Nyomtalan

válaszként...

Szóljak fűhöz, fához, öleljem a szelet?

Ettől lennék fontos és érdekes neked?

Gondolkodjak, miért törted el a szárnyam?

Hogy szabadon válladra vele miért szálltam?

Csoda e hogy nem bánt, hogy idegen vagyok?

És ha kedvem tartja igen is szárnyalok.

Hogy érjek lelkedhez annyi sok pajzson át?

Karmaim már sosem fogják letépni a ruhád!

Tartsalak meg miközben temetem a vágyam?

Emlékezzek arra, amit sosem láttam?

Intsünk búcsút persze, minden más hasztalan.

Ahogy jöttem úgy felejtek, szállok tovább...Nyomtalan.

/saját vers/