"Jobb lett volna elkerülni téged,
Jobb lett volna élni nélküled."
Én csak el akarok tűnni a látóköréből, az életéből, azt akarom, hogy felejtse el, hogy valaha is ismert... hogy volt valaki akinek megnyílt, aki meg akarta ismerni és segíteni akart neki. Valaki, aki úgy döntött, hogy mégsem lesz lelki szemetes, mert nem elégszik meg azzal, hogy egy számára vonzó ember közelében egy harmadik személy érdektelensége miatt távolságtartóan, bólogatva figyel. Valaki, akinek az "eltűnése" jelentéktelen. Szép dolog az őszinteség, ez is egy jó tulajdonság és egy újabb kínos tulajdonság, hiszen ezt is magam mögött kell hagynom, úgy ahogy azt az egyetlen szép délutánt és az összes többi várakozással töltött estét mikor az illető azért nem keresett meg, mert egyszerűen elfelejtett. Meg egy csomó mindent, ami lehetett volna... de már nem akarom, hogy legyen. Így nem. Nem tragédia ez, de a mérleget elbillenti, a döntésem igazi oka is ez. Akármennyire is jó lett volna mellette lenni, ez az egész nem kettőnkről szólt volna... semmilyen szinten. Számomra is megmagyarázhatatlan, miért akartam őt ennyire ösztönösen. Van, amiért érdemes harcolni, de vannak dolgok, amik maguktól alakulnak ki... kölcsönösen. Nem így történt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése