De attól régebben szívembe zártalak.
Kérlek, térj be, ha valaha jársz felém!
Nevessünk újra, mint régen, oly könnyedén!
Igen, Fanka. Jól tolod... szerintem is jó lenne. És szerinted? Tök mindegy most ki vagy, ismersz e vagy nem, az vagy e akinek ezt címzem erről a pár sorról tuti eszedbe jut minimum egy ember. Valaki, aki eltűnt az életedből, valaki, aki hiányzik...
Tudod milyen érzés, mikor elfelejtik a szülinapodat? Milyen, amikor valakinek odanyújtod a kezed és ellöki? Amikor valaki már annyira sem tekint embernek, hogy az ingyenes facebookos üzenetre válaszoljon... mikor valakinek ennyire nincs rád ideje...? SZAR! De tudod mit? Ebben különbözünk, én nem felejtem el, a Te szülinapodat és igen, nagy betűvel írom, hogy Te... elküldöm azt a nulla forintos üzenetet és még arra is szánok 2 percet, hogy néhány szép szót írjak, olyat, ami esetleg hozzátesz az értékrendedhez... Nem érdekel hányszor felejtesz még el és mikor fogom megtudni mi bajod van... ami az én részem azt hozzáteszem ehhez és egy percig se bánom, hogy Veled ellentétben mindig tudattam másokkal, ami épp bennem volt velük kapcsolatban...
Nehéz ember vagyok, ezt mondják rólam.
Pedig szerintem mindig könnyű voltam.
Azt teszem mással, 'mit magamnak kívánok.
Élet és halál közt álmomban ingázok.
Hiába keltelek, mégsem ébredsz fel.
Be vagy szarva, pedig tudod, hogy lépned kell.
Ha én nem, akkor az élet majd tükröt tart.
Megszoktam már, hogy a világban űzött vad.
Aki kimondja, mit érez, utálják.
Bukásom, mint a Messiást, úgy várják.
Nem is fogják fel, hogy régen megtörtént.
Csak amíg felálltam, egymást fellökték.
És, ahogy nézem, még ülnek a földön.
Rácsok nélkül a büszkeség börtön.
Én jól tudom barátom, nincsen véletlen.
Dolgunk van egymással ebben az életben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése