásnál, vagy kudarcnál. Mindenki választott egy utat és senkinek sem könnyű rajtamaradni, de ha félúton térsz le azért mert a gyengeséged legyőzi az akaratodat, akkor nem vagy más, mint egy vesztes, akinek soha semmiért sem kellett még küzdenie.