Van néhány dal, ami felidéz bizonyos emlékeket, meghallod és máris visszarepít oda, ahol minden történt. Megfogalmazza helyetted a felmerülő érzéseket és visszaadja azt a megismételhetetlen pillanatnyi benyomást és az utánozhatatlan hangulatot Ez a dal a hétvégét idézi fel bennem meg ezt a fülledt, bolondos, kiszámíthatatlan nyarat, ahol bármi megtörténhet és az a poén, hogy meg is történik.
"Hidd el, én nem kérem tőled, hogy menj el,
Az ajtót berúgva így nyit majd ránk a reggel,
Csillagot hozok neked, ne kelj fel mellőlem,
Asszem ezt a közhelyet el kellett, hogy lőjem,
Ölelj, míg nem lesz egy a nap és a hold,
És emlékezz rá mennyire nagyszerű volt!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése