Hiszek a halhatatlanságban. Hogy minden elmúlik, de minden nyomot hagy. Megígértem, hogy egy napon majd büszke leszel rám és tudom, az a nap nagyon messze van még, mégis minden nappal, lépéssel, mozdulattal egyre közelebb.
Most újra ott, annál a sírnál állok. Most újra csendes szavakat mormolok a forró nyári levegőbe, akárcsak 4 éve, nagyjából pont ilyenkor. Annak idején mikor válaszul ezekre a szavakra, életembe a lehető legmegfelelőbb embert küldted. Vele együtt számtalan felejthetetlen, erőt próbáló és lélegzetelállító eseményt, kihívást, sikert és elképesztő élményeket. Végtelenül hálás vagyok az Életnek, hogy nekem lehet egy ilyen égi segítőm. Most újra itt vagyok és újra Téged kérek meg. Ki merem mondani újra, hogy hiszem: hiszem, hogy van helyem még itt. Ahogy eddig is, mindig lesz a lelátón egy üres ülőhely, ahová oda képzellek. Hiszem, hogy van út. Kész vagyok elindulni rajta.
"Amikor nem tudod mi lesz, akkor kezdesz élni." Az elmúlt hónapokban szinte csak ennyit tudtam... hogy nem tudom mi lesz. Most sem tudom, de én még élek, itt maradtam őrizve valamit, amit 13 évvel ezelőtt Tőled kaptam. Én még itt vagyok és élhetem az álmom. Tovább adhatom az örömöt, a sikert, a szenvedélyt, talán életeket változtatva meg. Talán marad a világ pont ugyanolyan, mint amilyen volt. De talán nem.
"...de bárhogy lesz, van elég erőm és senki, senki meg nem állít.
Akárhogy lesz, én hiszek a dalban és semmi sem nehéz, amíg bennem Te zenélsz."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése