Fogynak a lapok, telnek a hetek
nem hazudom azt, hogy szerettelek,
szerettem viszont azt az illúziót,
hogy egy ember ilyen is lehet.
De ha azt vesszük, szeretem a
fagyit is. Azt sem eszem túl gyakran.
Akár a legforróbb napot is kibírom
és van úgy, hogy kívánom télen, a fagyban.
Visszatérve rád, őszintén sajnálom,
hogy egy hajszálam sem maradt a párnádon,
és sajnálhatod te is, hogy csak ellökni tudtál,
meg hogy sosem szakítottad el a nyakláncom.
(saját vers)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése