Megfogadtam egyszer, hogy majd boldog leszek
építek egy házat, hozzá nagy kerteket.
Megígértem magamnak hogy senkit sem bántok
a padlóra kerülve rögtön talpra állok
Álmodom és álmaim úgy váltom valóra,
ahogy bátor vitéz pattan fel a lóra.
Megcélzom az eget elérem a napot,
apró kis pisztrángként szelem a hűs habot.
Mikor hangom elhagy, nem hallják mások
Csak nevetek rajtuk, magamban kiáltok.
Várok türelmesen közelebb nem megyek,
hogyha háborognak a megvadult hegyek.
Szakadó esőben könnyeim ha hullnak,
csak ülök és nézem a felhők hogy vonulnak.
Mikor ezt meguntam boldog táncba kezdek
nem látja majd senki, hogy a lábam reszket.
A tengerek partján ott hagyok egy nyomot
bár jövőjét látom: csak átázott homok.
Elhiszem én mégis, valaki majd őrzi,
tetteim erejét az idő le nem győzi.
Segítek majd neked, ha őszintén kéred.
Bekötöm a sebed, hogy ne fájjon élned.
Törékeny álmaim őrzöm éjjel nappal,
örökké boldogan mert egyszer megfogadtam.
(saját vers)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése