Ahogy árad a forróság a virágzó tájra
és az árva szirom lágy napfényt talál,
csendesen nyílik magát bontogatva.
Nem tudni, hol is van a határ.
Ahogy a sötét felhők takarják az eget
és zuhog, ömlik, egyre csak nő a sár
az ég a föld és az élet között,
nem tudni hol is van a határ.
Ahogy töri a nap fénye a felhőket
és vonul az égen száz türkiz madár,
szivárvány nő ki a szántóföld alól
nem tudni hol is van a határ.
Ahogy indul és érkezik vonatunk haza
és szalad a két sín, mi egyetlen pár,
mi fürkészve nézzük csak a tájat.
Nem tudni hol is van a határ.
Hát látod? A világon minden értünk van,
és összeér minden és egyszer otthont talál
és látod most jövőnk hozzánk írt sorait?
Hogy is láthatnád? Hisz nincs is tán határ.
(saját vers)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése