Ott hagyom

Nem mesélek nevetve mindent amit láttam,
Mégis hiszem, az élet otthon van nálam.
Tenyerén is hordoz, néha meg is verhet...
annál mit ne bírnék, nem ad nagyobb terhet.

Ott hagyom a helyem, elég csak egy álom,
a hit, hogy utánam marad még pár lábnyom;
tettek tiszta szívből, egy mozdulat, kacaj,
amit most ott hagyok, az termékeny talaj.



Már tényleg csak el,- és megköszönni tudok
szívem hálás, most így, egyedül táncolok.
A pezsgő élet érzését el nem felejtem
és hagyom hogy gyere, és hagyom hogy menj el.

Nem vagyok nagy ember, nem is leszek talán,
de mertem mindig elhinni igazán,
 hinni, hogy enyém lehet az az élet
amit megálmodtam, aztán porig éghet.

(saját vers)