Ilyen volt 2014

Alig, hogy megszoktam, 2014-et írunk és máris véget ért az év. Talán most volt a legtöbb változás és ebben a változásban vált nyilvánvalóvá számomra, hogy milyen jó is az, hogy bizonyos dolgok nem változnak meg. Az egy kezemen megszámolható igaz barátok, az a kínzó fáradtság az utolsó jive kör előtt a hajtós edzésen, a kutyád öröme amikor hazaérsz vagy a szüleid gondoskodása. Dolgok, amik mindig ott vannak velünk, történjen bármi a nagyvilágban. Érhet siker, kudarc ők mindig mellettünk vannak, hogy velünk örüljenek, vagy épp lelket öntsenek belénk.

Előfordul, hogy az életben elveszítünk valamit, ami számunkra fontos volt, amit szerettünk és mindig magunk mellett akartuk tudni. Előfordul, hogy annyira igyekszünk hogy összeakad a lábunk és elesünk. Előfordul az is hogy nem vesszük észre, mennyi mindenkinek vagyunk fontosak, akik nem képesek elviselni azt, hogy könnyes szemmel lássanak minket. Mégis úgy gondolom, hogy bármilyen veszteség is éri az embert, az élet egy bizonyos ponton mindent visszaad... Visszajuttatja hozzád mindazt az energiát, érzést, amit Te beleteszel. Idővel visszatalál hozzád minden addig elveszettnek hitt dolog.

2014 erről szólt. Rengeteg energia az egyetemre, a versenyzésre, a nyelvtanításra. Rengeteg érzés a szeretteim, barátaim felé és rengeteg együtt megélt élmény, emlék. Búcsúzás és találkozás, álmatlan éjszakák és sikeres vizsgák. izomlázas napok, fárasztó, éjszakába nyúló edzések, kései lefekvés és open osztályos koreográfiák, versenyek, fellépések. Rengeteg új dolog: új versenyosztály, új táncpartner, új lakótárs-albérlet, új lehetőségek a nyelvtanításban.

Mi mással tölthetnénk az év utolsó éjszakáját mint tánccal?
Irány Sárvár-Bük-Celldömölk. Fellépés turné! :D

BÚÉK 2015!

Ady: És mégis megvártalak

Te még nem indultál el útnak 

S engem űzött az unalom, 

Sok-biroknak e dühös láza, 

Száz iramú, vad utamon. 

Szeretők és cimborák hulltak, 

Vesztek mellőlem sorba ki, 

De nem tudtak eloltani 

Száz életet oltó fuvalmak. 

Lendületek és szünetek, 

Tivornyák, villámlások, lármák 

Vakok voltak és süketek. 

Nem volt soha oda-adásom, 

Valaki féltően fogott: 

Nem indultál, nem jöhettél még 

S valójában nem lobogott 

Életem még a poklokban sem 

És eltemettek százszor is 

És száz életből vígan tör ki 

Egy teljes élet, mámor is. 

Ujságos ízével a vágynak 

Pirulón és reszketegen 

Hajtom megérkezett, megérett, 

Drága öledbe a fejem.

Mindent megkapsz

"Mindent megkapsz majd a sorstól, leghamarabb abban a pillanatban, amikor végképp megszűntél vágyni rá."

Mindig eljön az a pillanat az életben amikor bizonyos dolgok, személyek megtalálnak minket, nekünk szentelik a figyelmüket, gondolnak ránk, foglalkoznak velünk. Lehet, hogy egykor ezek az emberek még nekünk is fontosak voltak ám ők ezt észre sem vették és most meg már nem azok. A sors furcsa játéka, hogy néhány ember akkor kap észbe és keres fel, amikor már régen más utakat járunk, mikor már az irántuk gyúlt vágy utolsó szikrái is elhamvadtak. Az élet igazságos és mindenki megkapja amit érdemel, előbb vagy utóbb de minden visszaszáll az emberekre, minden jó és rossz amit a másiknak okoztak. Furcsa rend ez az életben és vicces játéka a sorsnak, mikor már annyira közönyös vagy, hogy a kisujjadat sem mozdítanád azért ami egykor a világot jelentette.

"szótlan, alázatos odaadás"

Hiszek abban, amit teszek. Szeretem ezt az utat amit járok még akkor is, ha nem túl könnyű és nem mindig az az eredmény érkezik amit várok. Hiszem, hogy ez nagy dolog és hogy nem csupán a saját életemre van hatással. Hiszek a türelmes, kitartó, alázatos munkában. Hiszek az odaadó lelkesedésben és az egyéniség erejében, az erőben ami másokat is inspirál és egyediségre sarkall. Hiszem, hogy ez a legszebb módja az érzelmek kifejezésének és a legpikánsabb fűszere az életnek. Hiszem, hogy ezt, ilyen formában egyedül én vagyok képes megvalósítani, hogy minden egyes megélt pillanat, apró siker és kudarc fontos építőkövei valaminek, ami értékes és érdemes rá figyelni.

all beauty

Azt sugárzod magadból, amit a lelkedben, önmagadban átélsz. 

Ami benned történik, az árad belőled. Akiben öröm él, abból öröm árad. Derű.

menj tovább!

Nem hiheted azt, hogy nem vagy elég; ha valaki egy percre is ezt érezteti veled, menj tovább. Legyen erőd hozzá. Miért is maradnál valahol, ahol azt éreztetik veled, hogy kevesebb vagy? Az a gyenge emberek tulajdonsága. Az, aki őszintén ismeri minden oldaladat, tudja, hogy tökéletlenül vagy tökéletes. Úgy akar az életébe, mert az apró tökéletlenségeiddel csalsz mosolyt az arcára.

Mit ér egy hang?

"Mit ér egy hang mondd hangszer nélkül árván?
Mit ér egy hang, mit nem kap fel a szél?"

Avagy mit ér egyetlen ember, aki tegyük fel tehetséges, szépen énekel, de senki sem hallja meg különleges hangját? Mit ér egy napfelkelte, ami szikrázóan gyönyörű, de senki sem áll meg egy pillanatra hogy gyönyörködjön benne? Mit ér a legszebb ékszer, ha csak egy vitrinben porosodik és mit érnek a legtisztább érzelmeink, ha nem vagyunk képesek megosztani egymással? Mit érnek az emlékek, ha nincs kivel felidézni és nevetni, vagy sírni rajtuk és mit érnek az álmok, ha nincs kire alapozni?  Hang és hangszer, mozdulat és táncos, érzés és lélek, ember és ember... egymástól függő, együtt létező és egymást kiegészítő teremtmények, egyediek mégis hasonlók. Nem létezhetnek egymás nélkül.

Most kell...

Hagyjon el, hagyjon így

Ne büntessen, hogy higgyem,

Tegye most, ha gondol rám,

De holnap már ne segítsen.

Hagyjon el, hagyjon így

Ne álltasson, hogy szeret.

A kezem rég nem fogja már.

Panaszkodnom nincs kinek.

Most kell árts, 

Vagy most kell érts.

Most kell gyűlölj, 

Vagy most kell félts.

Törődj velem itt és most,

Hogy el ne késs!

Sziluett

különös álom volt

önzés odaadás

semmitmondó képek

hanyatló lázadás

elhamvadt szenvedély

meg nem értett jelek

ugyanolyan érzés

egyedül, mint veled

félreértett mosoly

elpazarolt álmok

tornyosuló illúziók

képzelet hullámok

drága, értéktelen

ostoba kacatok

megadás, felejtés

halkuló morajok

/saját vers/

Az út

Csak egy szikra kell hozzá.

Valami, ami álomként indul.

A szenvedély.

Az út.

Elég meglátnod a szikráját, valami nagyszerű dolognak.

Valaminek, amitől még jobb akarsz lenni.

Csak csináld.
Adj neki egy okot.
Adj neki egy okot, hogy miért érdemled meg.
A nagyságot nem osztogatják. Azt kiérdemlik.
Semmi nem jön könnyen, amit érdemes megünnepelni.

Úgy gondolod falba ütköztél?

Fuss neki újból, és döntsd le a falat!

Korlátok? Ne foglalkozz velük.

Törj át rajtuk! A gyakorlást nem lehet félvállról venni.

Mindenki szeret játszani.

A győztesek gyakorolni szeretnek.

A kemény munkáról álmodnak.

A kiválóság választás kérdése. Egy döntés kell hozzá.

Az erőfeszítést nehéz lemérni A hozzáállásodat nehéz lemérni.

De ezeket te irányítod. Ezekkel rendelkezel.

Minden egyes nap.

Tudod, az eredmények a tetteken múlnak.

Tudod hogy lehetsz 1%-kal jobb ma?

Ezt meg tudod csinálni holnap is?

Kudarc? Igen, az a játék része.

Az élet része.

Elfogadjuk. Köszöntjük.

A kudarc csupán egy lehetőség, hogy jobbá válj.

Nehézségek? Győzd le őket.

Minden játékos. Minden csapat megtapasztalja ezt.

A végső győzelem azé, aki képes felülemelkedni rajta.

Használd ki ezt a pillanatot. Ezt az esélyt,

hogy versenyezz a játszma ellen.

Hogy keményen dolgozz nap, mint nap.

Hogy megmutasd, nem vagy normális.

Hajlandó vagy nap, mint nap rendszeres erőfeszítést tenni.

Ez a hozzáállás, ami a nagysághoz vezet.

Itt az idő, hogy nyomot hagyj magad után. 

Magunk után.

happy!

Boldog vagyok. Mint amikor érzed, hogy minden rendben van benned, bár tudod, talán ez csak most van így. De nem érdekel a holnap, sem a tegnap, sem a sebek. 

Csak a most, mert az nagyszerű.

Tükör

Azt mondják a világ egy tükör. Nevetsz és visszamosolyog. Hogy a pozitív gondolkodás és hozzáállás pozitív rezgéseket eredmények amik pedig pozitív dolgokat hoznak az életbe. Azt hiszem tényleg alá kell hogy támasszam mindezt. Egyszerűen leírhatatlan, hogy mennyi kedves és szép dolgot kapok mostanában a környezetemtől, mennyi figyelmességet és odaadást, szeretetet. Nem csak a páromtól vagy a szüleimtől, hanem kb minden embertől akivel érintkezem. Miért lehetséges ez? Rájöttem hogy ez nem csak rajtuk múlik ha én nem vagyok elég nyitott és empatikus sosem fogok ilyesmit tapasztalni, de szerencsére gy gondolom az vagyok. Igyekszem mindig tenni valami jót másokkal, megkönnyíteni az életüket valahogyan és nagyon sok helyzet van amikor ők teszik velem ugyanezt. Elég egy apró figyelmesség egy váratlan pillanatban. Sokszor van úgy hogy annyira váratlan a pillanat hogy épp bosszankodom valamin és hagyom hogy elborítson a düh, de ilyenkor mindig jön valami kis apróság. Egy nevető kisgyerek, egy bátorító ölelés, egy nekem szánt vacsi... valami, ami tudom, hogy nekem szól. Valami ami midig emlékeztet arra, hogy mások gondolnak rám, számolnak a létezésemmel és fontos nekik az hogy mellettük vagyok. Ilyenkor tudom, hogy nem hiába élek, nem hiába itt és most. Nem véletlenül Velük, Velük akikért nem győzök elég hálát adni az életnek!

♥ every day

Ha egyszer már érezted megfertőzött, ha táncoltál már behunyt szemmel, hagyva, hogy a zene minden porcikádat áthassa, ha egyszer megtapasztaltad már milyen érzés elveszíteni a kontrollt az érzéseid felett miközben valaki másra hagyatkozva teszed meg a következő lépést... ha átélted már ezt mindent tudsz az életről. A tánc egymásra utaltság, bizalom, barátság, szerelem, szenvedély, dráma, önfeledtség, találkozás, elválás... A táncban minden érzés megjelenik amit a hétköznapok során átélsz. Tartás, erő, pontosság, figyelem, türelem, alázat, hit, tudásszomj. Minden, ami nélkül nem lehet tartalmas életet élni.

Téged...

"Óh mennyire szeretlek téged,

ki szóra bírtad egyaránt

a szív legmélyebb üregeiben

cseleit szövő, fondor magányt

s a mindenséget.

Ki mint vízesés önnön robajától,

elválsz tőlem és halkan futsz tova,

míg én, életem csúcsai közt, a távol

közelében, zengem, sikoltom,

verődve földön és égbolton,

hogy szeretlek, te édes mostoha!"

én nem tudok sírni

Csak járjon más írott utadon,

Biztosnak hitt megváltás a jutalom.

Így életünk mennyit ér?

Én nem tudok sírni a lelkünkért.

Boldogság ok nélkül

"Tényleg léteznek különleges képességek, a harcos számára azonban ezek teljesen mellékesek. Ne hagyd hogy eltérítsenek. A boldogság az egyetlen képesség ami számít. A boldogságot nem nyerheted el ,a boldogság talál meg téged de csak akkor ha minden másnak megadod magad."

Dan Millman

Mindig van tovább

 "Zsuzsi, ez már egy új fejezet." Nem akartam elengedni a kezét. Napról napra egyre inkább meggyőződésemmé vált, hogy jó helyen vagyok. Nőnek érzem magam, biztonságban és nagyon felszabadultan.

"Vágyból és dacból szárnyat"

Valaki ma újból itt maradt

Maradt, hogy sárból gyúrjon álmokat

Itt eddig a végtelen, sár nélkül nem nyílt meg sosem

De mindig volt ki a földön járt, 

s a széllel szemben nem ordibált

És mindig volt aki széllé vált

Ki felrepül és égig száll

Valaki most újra itt maradt

Köztünk, kik rég nem gyártunk álmokat

Csak így egyszerűen álmodunk

S ha a parancs földre szólít itt vagyok

De egyszer majd ki a földön járt

Vágyból és dacból szárnyat gyárt

S eltűnik minden félelem

Végső célod a csúcs legyen

egy voltál a sokból

Az évek jöttek, mentek, elmaradtál

emlékeimből lassan, elfakult

arcképed a szívemben, elmosódott

a vállaidnak íve, elsuhant

a hangod és én nem mentem utánad

az élet egyre mélyebb erdejében.

Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,

ma már nem reszketek tekintetedre,

ma már tudom, hogy egy voltál a sokból...

(Juhász Gyula-Anna örök /részlet/)

...

Szoktatom szívemet a csendhez.

Nem oly nehéz -

idesereglik, ami tovatűnt,

a fej lehajlik és lecsüng a kéz.

Egy illúzió, ami sosem létezett.

Jobb, ha megtanuljuk a jeleket helyesen értelmezni, nem összekeverni a vágyainkkal és a reményeinkkel. El kell fogadni, hogy vannak emberek körülöttünk, akikkel dolgunk van/ akiknek dolguk van velünk... egy óráig, napig, évig, vagy még annál is tovább. Örülni kell nekik és a megfelelő pillanatban elválni tőlük. Akkor, mikor már nem érezzük, hogy bármit is hozzátehetnénk az életükhöz, mert már nincs olyan, amit nem adtunk oda. 

El kell fogadni, hogy mi sem vagyunk kivételek, mellettünk is elmennek majd azok, akik egykor talán a világot jelentették. Az érzések nem csalnak... ha azt érezzük valaki szeret az úgy is van és bizony az ellenkezője is így van... Felesleges álltatni az embernek magát azzal, hogy addig csűri csavarja az okokat, miérteket amíg ki nem kerekedik belőle az általa megálmodott és óhajtott valóság... Egy illúzió, ami sosem létezett.

A szemednek higgy! Ha azt látod, hogy valaki felszínes másokkal, hogy csak az érdekli hogyan néznek ki mások, vagy épp ő maga, akkor Te sem leszel kivétel a felszínesség alól. Ha azt látod hogy valaki hízeleg és megkapja ami kell neki, hirtelen megváltozik a hangneme, annak is megvan az oka... Minden jel egyértelmű csak az emberek vakok, naivak, gyávák, buták... beleértve engem is. 

Nagy lecke volt, de én megtanultam a különbséget ember és ember között...

Örülök, hogy nem voltunk sosem gazdagok és nem kaptam meg minden szart amit csak árultak a boltban. Örülök annak, hogy a szüleim igazi értékkel ajándékoztak meg és nem a pénzt tömködték a zsebembe. Örülök, hogy most is értékes emberek vannak körülöttem és olyan dolgok teszik gazdagabbá az életemet amik nem mérhetők pénzben.

every memory

Every memory of looking out the back door

I had the photo album spread out on my bedroom floor

It's hard to say it, time to say it

Goodbye, goodbye.

Every memory of walking out the front door

I found the photo of the friend that I was looking for

It's hard to say it, time to say it

Goodbye, goodbye.

Teljesség

"Nem az alakok vagyunk, akiket megalkotunk.

Nem a képek vagyunk a filmek borítóján.

Mi vagyunk a fény, ami ezen átragyog..."

"Mindig azt mondom, hogy kívánom, hogy az emberek elérjék minden álmukat. Legyenek híresek és gazdagok... Hogy rájöjjenek, nem ez tesz teljessé."

/Jim Carrey/

Egy nagyon kedves barátnőmmel folytatott beszélgetésem során merült fel a téma:  eredményesség. A szó, melynek hallatán minden üzletember a vagyonra, minden sportoló az érmekre és kupákra, minden tanuló a magas átlagokra gondol. A szó, ami sokkal többet jelent mindezeknél. Az igazán sikeres, eredményes embereket nem a profit, a győzelem, vagy a kiváló osztályzat motiválja... azt gondolom, igazán eredményes csak akkor lehet az ember, ha minden egyes alkalmat megragad arra, hogy kiteljesedhessen abban amit szeret. Mi tesz boldoggá? Egy kupa? Egy érem? Önmagában aligha. Az tesz boldoggá, ha végigmész az úton, ha addig gyakorolsz, amíg végül sikerül, attól vagy boldog mert van egy társad, akivel összhangban vagy és működtök, attól vagy boldog, mert szeretsz az utadon járni. Boldog vagy és szerencsés. Ha ilyen lelkülettel haladsz előre, elkerülhetetlen, hogy ne csak Te élvezd, amit csinálsz, hanem mások is észrevegyék mekkora energiákat szabadítasz fel. Őket is magával ragadja mindaz a lelkesedés, ami belőled árad és meg fognak jegyezni. Akár tetszik nekik, akár nem Te már nem csak egy leszel a sok közül akikkel valaha találkoztak. Te leszel az az egy, aki azt a bizonyos élményt nekik adta és minél több ilyen élményt tudsz adni másoknak, annál értékesebb és teljesebb ember leszel. Az eredményeket tehát nem feltétlenül érdemes a kézzel fogható anyagi javakban mérni, sokkal inkább azt érdemes meglátni, mivé válik az ember, miközben az álmai megvalósulásáért fáradozik. 

Work hard, play hard

"Az élet az erőfeszítéseket díjazza és nem a kifogásokat."

Nincs is jobb dolog annál, mint mikor elérsz egy rég kitűzött célt, találsz egy rég keresett embert és megvalósítasz rég halottnak hitt álmokat. Mikor újra és újra felfedezed magadban az erőt, ami arra késztet, hogy széttárd a szárnyaid és repülj. Tegnap reggel lefutottam életem első sziget körét amit több óra táncos edzés is követett és követ majd a napokban. 

Az elmúlt hetekben sok dolgot gondoltam újra és arra jutottam, nem elég megálmodni és eltervezni a dolgokat, hanem minden erőnkkel arra kell koncentrálnunk hogy meg is valósuljon. Akadhatnak ugyan nehézségek senki és semmi sem elég ahhoz, hogy elvegye tőlünk az élet és a szenvedélyünk felett érzett örömöt. 

Az életem!♥

"az életem megválni tőle 

már képtelen

jó, hogy van mibe kapaszkodhatok

egy célt kaptam, 

amit még a kamaszkor adott

ez az én életem, de semmit sem ér

ha megosztanom nincs kivel az élményeket

és hogy mit miért teszek

kevés, aki érti, ki átlát

de ez csak rám tartozik

meg egy kicsit már rád"

Mert minden teljesen más lenne, ha nem élhetném ezt át. Ha nem tudnám szavak nélkül közölni a mondanivalómat. Ha nem érezném a lüktetést a zenében. Ha nem mozdulhatnék meg mikor minden izmom remegne. Nem lennék teljes, nem lenne ilyen az életem... jobb lenne vagy rosszabb, de sokkal inkább más. Én nem akarok máshogy élni. Ez tesz szabaddá, ez tesz boldoggá, ez tesz nővé sőt mi több ez ad erőt ahhoz, hogy reggel kikeljek az ágyból. Hálás vagyok, hogy szánhatok erre időt és energiát, hogy mindig lesz valaki, aki osztozik velem ebben az örömben!

Deutschland ist Weltmeister!

Deutschland, Deutschland über alles, 

über alles in der Welt!

Sosem rajongtam a fociért a VB-k idején mégis rendszeresen követem a meccseket, ez idén is így volt és jó germános módjára a németeknek szurkoltam. Nem kellett csalódni bennük. :D 

***

Ich war nie "Fußball-Drucker", aber in der Zeit der Weltmeisterschaft habe ich regelmäßig die Matche gesehen. So war es auch in diesem Jahr und ich habe für Deutschland die Daumen gedrückt. Ich bin nict enttauscht. :D

I believe I can fly

"If I can see it, then I can do it.

If I just believe it, there's nothing to it."

"Ha látom a célt, el is érhetem.

Ha hiszek benne, senki sem állíthat meg."

Kis herceg

"Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám."

A karrierünk margójára

Egy polifoamon fekszem és hallgatom mit mond a mentáltréner. Képzeljem el magam a párommal életem versenyén életem ruhájában teljes sminkben és lázban égve a döntő táncra készülve... vizualizáljam, hogyan adom elő a kedvenc koreográfiámat, milyen zene szól, mit érzek, mit adok át a közönségnek, Neki...
Életem egyik legszomorúbb jelenete volt- nyugtáztam miután letörölgettem a képzelgésem közben kicsorduló könnycseppeket. Szomorú volt társ nélkül maradni és elképzelni azt, ahogy megvalósul egy álmom valaki olyannal, akire azt hittem az életem bízhatom rá, ő mégis kisétált az életemből.
"Öleld meg a párod és köszönd meg neki a mai edzést."- egy egyszerű edzői utasítás némi bökkenővel... nincs kit megölelnem. A teremben kb 40 táncospár van, elég nagy a tömeg én viszont egyedül vagyok. Csak nézem ahogy megköszönik egymásnak az elmúlt másfél órát, ahogy tisztelik egymást, ahogy jó kedvük van... Úgy teszek mintha nem lennék összetörve és nem érezném magam egy kidobott rongynak. Néha belenézek a terem szélén álló hatalmas tükörbe, ami annyi próbálkozásomat látta már. Volt hogy azt hazudta jó vagyok... Lényegében ez a tükör olyan mint az elmúlt időszak amit mostmár biztos, hogy magam mögött kell hagynom. Ebben a tükörben csak azt látom amire figyelek. Ha nagyon akarom tökéletesnek látom magam, egyedinek, megismételhetetlennek, értékesnek. Így volt ez régebben is. A mérce ő volt. Azok a dolgok amiket együtt csináltunk, azt hittem ez valami különleges dolog. Pedig semmi más nem történt, minthogy felnőttünk együtt, nyertünk pár versenyt, megéltünk néhány kudarcot vagy csak szimplán dumáltunk a suli folyosóján. Nem volt bennünk semmi különleges leszámítva a szenvedélyt, amit a tánc csalogatott elő alkalmanként. Megtanítottak minket használni a testünket, meghallani a zene ritmusát, megalkotni a mozdulatot... semmi különös.
Ha választanom kellett ő volt az, ha várnom kellett megvártam, ha el kellett engednem elengedtem. És most végleg el kellett engednem.

Képkockák

"Te vagy a békém, te vagy a tragédiám

te vagy a pengém és egyben az artériám..."

"Te vagy a szakadó jégeső, a meleg párna

az özönvíz utáni utolsó bárka

a kába múlt, a bánat, a gyönyör

a bámult szembogár, az arcon a gödör

a ráncok, miket az idő berajzol

összefirkál, mikor kidőlve alszom

és hideg zuhanyként kelt a gondolat

- mi van, ha sose leszek annál boldogabb? "

about Life!

"Úgy éld minden napodat, mintha az volna az utolsó" - ezt szokták tanácsolni, de őszintén, kinek van erre energiája? Mi van, ha esik az eső, vagy ha az embernek kicsit nyomott a hangulata? Az egész valójában teljesen kivitelezhetetlen. Sokkal jobb, ha egyszerűen csak megpróbálsz jó, bátor és vakmerő lenni, és nyomot hagyni magad után a világban. Nem kell teljesen megváltoztatni a világot, csak azt a kicsit, ami körülötted van. Mondjuk változtasd meg az emberek életét a művészettel! Becsüld meg a barátaidat, maradj hű az elveidhez, élj szenvedélyesen, élj teljes és jó életet! Tapasztalj új dolgokat! Szeress és szeressenek viszont, ha lehetőséged van rá!

/David Nicholls/

Múlt idő

Mennyire vártam, hogy eljöjjön értem

Hogy táncoljunk végre együtt pengeélen

Fogja meg a kezem, érintse a lelkem

Lehessen reggel a hangjára ébrednem

Kísérjen végig a hűvös éjszakákon

Lehunyt pillám mögött legyen ő az álom

Nem tudtam mikor, miért és hogyan

A szívemben marad vagy csak úgy átrohan

Láttam már az arcát, ismertem a nevét

Előkészítettem gondosan a helyét

Sok sok tévedés és csalódás kellett

És remény hogy helyem van a boldogság mellett

Véletlen vagy sors, törvény vagy akarat

Rombolta le végleg a magas nagy falakat

Csoda volt vagy vízió, valóság vagy mese

Nem tudom, de valamiről mesélt még szeme.

/saját vers/

Happy ending

"Bárcsak soha nem érne véget ez a pillanat!" - Sokszor gondoljuk ezt, mert tudjuk, hogy azok a pillanatok melyek boldoggá tesznek minket múlandóak, ezért próbáljuk nyújtani amíg lehet. Az elszalasztott pillanatok sosem térnek vissza, bár lehet minden más újra ugyanolyan, de az idő már nem, az már más pillanat. Amik igazán boldog pillanatok voltak azt a szíved újra és újra várni fogja. Még akkor is reménykedik, ha az eszed jól tudja, hogy sosem jöhet már el újra.

"Ha bárkit is meg akarsz tartani az életben, soha ne vedd magától értetődőnek azt, hogy melletted van!"

Sosem tudhatod mi fog történni veled a következő pillanatban, mi fog történni akkor, mikor legközelebb találkozol valakivel... sosem tudhatod, hogy egyáltalán találkozol e még vele. Semmi garancia nincs arra, hogy lesz egy holnapi nap, amikor majd mindent jóvá tehetünk. Azért érdemes minden pillanatot kihasználni a boldogságra és a békére, mert sosem tudhatjuk, melyik lesz az utolsó. Én már veszítettem el úgy embert, hogy nem tudtam el sem köszönni tőle ezért sokkal inkább becsülöm azokat, akik jelenleg az életem részei és érthető módon elvárom ezt tőlük is. Annak a híve vagyok, hogy érdemes úgy élni a mát, hogy holnap ne azzal kelljen kezdeni hogy kitől kérjek bocsánatot. Úgy gondolom nem túl nagy elvárás az, amit másokkal szemben támasztok, hogy tanúsítsanak felém kellő tiszteletet. Sokan vannak, akik azt hiszik bármit megtehetnek másokkal és meg is teszik. Az azonban biztos, hogy inkább feladok mindent, minthogy elviseljem azt, hogy semmibe vesznek.

Ezzel a dallal búcsúzom az elmúlt öt év emlékétől, az embertől, akivel megosztottam azt, ami számomra az életben a legszebb, legfontosabb volt. Sajnálom, hogy így kellett véget érnie, hogy többé már sosem leszünk azok, akikben hittem.

Akkor vagy igazán békében magaddal, amikor már nem akarsz elmagyarázni, megértetni senkivel semmit ... sőt, magadnak sem keresel kifogásokat. Csak döntesz és mész az úton. Ha értenek, és életed egy szakaszán elkísér bárki az utadon, akkor megéled az együttlét minden pillanatát, de nem válsz függővé tőle ... kész vagy bármikor elengedni ... mint mindent, ami nem Te vagy. Ha nem értenek, és egyedül vagy, akkor sem zárulsz be, csak elfogadod, hogy egy olyan szakaszon mész keresztül, amit csak egyedül tehetsz meg ... de tudod, hogy mint minden, ez is elmúlik egyszer.

Már nem

A legjobb amit tehetek

a semmi

a csend 

a karba tett kéz

a felejtés

a lépés, tovább 

előre 

nem vissza

a jövő 

és nem a múlt

mert az még talán tiszta.

Ami most van

a minden

a zaj 

a pörgés

az emlékezés

egy megálló, nem megyünk semerre

fáradt szemünk is arra néz.

Nézzük egymást

nem érdekel meddig

meg hogy miért nem látunk már ott senkit.

Úgy véljük 

holnap meg azután is így lesz

vagy ha mégsem

akkor 

ennél úgyis csak jobb jön

és elindul lassan a megállított idő

és hagyom hogy fusson

csak fel ne lökjön.

Részeg az éjjel 

a reggel másnapos

Józan az álom, mi értünk kiált...

Hogy higgyük el újra most mekkora szám ez

tegyük azt, mit még más nem csinált

vagy csinált 

csak akkor nem tűnt nagy számnak

de most már az 

és mi hősök vagyunk

habár ez is mint minden percünk

egy terv volt 

amit végrehajtunk.

Már nem teszek semmit

nem kérlek meg rá

hogy csak még öt percig a kedvemért

hogy gyere el értem

vagy tegyél ki bárhol 

mert az összes hitem elvetélt.

/saját vers/

Ébren álmodók

"Az ember csak egyet akar, az álmaihoz felnőni,

Mire felnő, az álmokat lassan elfelejti…"

Megéri

Felfelé menni egy hegyen mindig nehéz, főleg ha még sötét is van és nem is ismered pontosan az ösvényt. Ha azonban tudod hogy hová tartasz mert látod a hegy tetején a célod sokkal könnyebben odatalálsz, amit pedig a csúcsról láthatsz az felbecsülhetetlen. Megéri mindig elmenni a végletekig, megmászni a hegyet minden egyes bizonytalanság ellenére is, hiszen ha nem kockáztatod meg hogy eltévedsz, lemondasz a gyönyörű kilátásról és az út okozta élményekről is.

Freedom :D

A mai nappal letudtam a félév utolsó vizsgáját is így kijelenthetem, hogy teljesítettem 

az első évemet az egyetemen. 

Jöhet a nyár, ami megint egy fokkal szuperebbnek ígérkezik az eddigieknél ... :D

Mégis-morál :)

Nem felejtem el, hogy mi hozott el idáig. Mennyit aggódtam mindenért, ami aztán az életem része lett. Mennyi félelmet küzdöttem le és hány esetben tartottam ki amikor fel is adhattam volna. Mennyi mindent értem el amiről pár éve még csak álmodoztam. Mindig a hitem vitt előre amit elsősorban önmagamba vetettem. A többi tévhit pedig megtanított rá, hogy jól nézzem meg kiben hiszek. Most mégis azt látom hogy erős vagyok és még akkor is minden jól alakul majd ha pillanatnyilag nem hozok ésszerűnek tűnő döntést. Bízom abban, hogy arra sodor majd az élet, ahol nekem a lehető legjobb lesz hiszen ez eddig is mindig így történt. Hogy ha a mostani jó dolog véget ér akkor a helyébe egy, még annál is jobb lép majd. Nem fogom feladni! Bátor leszek és nagyon erős. Megteszek mindent a saját fejlődésemért, ahogy eddig is, minden téren. Jobb és jobb leszek, egyedi, akinél van ugyan jobb, de tud valamit, amit ebben a formában senki más: újra és újra hinni, gyakorolni, elesni, felkelni, tévedni, újrakezdeni, kitartani és győzni.

Múlt vs. jövő

Egy helyzet, amit képtelen vagyok megoldani. Egy döntés, amit nem lehet meghozni, vagyis meg lehetne de én nem vagyok rá képes. Tudom, hogy a múlt már semmit sem jelent és a jövőm a fontosabb, hogy vége egy szakasznak és be kell engedni az újat és ez az amit mindennél jobban szeretnék már. Nyomasztó, hogy mennyire ragaszkodom az elmúlt eseményekhez és mennyire nehéz őket elengedni. A szívem mélyén meg már az új utamat járom és őszintén nagyon jól érzem magam rajta. Tudom, hogy már nem itt lenne a helyem. Itt már nem is becsülnek meg, alapvetővé vált a jelenlétem. Sokkal jobb lenne a jövőre koncentrálni, mert azt is tudom, hogy hamarosan már nem fogok kelleni és senki sem fogja megköszönni nekem azt, hogy feláldoztam miatta a jövőmet. Miért választom mégis ezt? Hogy lehetek ekkora hülye? 

Nem hiszek már bennünk, mert ez az egész jóval egyszerűbb mint amilyennek én láttam. Nem a hitünk vitt előre... Egyszerű dolgok sorozata hozott ide, nincs szó csodáról, különleges percekről, sorsszerű "véletlenekről". Nincs szó semmi ilyen túlmisztifikált dologról. Egyedül arról van szó, hogy így sokkal könnyebb volt. Mindig hinni valamiben, ami sohasem létezett. Mindig félretenni azt amit én akartam, rábólintani, belemenni... Hagyni, hogy eszköz legyek. Most utoljára is megteszem azt, amihez hozzászoktattam őt. Mindig ott vagyok, sosem kések, mindig a legjobbat hozom és ha beledöglök is kitartok mellette. Sosem lesz érte hálás... minek is hiszen mindent saját magam miatt tettem... látszólag. Most az egyszer kellene nekem is önzőnek lennem, azt tennem ami nekem jó. Bár semmi garancia nincs rá, azt hiszem ennél mindenképp jobb lenne.

Édes otthon

Újpest Városkapu- M2- Balassagyarmat- Szécsény- Karancsság
Laza 2,5 órás útvonal az otthonom és a főváros között, ahol egyre több időt töltök. Szeretem Pestet, pörgés, programok, lehetőségek, szerelem, versenytánc-edzések, egyetem... csupa szuper dolog, ami megfűszerezi az életemet. Mégis nagyon szeretek hazajönni hétvégente.

Itthon annyira más. Jobb vagy kevésbé... ez nem megfelelő jelző. Egyszerűen csak más. Itt megismernek az utcán, a nevemmel együtt köszönnek az emberek, mindig csiripelnek a madarak és nyílnak a virágok a kertben. Itt bringázunk esténként haverral, vagy ülünk be egy üccsire megváltani a világot. Utánozhatatlan a hangulata. Itt nőttem fel. Itt van a családom, a mindig terített asztal, a friss zöldségek a kertben, a plüssök a szekrényemen, az érmeim és okleveleim a falon. Itt van a szívem egy darabja és ez mindig így is marad.

A little party never killed nobody

Egy kis szerda esti lazulás a Romkertben a három legdögösebb germános csajszival :D

Naivitás 2.0

A történet fiktív, nem velem történt, nem nekem fáj... vagy mégis. Kit érdekel?  Mégis roppant érdekes milyen naiv is tud lenni az ember. Hogy lehet dolgokat hihetetlenül magas szinten félreértelmezni és idióta kifogásoknak hinni? Úgy, ahogy teszi ezt minden ember nap mint nap szinte kivétel nélkül. Vagy van a másik oldal, aki nem teszi, aki játszik, szórakozik meg ami ráfér az arcára. Tökéletes látvány, majdnem mint az igazi, sokan irigylik és csorgatják a nyálukat utána majd szépen belekeverednek és elhiszik, ők itt bizony különleges szerepet kaptak. Meggyőződésük egy olyan valóság, ami sosem létezett. Holt biztosak abban, hogy ők mások, különlegesek, értékesek mindaddig amíg ki nem nyitják a szemüket és látják, hogy igazából csak cseppek a tengerben. Extrém idióták, akik még a tudat ellenére is újra és újra képesek elhitetni magukkal, hogy ők utánozhatatlanok és nélkülük más lenne úgyhogy nekik nem is számít semmi. Rájuk úgysem húzható a sablon. Pedig dehogynem.
Szerintem ez a világon a legrosszabb érzés. Hosszú időn keresztül hinni valakiben, kitartani és kiállni mellette aztán szembesülni azzal hogy ez fordítva mennyire nem így nyilvánul meg. Megfogadni hogy soha többé nem sétálsz bele abba a rakás szarba amibe már annyiszor beleléptél, ennek ellenére mégis azon kapni magad hogy valami már megint rohadtul büdös.

Weekly ...

Mozgalmas egy hét van mögöttem és bár rég írtam konkrétan mi történik velem így megpróbálom körvonalazni :)
-két napon belül körülbelül 14 órát ültem könyvtárban alapvizsga feladatokat nyálazva
-körülbelül 3 éjszakát töltöttem agyalással, hogy mi lesz az alapvizsgán, hogy nem hibázhatok, meg kell hogy csináljam
-eljött a vizsga és én remegő seggel ültem be a terembe de az első rész megoldása után elszállt az izgalom
a szóbeli részre kicsit visszatért még a para de nagy lendületet adott az írásbeli eredményem, ami szerint stabilan megfeleltem az első részben (ez volt az első szóbelim a germanisztikán)
-letudtam a szóbelit is és ott helyben kiértékelték én pedig olyan boldogan és felszabadultan távoztam a campusról, ahogy csak lehet
-pár napot maradtam még Pesten Gáborral eltöltöttünk egy laza kis délutánt a Margit szigeten és naplementét néztünk egy tízemeletes ház tetejéről ami hamarosan kis időre a közös otthonunk lesz

-pénteken hazautaztam vidékre, ahová mindig olyan jó érzés megérkezni, pláne ha még a kis unokaöcsim is itt vár engem
-szombaton elindultunk a 15. C osztályos versenyünkre abban a reményben, hogy ez lesz az utolsó, hogy ezt követően már osztályt léphetünk. Így lett, a versenyen aranyérmet szereztünk és így jutottunk fel B osztályba, ami egy rég dédelgetett álom volt.

Jöhet a többi vizsga, a szabad koreográfiák és az új utak. Ezen a héten ismét beigazolódott, hogy semmiért sem érdemes aggódni, hogy bár baromi közhelyesen hangzik, de mindig hinni kell magunkban és akkor tényleg bármi sikerülhet. Nem is beszélve arról, hogy  mindig vannak mellettem olyan emberek akik néha sokszor jobban hisznek bennem mint én saját magamban és segíteni, támogatni akarnak. Visszanézve a régebbi aggodalmaimra azt látom, hogy bármilyen jellegűek is voltak végül mindig megoldódtak és mindig minden a lehető legjobban alakult. Tudom azt, hogy ezek után is mindig ott leszek és azzal ahol és akivel lennem kell, hogy bár lehetnék máshol és talán lehetne még ennél is jobb de én már nem akarok máshol lenni mert ez az én helyem a világban, ez az én utam, amit minden egyes görönggyel együtt szeretek.

No matter!

No matter what they tell us,

No matter what they do,

No matter what they teach us,

What we believe is true.

No matter what they call us,

However they attack,

No matter where they take us,

We'll find our own way back.

Strong! ;)

Aki merész lépést tesz és legyőzi a félelmét, nemcsak mások tiszteletét vívja ki, hanem elkezd hinni önmagában is. Ráébred bátorsága erejére, hogy milyen eddig ismeretlen helyekre vezeti el az, ha nem fél. Megismer egy másik világot, amiben erős! És ha az ember bízik önmagában, érhetik ugyan kudarcok, de egy kudarc sem lesz többé elég ahhoz, hogy megállítsa.

About me- ahogy egy edző lát

Mert fontos az, hogy a külvilág hogyan lát minket és mit tükröz vissza. Egy nagyon kedves edzőm ajánlóleveléből való a részlet. Helyenként már már túlságosan pozitív dolgokat ír, de összességében találó a jellemzés, remélem idővel tényleg méltó leszek ezekre a szavakra. :) Köszönöm!

(...) Fokozatosan építkezik, türelmes, okosan használja és tudatosan fejleszti képességeit. Környezete irányában megértő és befogadó, harmonikus személyiség. Szakmai munkájában hosszú távú célokat állít és e célok érdekében jelentős erőket képes megmozgatni. Gyűjti az előrehaladásához szükséges információkat, fejlődéséhez érthető koncepciós látásmóddal rendelkezik. Jól kommunikál, jól kezeli az életében felmerülő kölcsönhatásokat. Elkötelezett a fejlődése iránt, cselekedeteiben alázatos, de nem befolyásolható. Megvan benne az az önbizalom és előadói készség, amivel a legjobb versenyzők közé emelkedhet. Kezdeményező és teljesítmény-motivált, a kikerülhetetlen kudarcok nem tántorítják el vezérmotívumától. Attól, hogy ő minden nappal jobbá akar válni emberként és táncosként egyaránt.

We are the champions

Az elmúlt hetek amellett, hogy teljes gőzzel koncentrálunk a tanulmányainkra (egyetem-érettségi) kemény felkészüléssel teltek. Szinte minden hétvégén versenyen vagyunk, hogy minél több tapasztalatot gyűjtsünk és minél szélesebb körű mezőnyökben mérettessük meg magunkat. Az elmúlt időszak döntős helyezéseit követően a vasárnapi Hatvan Kupán minket ítéltek a legjobbnak a pontozók. Minden táncban nekünk jutott az 1-es, ami külön öröm volt. :) Nincs megállás, robogunk a B osztály felé. Sokadik olyan verseny volt ahol népes szurkolótábor kiabálta a rajtszámunkat, szurkolt nekünk, ez mindig nagyon jól esik és hálásak vagyunk mindenkinek, aki segíti a munkánkat és valamilyen formában küldi felénk az energiát!

Boldog vagyok, hogy ezen a csodás műfajon keresztül tanulhattam meg, hogy a kitartó munka és az önmagunkba vetett hit mindig meghozza az eredményét.