2012. máj. 17.

Ha létezel


Sorban álló vágyak, 
Süket fülek, néma szájak.
Hosszú hideg téli esték,
Színpad függöny fény és festék.

Forró csókok, halott álmok
Utólag már tisztán látok.
Vak szememnek halvány fénye
Bátran néz a nyári égre.

Ha most félek, meg is halok
Ha létezel, sajnálhatod.
Szádból jövő kedves szavak
Olvaszthatnak jeget, havat.

Nem hallhatom néma hangod,
Nem beszélek, Te sem hallod.
Sokszor hívnak forró vágyak
Nem fordítok nekik hátat.

Nem ismerlek, nem is foglak,
Nem is bánom, hogy titok vagy.
Nem várom, hogy megérkezel,
Úgyis rám szólsz, ha létezel.

/saját /

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)

*.*

"Csináld szenvedéllyel, vagy sehogyan!"- a mondat, amit meg kell fontolnod, mindegy mit csinálsz. Az érzés amit át kell élned, olyan gyakran amilyen gyakran csak lehet. A szenvedély nem más mint az az érzés amelytől teljes egészében átadhatod magad a "most"-nak, a jelen pillanatnak ami a leginkább számít.

Az élet rövid, ezért élj úgy, hogy minden nap hagyj valamit magad után. Egy szót, egy mosolyt, egy ölelést, egy szép emléket. Így ha már nem leszel, akkor is tudni fogják, hogy ki voltál.