2011. júl. 12.

Minden, ami fáj... múlnia muszáj


Nézd meg, hogy rohannak el
A röpke földi évek
És ha nem figyelsz
A nagy lehetőségek!
Így hát most azonnal
Lépned kell, amíg bírsz
Mert senki nem fog helyetted
Utólag már hiába sírsz
Nem baj, ha néha félsz
Vagy mástól is segítséget remélsz
De tönkremész
Ha mindig félve élsz
Annyi mindent veszthetsz még el
Ha a bentlakó félelmekkel
Nem tudsz mit kezdeni
Hát kezdd el őket leküzdeni!
A benned élő félelem
Lehet óvó védelem
De lehet
a nagy kudarcot tápláló élelem
Csak úgy vallhatsz kudarcot
Ha nem is próbálsz tenni
Csak az nem fél semmitől
Akinek nincs mit veszteni.

Minden, ami fáj... múlnia muszáj.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)

*.*

"Csináld szenvedéllyel, vagy sehogyan!"- a mondat, amit meg kell fontolnod, mindegy mit csinálsz. Az érzés amit át kell élned, olyan gyakran amilyen gyakran csak lehet. A szenvedély nem más mint az az érzés amelytől teljes egészében átadhatod magad a "most"-nak, a jelen pillanatnak ami a leginkább számít.

Az élet rövid, ezért élj úgy, hogy minden nap hagyj valamit magad után. Egy szót, egy mosolyt, egy ölelést, egy szép emléket. Így ha már nem leszel, akkor is tudni fogják, hogy ki voltál.