2011. júl. 4.

"előtted állva a színpadon"

Emlékszem még, nem volt túl rég, különös álmokat szőttem én.
Hogy egy nap majd, Neked adom, előtted állva a színpadon.
Azóta is csak jönnek mennek az évek,
és én még mindig ugyanúgy állok a színpadon,
és ugyanúgy velem vannak a hangok is meg a fények,
és már az sem fáj, ami akkor még
fájt nekem nagyon...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)

*.*

"Csináld szenvedéllyel, vagy sehogyan!"- a mondat, amit meg kell fontolnod, mindegy mit csinálsz. Az érzés amit át kell élned, olyan gyakran amilyen gyakran csak lehet. A szenvedély nem más mint az az érzés amelytől teljes egészében átadhatod magad a "most"-nak, a jelen pillanatnak ami a leginkább számít.

Az élet rövid, ezért élj úgy, hogy minden nap hagyj valamit magad után. Egy szót, egy mosolyt, egy ölelést, egy szép emléket. Így ha már nem leszel, akkor is tudni fogják, hogy ki voltál.