Mintha felszökött volna a lázam
és egy rögtönzött monológ
kívánta volna, hogy az arcodba vágjam
miért lettél árván maradt titok.
Otthagyhatnám szemedben pillantásom még,
lelkem tűzének égető szikráját, hogy ha lehunynád
ne is láthass mást. Vagy talán veled táncolnék.
Eltéphetném gyávaságod átkozott láncát
Ne tudj róla, azért jöttem lábujjhegyen.
Csak sétálnék itt picit, ha szabad
a szíveden... Azt üvöltve, hogy létezem,
de még csak bele se éld ebbe magad!
Felderengett ma hajnalban ittasan
valami, halvány soha meg nem történt
ócska kis vágy, hogy csókolj és akarj.
Beleszerettem abba, ami lehetnél.
De ha jobban belegondolok, inkább
meggyűlöltelek, vagy közönyösen hagytalak magadra
egy egész napra, önként... mindez tegnap történt
de az is lehet, hogy ma.
(saját vers)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése