ez a csönd éve volt

Ez a csönd éve volt. Szinte fájt, ahogy átkarolt.
Gyere hát, legalább Te légy kicsit bolond!
Ez a csönd éve volt. Lassan elfogy, mint a Hold.
Gyere hát, legalább Te légy kicsit bolond!

"A hóba írni édes titokból szőtt rejtjeleket"

Az a fajta lány vagyok, aki hordaná egy srác pulcsiját azért, hogy érezhesse az illatát.

Ha jártál már a cipőmben, akkor tudod, hogy mennyit ér, mikor találsz Róla egy képet, egy tárgyat ami Rá emlékeztet, mikor eszedbe jut valami, amit egyből Vele szeretnél megosztani, mikor meghallasz egy dallamot, megérzel egy ízt, egy illatot, meglátsz egy színt, vagy egyszerűen csak becsukod a szemed, és Rá gondolsz. Rengeteget, a világon a legtöbbet jelenti ez. Nem kell ünnepl, mert minden perc szép együtt és minden pillanat öröm. Nem kell kiöltözni, smink sem kell, mert Neki így vagy szép, így vagy az az ember, akire szüksége van.
Ebben az önző, bunkó senkiházi világban, ahol senki senkire és semmire nincs tekintettel, nagyon nagy kihívás találni egy ilyen valakit, aki igazán és őszintén tud szeretni. Akinek fontosabb vagy talán még saját magánál is. Akivel ketten alkottok egy egészet. Igazi csoda. Hatalmas ajándék az élettől, amitől nem létezik szebb.

(és a pulcsi most is rajtam van:$)

Akarsz-e futni, arany éjszakába futni velem?
A földre bukni és az égre nézni fel?
Akarsz-e adni árva csillagoknak szép neveket?
S nevetve hagyni, hogy a szél sodorja el?
Akarsz-e együtt ülni házad küszöbén majd?
És arra nem gondolni, hogy meddig is tart?
Akarsz-e rám találni őszbe rohanó üres vonaton?
Akarsz-e bennünk hinni, ahogy én akarom?
Akarsz-e bújni, velem összebújni zord teleken?
És lángra gyúlni fázós, fehér reggelben.
A hóba írni édes titokból szőtt rejtjeleket,
Hogy szóra bírni más ne tudja senki sem.
Akarsz-e szánni, ha egyszer bánni kell a bűneidet?
Akarsz-e látni, ha lábam rossz utakra tért?
Az arcot látni, amivel megosztottad tükreidet.
Akarsz-e engem, aki csak ennyit ígért?

mondd, mit ér az ünnep?

A béke, nehogy végleg elfelejtsd, üzen, hogy létezik,
Mondd, meglep-e, ha átnyújtom neked az ünnep perceit?
S csak félrekapcsolt csengetés, ha drága hangot vársz
Vagy régi zsebben maradt pénz, mit szűk napon találsz
Oh mondd-mondd-mondd-mondd-mondd, mit ér az ünnep?
Oh mondd-mondd-mondd-mondd-mondd,
mondd, meddig tart?


S mint szelíd kéz a lázas gyermek forró homlokán,
Vagy rossz álom, ha felriaszt, és odabújsz hozzám,
Olyan jó-jó-jó, de mondd, hány perc az ünnep?
Oh mondd-mondd-mondd-mondd-mondd,
mondd, meddig tart?

szebben még nem hullott a hó

Angyallá válni, felhőkkel szállni csuda jó!

Kicsi lány, nagy álmodó.
A hajnalt megvárni, a titkot meglátni oly jó!
Ez az éjjel csillogó és szebben még nem hullott hó...


Az éj csöndet hint, a fény búcsút int,
de bennünk még ég a tűz -, minden homályt elűz.
Ha van kézben kéz, az úton nem félsz -,
szeretni nem nehéz, szíveddel messze érsz.

Ha könny vár, gond szólít, a jó szó, lásd, gyógyít.
Csak lépd át, ha egy szürke nap bánt!
Legyen színes minden kép, mert az álmod így lesz szép!

Szálljon fény és dal, mert szívünk lát és hall -,
de szórjon áldást ránk az ég, nehogy elvesszünk, ha egy csillag sem ég!

Egy tél dallam ring, a hó táncol kint -,
mindenhol gyertyaláng, ragyogjon éjszakánk!
A hit boldogság, ha ő szól hozzád,
reményed visszatér adj hálát mindenért!

Kívánj igazi ünnepet

A világ bármely részén élsz és bárki vagy,
Szeretném, hogy légy ma este egy kicsit boldogabb,
Kívánj igazi ünnepet, kívánj igazabb életet,
Ahogyan én neked.

Kívánj a szónak nyílt utat,
És a dalnak tiszta hangokat,
Kívánd, hogy mindig úgy szeresselek,
Ahogy szeretnéd hogy szeressenek!

Kívánd, hogy mindaz, amit ma éjjel gondoltál,
Ugyanúgy igaz legyen holnap s holnapután,
Kívánj igazi ünnepet, kívánj igazabb életet,
Békés karácsonyt mindenkinek!

Te vagy a minden és Tőled létezem én ♥

Tudod, van aki némán ül, van aki megőrül,
van aki tűri , van aki elmenekül,
de néha van aki küzd,
és néha van aki nyer,
ha kell belehalok de nem hagylak el!

És máris eltelt egy hónap♥. Vele, aki más mint eddig bárki is. Már most, ezalatt a viszonylag rövid idő alatt, annyi mindent kaptam tőle, hogy eszméletlen. Szeretet, odafigyelés, gyengédség, mosoly, vidámság, őszinteség. A csodák, amiktől szép lesz az élet. Az életem része lett, van kivel megosztani a legmélyebb érzéseimet. Én vagyok a legboldogabb mikor észreveszem, hogy itt hagyta az illatát az ágyamban, vagy a parfümjét érzem a ruhámon. Mikor rám néz, hozzám szól, megérint, megcsókol. Mikor elmeséli, hogy a bérlet helyett a fényképemet mutatta fel a sofőrnek. Mikor reggel meglátom a nénikét aki uzsgyit húz. Mikor egy hosszú nap után, mikor végig rá gondoltam és nagyon hiányzott végre bekapcsolja a camot, mosolyog és puszit küld. Ilyenkor mindig átfut rajtam valami különös érzés. Érzem hogy összetartozunk, mint a Coca meg a Cola. Érzem, ahogy ölel, ahogy fogja a kezem, ahogy ragaszkodik hozzám. Ilyenkor abban is biztos vagyok, hogy minket nem érhet baj, minket semmi sem választhat szét.
Az elmúlt hónap minden percét szeretem, és szívesen élném át újra.
Hálás vagyok a sorsnak, hogy összehozott vele és így megajándékozott a világ legértékesebb érzésével, amit akkor érzek mikor elalszik mellettem és nézem az arcát, mikor álmában magához húz, mikor a karjaimban tartom. Ilyenkor tudom: a világ legnagyobb kincse van a kezeim között.

Köszönöm, hogy vagytok!

"A szeretet hiányát semmivel sem lehet pótolni, de a szeretet az, ami pótol minden mást."

Tegyük fel, hogy az életünk egy hosszú (de nem túl széles) poros út. Képzeljük rá erre az útra az embereket, akik az életünk részei. Kezdjük talán a szüleinkkel, akik az első lélegzetvételünk óta egyengetik a göröngyöket és próbálják megkönnyíteni a haladásunkat ezen az úton. Első körben nekik kell nagyon hálásnak lenni szerintem, azért amit tesznek. Hogy mikor önhibánkból, vagy azon kívül elesünk felsegítenek és hogy egy másodpercre sem veszítik el a belénk vetett hitet. Nekem ha egyszer gyerekem lesz, remélem úgy lát majd mint ahogy most én a szüleimet. Aztán a szülő-gyerek kapcsolathoz hasonlóan szoros kötelék, a testvéri szeretet. A tesók, akik látszólag azért vannak, hogy egymás agyára menjenek valójában az élet nagy ajándékai. Rájuk felnézhet az ember, tanácsot, segítséget kérhet tőlük és elmondhatja nekik a legőszintébb véleményét.
Az út szélén időről időre embereket látunk felfelé mutató hüvelykujjal. És képzeljétek csak! Ezek az emberek nem "lájkolják" (hehe aláhúzta ;) ) amerre megyünk, csak jelzik; vágynak rá, hogy valakivel folytathassák az utat. Tőled függ kinek adod meg a lehetőséget, hogy csatlakozzon hozzád. Kit mennyire engedsz közel. Így alakulnak ki az ismeretségek majd ebből a szerelmek, az igaz barátok, a kedves ismerősök, az ellenségek és mindenki, akik befolyásolják az életet, a magadról másokról és a világról alkotott képet. Én úgy gondolom, sosem tudhatod, ki mit tesz hozzád, kinek mit köszönhetsz majd ezért egy esélyt mindenki megérdemel. Vannak akik eljátsszák az esélyt és vannak akik jól használják fel. Hozzájuk a továbbiakban erős láncok kötnek, amik sokkal erősebbek annál, hogy az idő, a távolság, a rohanás vagy bármi más elszakítsa. Becsülj meg mindenkit aki melléd szegődött! Vedd észre, hogy mi mennyit ér! Rohanj a pénz után, dolgozd ki a beled, de emellett Soha de Soha ne hanyagold el azokat akiket fontosnak tartasz! Rájuk mindig szakíts időt! Éreztesd velük amit gondolsz róluk! Különben honnan tudják? Vigyázz rá, hogy a köteléket ne téphesse szét semmi, ne rágják meg olyan férgek mint a harag vagy bármi más! Oszd szét a szeretet, az élet szépségeit, az általad értékesnek tartott dolgokat mindenkinek aki rálépett az utadra és ott maradt! Hidd hogy ez nem véletlenül történt! Bizonyítsd be a csodák létezését, segíts felfedezni azoknak is akik nem hisznek benne! Tartsd szem előtt hogy minden embernek egyformán kijár a szeretet! Ha kicsit részre hajló leszel, az érthető. Mindenki ismer olyan embereket, akik valamiért többet jelentenek másoknál. Kivételesek. (nekem ŐK♥ ilyenek) Ők nem csak hogy ráléptek az útra, hanem otthagyták a lábnyomukat is. Egy életre.

ha lett volna még egy holnapod

Sok fontos tévedés,

sok újra játszott gondolat,
és a folytonos változás,
hogy az maradj, aki vagy,
sehogy sem látható,
csak tükör által homályosan,
és önmagában nincs sehol,

de az egészben benne van.

Mondd, mit teszel, ha nem lesz holnap,
hogy elmondd, amit el kell mondanod?
Mondd, mit teszel, ha nem lesz holnap,
hogy megtedd, amit meg kellett volna tenned?
Mondd, mondd, mit teszel, ha hibázol, újra és újra,
és nem lesz rá lehetőséged, hogy jóvá tedd?
Mondd el, mire vársz, hogy lépj, hogy boldog légy?
Miért élsz tovább úgy, ahogy soha nem akartál?
Mondd, mit ér az élet, ha a boldogság messze jár?
Mit érnek az évek, ha nem hiányzik, aki vár?
Mondd el, mit kellett volna tenned,
és mondanod,
ha lett volna még egy holnapod?

Ha valamit nagyon szeretsz,

nem hagyhatod csak úgy elveszni.

Ez a fajta szeretet tart minket életben,

akár van értelme mások számára,

akár nincs.

Itt nem vagyok idegen

"Itt nem vagyok idegen. Fekszem a szíveden és hallom, hogy dobog."

TuDoM nincsen véletlen

"Tudom nincsen véletlen
hogy meg van írva a sorsunk.
Szóval Te♥ és én
a jó időben
a legjobb
helyen
voltunk!"

katt a képre!

Ez akkor volt mikor csak úgy elkezdtünk beszélgetni...

dátumon érdemes elgondolkozni :É:D

Tudom, nem véletlenül találtam rád,
pont akkor mikor szükségem volt az emberre
♥aki felhív, mikor épp rá gondolok, ♥aki suli és edzés között kaját hoz, ♥aki figyel rá, hogy ne a fájós térdemet birizgálja, ♥aki viszi a nehéz tatyómat(uzsgyi), ♥aki utazik a hóban a Jóisten háta mögé, hogy velem lehessen ♥akinek én vagyok a háttérkép a telefonján, ♥akinek ott az arcképe a pénztárcámban, ♥aki úgy néz, ölel, nevet, csókol, mint senki más, ♥akit most, hogy mellettem van az életem árán sem engednék már el.
Minden eddigi érzés tévedés, volt, eddig nem tudtam milyen az amikor igazán szeretsz, mikor igazán kell az a másik. Most már tudom, mi az ami igazán fontos, ami megalapozhat egy kapcsolatot. Mindez, amit most átélünk.
Mert ha valakivel örökre tervezel, akkor nem arra kell koncentrálnod, hogy milyen jó lesz majd az unokákkal játszani, nem. Mint minden mozaik ez is apró darabokból épül fel, amik nem mások mint a vidámság, a figyelmesség, az apróságok, amik egy fillérbe nem kerülnek de most és itt kell, hogy megadd a másiknak mindazt a szépet amiről úgy gondolod, hogy az övé. Hogy megoszd vele, a pillanat szépségét.

"Egymás mellett egy ágyban most ugyanarra gondolunk;
hogy Te♥ és én megint jó időben a legjobb helyen vagyunk!"

Somewhere, over the rainbow :)

A szivárványban minden szín egyaránt fontos. Függetlenül attól, hogy melyik van feljebb. Ugyanígy van ez velünk, emberekkel, sőt, életünk eseményeivel is. Ezért kell megbecsülnünk a legsötétebb napunkat is, mert az is egy szín csupán a szivárványból, de anélkül mégsem lenne teljes.

Most is viszhangzik a léptem

Megszületünk, hogy egyszer meghaljunk.
Közben élünk, csiszoljuk egymást, mint a legdrágább kövek.
Közben végig tudjuk, egyszer vége lesz, csak azt nem tudjuk mikor.
Barátokat szerzünk és veszítünk el.
Nevetünk, sírunk. Viccelődünk, komolykodunk, játszunk.
Aztán egyszer, egy váratlan pillanatban mindennek vége. Meghalunk, hogy a többiek felismerjék, kik is voltunk...

...Túl későn ismertem fel, hogy ki voltál. Sosem mondhattam el, köszönhettem meg az életedet. Olyan voltál mint a napsütés. Amíg itt voltál szinte észre sem vettük, mennyire jó hogy vagy. Aztán mikor eljött az éjszaka, és Te eltűntél... akkor már késő volt. Gyertyát gyújtottunk, hogy hátha ismét minden olyan fényes lesz, de nem lett és nem is lesz már sosem.
Ma 40 éve, hogy felkelt a nap, hogy sokak életének részévé váltál, de lassan 3 éve, hogy elmentél és éjszaka lett. Volt 2 év napsütés és hagytál itt reménysugarakat, emlékeket. Itt hagytad a mosolyodat a tánclépéseidet az örökös jókedvedet, mindent, ami Te voltál.
Ezek a reménysugarak világítanak nekünk.
"Örökre velünk maradsz, őrizzük mosolyodat!" Boldog Születésnapot Laci!

Valami van a télben...

...valami, ami fűti a fagyos éjszakákat, megolvasztja a jeget, ami megvigasztal, megvéd, ami mosolyt csal az arcomra, ami emlékeztet a szépre és erőt ad a mához, amit jó megosztani mindenkivel.
Talán nem is a hópelyhekben, nem a mínuszokban, nem az évszakban bújik meg ez a valami, egyszerűen csak itt benn. Bennünk van ez az érzés, amiről eddig nem tudtam, hogy létezik. Az érzés ami percről percre egyre jobb. ♥

valahol réges régen♥

Tisztán születünk reményben, fényben.
Mi meg nem változunk, csak a világ.
S ha egy rég elveszett szó zeng a zenénkben,
tudd meg, hogy kerestük, éveken át.
És mindent elhittem mit akartál.
Úgy lettem a barátod, hogy becsaptál.
Egy földön élünk rég... sokáig így lesz még.

Ő

Ő szívembe lopta halk szavát
Ha látom kedves mosolyát,
Úgy érzem, táncol a világ,
S minden oly szép, :É♥

Valahol egy álmos éj mélyén...

...a dallamokba bújt szavak végén
éreztük, hogy nincs is szebb bolygó,
hogy minden, minden épp így jó!

És ezzel elmondtam mindent azt hiszem (^.^)
Annyi minden történt velem a héten, rengeteg új dolog, érzés, amiket nem tudok megfogalmazni. Talán mert nem is kell, talán pont ez a lényege. Így leírva olyan semmiségnek tűnik, olyan hihetetlen és nem is e világi érzésnek. Nem osztom meg a világgal, mert sokan úgysem értik meg, tudom mert én sem értettem soha. Ha pedig érted, miről beszélek akkor nincs szükség további magyarázatra.

Szeretni semmi, ha szeretnek az már valami. Ha szeretsz és viszontszeretnek, az a minden!

...s a szívem szállt Veled tovább!

Remember those walls I built? Well, baby they are tumbling down..
(Emlékszel a falra, amit magam köré emeltem? Hát most lerombolom..)

Hihetetlen, hogy egy hét leforgása alatt mennyi minden történik és mennyi minden változhat, hogy semmi sincs véletlenül és hogy az élet dolgai között minden értelemben húzódik valami érthetetlen párhuzam. Hogy jön valaki, rám néz, hozzámszól, hozzámér és husss... minden amit eddig gondoltam a szerelemről az most egy teljesen ellentétes irányba fordul át. :D
Annyira olyan, mintha nem is én mondanám ezt és annyira elképzelhetetlen volt hogy fogok valaha ilyet, hogy elbúcsúzunk felszállok a buszra és már hiányzik, meg ahogy néz... wáhááá :D
Mindennek megvan a kockázata, ha valakinek odaadod a pici ♥ecskédet előfordulhat, hogy szép szilánkos állapotban kapod vissza, de előtte kapsz még egykét dolgot, amiért lehet megéri. De mi van, ha tényleg vannak emberek, akik ki tudják egészíteni egymást, akik tényleg jól elvannak, tényleg olvasnak egymás gondolataiban és tényleg megbolondulnak egymásért. Ritka, de miért ne pont mi lehetnénk a kivételek, akik nem dobálóznak a szavakkal és bátrak, mernek egymásért küzdeni... ?
Talán senki sem váltott még ki belőlem ilyesmit, talán az egész eddigi meglátásom csak egy tévedés volt, egy rossz álom, és most jön az amiről mindenki beszélni próbál. Egy biztos, Tőle valahogy minden jobb lett, még több értelmet nyert minden és egy csodás héttel máris gazdagabb lettem, igaz hivatalosan még csak mától. ..de örökké!



Tudod milyen az amikor nem tudsz megszólalni a másik ember mellett és csak hallgatod a másik lélegzetét, szívverését, érzed az illatát? Annyira sok mindent akarnál kérdezni de nem tudsz mert leköt hogy megsimogasd az arcát, fogd a kezét, érezd minden mozdulatát. :É

über 3000

Köszönöm a több mint 3000 oldalmegtekintést!

Bár ezt a blogot inkább saját magamnak írom, örülök, hogy népszerűek a gondolataim (: hamarosan jelentkezem majd és talán azt is leírom, miért tűntem el ;P.

táncot jár a holdvilág :)

halkan összebújnak a fák...

nekünk meg ismét volt egy jó esténk :D

"Figyelj rám! Nekem férfi kell, aki tudja, mennyit ér!
Figyelj rám! Olyan férfi kell, aki nem mellébeszél!"

(aztán a többit rátok bízom :P)

Nem szerethet Téged mindenki...

...Lehetsz Te a legszépségesebb eper a világon; érett, zamatos, kívánatos, édes és kínálhatod magad mindenkinek, de ne feledd, lesznek emberek, akik egyszerűen nem szeretik a epret. Meg kell értened, hogy mindig lesz olyan, akit Te ugyan kedvelsz, de az mégsem szereti a epret. Így hát megvan rá a lehetőséged, hogy alma legyél. De tudd, ha azt választod, hogy alma leszel, csak középszerű alma leszel. Töltheted az életed további részét azzal, hogy igyekszel jobb alma lenni (ami lehetetlen, hiszen Te eper vagy). ;)

Az élet egy csoda

De hogy jutunk oda?

Hát nem könnyű, de nem lehetetlen.
Mint már mondtam is nagyrészt azon múlik, hogy hogy alakítod és hogy állsz hozzá. Vannak nehéz dolgok, meg reménytelenek de ha hiszel valamiben az előbb utóbb a tiéd lehet. Úgy vagyok vele, hogy a tegnapi nap, meg ez az egy hét az ennek a bizonyítéka és valamiért úgy volt jó ahogy. :D Tegnap hát sajnos szomorú dolgok miatt, de Bence megtapasztalta a tánc "lélekgyógyító" hatását. Ember! Bármikor gyógyulni akarsz tudod hol találsz ;P. Délután Vikiztem és este bementem Tarjánbe. Ildi vett kutyut. Annyira édes! Elvoltunk vagy fél 10 ig utána meg összefutottunk Szabival és belementünk a kátjúba. "Anya 11re itthon leszek." Ami így is volt de konkrétan itthon csak 00:07kor voltam. Ááá ennyit röhögni, hát hihetetlen már. Szóval nem gyengén sikerült jól minden, ja és akkor még a pénteket el sem meséltem. :P na de majd személyesen. Holnap suli de amiért igazán érdemes lesz felkelni az a TáNc♥. :D Hát így rosszul már nem kezdődhet a hetem. :)

"Nézd ez az én harcom, és csak nekem ég az arcom.

A remény bennem, csak addig él, ameddig életben tartom.
Még bírja a testem, nem kell pánikba esnem.
Vannak még csodák, csak mondd, Hogy merre keressem."

szerelemháború?

Guttten Morgen meine Kinder!
Nem megy ez nekem most valahogy tehát (also) átállítom a nyelvet: HU

Szépjóreggelt gyerekek!

Gondoltam csinálok egy kis visszaesést a látogatottságomnak és elmesélem a tegnapi napomat, hogy mennyire élveztem a Vámírok szívnak c. filmet. Utáljatok érte, de szerintem jobb lett mind az összes három Edvárdos Bellás Dzseköbös film. Alapból nem vagyok ez a "elolvadok egy JÓKÉPŰ csávótól egy filmből" azért hangsúlyozom ki, mert nálam pl. a jóképűség se itt kezdődik... meg nekem ez az egész vámpírosdi egy rohadt nagy divathullámnak tűnik aminek sose akartam a része lenni, na de persze ez csak az én meglátásom.
Tegnap meglátogattam Kingócát és megnéztük A filmet♥ :D. Hát ennyit egyhuzamba nem minden nap röhögök az tény. Legkedvencebb kedvenc részem, mikor az a kutyagyerek vetkőzik és még előtte beközli Beccával (!), hogy mostanság változásokon megy át a teste aztán, mikor leveszi a pólóját és Becca megszólal: ó Jacob, te olyan, olyan... olyan SZŐRÖS vagy :O . Ezek mellbimbók? Jacob: Igen. Nézd már kinőtt mind a 10 . És tényleg ott sorakoznak a mellbimbói xD.
Szóval így délután elég szépen ennek a hatása alatt voltam. Kimentünk a buszmegbe kifigyeltem, hogy melyik buszon van Gergő és együtt mentünk táncra. Na elmeséltem neki is, meg mutatott képeket Csengéről. Olyan ari volt még puszilgatta a telefonját :É. Táncon szokás szerint, lehúztam Benjit folyadék ügyben és nevettem a saját szerencsétlenségemen. "Majd táncolok a croissant-ommal." (hangsúlyozom rumbát) szóval miután én és a croissant-om rumbáztunk megettem őt kegyetlenül és jött a jive. Na meg lettem dicsérve :$. Gyakoroltál? ez mióta kérdés? :P :D úgyhogy elég felpörögve jöttem ki a sporiból, ahol Manóék már vártak. Nyakába ugrottam mert úgy hiányzott már♥. Az agyi szint megvolt ott is, csomót hülyültünk (tök egyszerre: "Mós azzal eszik!"... "Mindenki a saját szerencséjének a KOVÓCSA" ) :D
Jó kis este volt ismét, ki nem hagytam volna :D!!!
Whááá úgy be vagyok zsongva, most úgy érzem nem kell ennél több. Vagy nem feltétlenül fogom fel úgy azt ami kellene, hogy ha nem fogom megkapni vége mindennek(úgy mint eddig). Semminek sem lesz vége, én addig úgysem nyugszok amíg el nem érem a "célomat" és ha nem most akkor majd máskor. Szóval kicsit lazábbra veszem a figurát, nem hagyom, hogy kötélen rángassanak és legfőképp nem élem bele magam semmi olyan dologba ami egy másik emberhez köt. Az meg a másik, hogy nincs olyan hogy valami tökéletes és mindent(de inkább mindenkit) megkapsz amire/akire vágysz. Nyilván ez így van, de ha meg nem teszel semmit, akkor ne is várj semmit. Én meg most úgy döntöttem, hogy teszek. Nincs mit veszítenem és nincs mitől félnem. A legnagyobb ajándékot már megkaptam az élettől, sőt nem is egyet, úgyhogy ha ezt most nem, akkor c'est la vie. :D
Hát igen... ez van most. Meg van ez a dal:

az élet túl sokat ér!

Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor okoztam csalódást és csalódtam olyanokban, akiktől sosem vártam volna. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam viszontszeretni. Repkedtem a boldogságtól, fogadtam örök hűséget, de volt hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak. Felhívtam valakit csak azért hogy halljam a hangját, néha elég volt egy mosoly ahhoz hogy szerelmes legyek. Sokszor féltem, hogy elveszítek valakit, aki fontos számomra és el is vesztettem a végén. De túléltem, és még most is élek. Már nem csak túlélem a hétköznapokat, hanem megélem azokat. Mert az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon!

ezek lenni kik?:O

Hidd el én nem tehetek róla, így rakott le az a nyomorult gólya. :D

"A barát olyan ember, aki mellett mersz önmagad lenni."
Néha elfelejtem ki is az a Zsuu... de vannak helyzetek mikor önmagam tudok maradni, ritka pillanatok, mikor én tényleg én vagyok. Olyan emberek társaságában, akik így fogadnak el, őszinték és megbízhatóak, akik hozzám hasonlóan őrültek. :D Ilyen ember Ricsi is, és ilyen "pillanat" volt a tegnap délután.

"...Aki szabad annak mindent szabad, nincsen árok, nincsenek falak... "
ha már Road♥ _:D

"Semmi nincs ami pótolhatná

egy lélek jóságát."

Annak emlékére, hogy 700 napja "bejelentkeztél"
^.^

Nem vagy te egy kicsit túlságosan is dehogynem? :O:D

.·.·•*•·•·Zsuu·•·•*•·.·. üzenete:
*:D semmi
*xD:D
Ricsi üzenete:
*lehetek az is
.·.·•*•·•·Zsuu·•·•*•·.·. üzenete:
*:D dehogynem?
Ricsi üzenete:
*de szerintem nem vagyok az
.·.·•*•·•·Zsuu·•·•*•·.·. üzenete:
*akár :DXD
*jó lehetsz szerintem nem vagyok az is
*akkor most szerintem nem vagyok az vagy vagy egy kicsit dehogynem?:-O:DXD
Ricsi üzenete:
*de lehetek az hogy nem vagyok így lehetek az vagy leszek az így dehogynem leszek az
.·.·•*•·•·Zsuu·•·•*•·.·. üzenete:
*akkor most ha dehogynem vagy az akkor mégis az vagy és akkor nem vagy szerintem nem vagyok az hanem dehogynem az vagyok vagy
*:É
Ricsi üzenete:
*nem vagyok az :P
*és ez a lényeg 8)
.·.·•*•·•·Zsuu·•·•*•·.·. üzenete:
*oksi xDDD
Ricsi üzenete:
*ezt megbeszéltük:D

imádom xD:D

†

"A legszebb emlék a szeretet,
melyet mások szívében hagyunk magunk után."

nehéz most messze menni...

... de könnyebb elviselni, ha Rád majd így emlékezem.


Azon az estén, mikor először beszélgettünk személyesen, búcsúzóul szorosan átölelt. Ez volt a legtöbb, amit tehetett. Erre az ölelésre 602 napot kellett ugyan várnunk, de megérte. Őszintébb volt bárminél. Nem tehettem mást, csak magamba szívtam az illatát. Boldog voltam. Ki tudja valaha ölel e még így...
Sokat gondolok rá, hiányzik és örök emlék marad a mi furcsa kis történetünk.

"Az emberek elfelejtik amit mondasz, és elfelejtik, amit teszel.
Az egyetlen amire emlékezni fognak az, hogy milyen érzéseket váltottál ki belőlük."
-és ezt az érzést elfelejteni lehetetlen

Süt a nap nehogy szomorú légy!

"Ez lehetne százszor is rosszabb. "
Az egyszer biztos. :D Szép nap ez a mai. Kellemes az idő jó a kedvem.
A nap híre: Gergő "fiam" bátyuska lett. Drágasáágom, ezúton is gratulálok a kis Tündérkéhez és tuti, hogy nagyon szuper tesó leszel ;)!!!
Táncon megint meg lettem dicsérve :$:D és kicsit elbeszélgettem az edzővel néhány dologról ami nagyon jól esett. Hazafelé a buszon olvasgattam az sms-eket a telómban és elkapott a röhögőgörcs xD Tegnap este pl. Ricsi érzett késztetést, hogy megossza velem aktuális gondolatát :DXD Hát azért az ijen kis hülyeségek jól esnek, és fontosak :D. Hazajöttem becsöngetett a szemem, gondoltam kajálok, utána meg szééép rendet raktam a szobámban (múzeumomban) tipptopp lett, de tényleg. Márton a végén tényleg feleségül vesz :O. Zo mesélt olyat, hogy a füleim kettéálltak. De inkább ezt hagyjuk is.
A lényeg, hogy csomó minden van ami miatt lehetne rossz kedvem is, ami miatt panaszkodhatnék, akár sírhatnék is. De még mindig sokkal több az olyan dolog az életemben, ami boldoggá tesz és örömet szerez. És ezek a dolgok, amik megadják az értelmét, a barátok, a mosoly, a tánc, egy kedves szó, egy emlék, egy álom, egy pillantás, egy apró figyelmesség és nem utolsó sorban az őrültségek, amik összetartanak Veletek!

őszi szünet =)

Végre egy sulimentes hét, amire már szeptember elseje óta várunk ;)! Rám fog férni a pihenés, általában meghalni sincs időm ilyenkor, de ez nem panasz persze mert én választottam ezt az életformát és a semmitevés helyett egy olyan hobbit amihez idő és kitartás kell. És nem is választhattam volna jobban, ebben napról napra egyre biztosabb vagyok.
Felfoghatatlan még mindig hogy milyen hosszú ideje vagyok a szerelmese a táncnak, és annak a hülye kis gondolatnak amiről nem egyszer írtam már és fogok is még csak most valahogy nem megy. Szerencsére a gondolataimat most leköti a jelen, és azok az emberek akik még mellettem vannak.

"Szép magyar szokás" szerint ma haloween hangulat volt a suliban:




"Függönyét midőn leereszti, s egy csillagot tűz rá az este, ne feledd, van egy hű barátod, sorsa bármily távolra vesse."

*-* forevor júúendmííííí

Szépjóreggelt! :)

Az éjjel egy rubikkockával aludtam :$, nagy nehezen sikerült magamhoz térni és elérni a buszt. Itt suliba kitárgyaltuk a tegnapi eseményeket x).
Első órán írtunk egy remek dogát nyelvtanból ^^. Na de hát suli ide vagy oda nem tud rossz kedvem lenni. Áááá akkora jó volt tegnap.♥

Filmvetítésen párbeszéd:

Dani szóljál ha reggel van ;)
ó már kétszer is...
:O két napot aludtam?
Nájn, zwáj :P. XDD

Na és a lényeg, hogy reggel tekertem még hármat a kockán és nem kijött a kereszt? Deeee :D úgyhogy most többek között ezért örülök a fejemnek.

és menjünk irodalomra felvilágosodni!

puszíí

az a fontos hogy mit érzel és ki vagy

Tudod egy szürke világban is vannak színes utak!

Hétfőőő! :D Nem nem ment el a maradék eszem is, hogy ennek így örülök, természetesen magyarázat van rá, hogy miért szeretem én a hétfőket így. Múlt héten is írtam már meg előtte is, hogy tánc van és nem is akármilyen. :D Ez annyit jelent nekem, hogy mindig késztetést érzek hogy leírjam. :) Ma is ááh :D hát hihetetlen ez az ember, mennyire el tudja találni azt az egy mondatot amitől tuti feldobódom, meg hogy mennyire foglalkozik velünk, azzal hogy mi lesz és hogy ez nekem mennyire jól esik :D. És hihetetlen az is, hogy ugyanazt érzem mikor belépek a terembe, ugyanúgy megvan az a varázs holott már minden gyökeresen megváltozott... vagy talán mégsem? :D lehet, hogy csak a körülmények változtak de legbelül mindenki ugyanaz maradt, én legalábbis biztosan... úgy érzem még mindig rengeteg minden vár rám ebben az irányzatban, hogy lesznek még kudarcok és sikerek de biztos, hogy mindvégig ott lesz minimum egy valaki mellettem. Vagy kettő?... hát ha az utóbbi akkor tény, hogy mindkettőjüket ugyanúgy hívják és egyaránt Sokat köszönhetek Nekik♥. Ezért örökké hálás leszek!

"Hiszek benne, hogy az álmok szentek.
Elviszik a legsötétebb félelmeimet, s játékot faragnak belőlük."

ha újra elmennék...

Volt úgy, hogy ébredtem, s nem láttam senkit,
Fájt is, ha tévedtem, de nem bántam meg semmit
Forog a Föld s az évszakok, túl az álmokon, végre itthon vagyok,
Ez nem az a Hold, szebb, mint máshol volt, de ha újra elmennék, ide visszatérek még.
Forog a Föld s az évszakok, túl az álmokon, végre itthon vagyok,
Ez nem az a Hold, szebb, mint máshol volt, és ha újra elmennék, ugye hiányoznék még?

Az élet megtanított arra, hogy mikor harcoljak valakiért, és mikor álljak félre, ha én nem szeretek, vagy ha engem nem szeretnek.

Megtanított arra is, hogy mikor a legfontosabb döntéseket hozom, hogy döntsek jól.
Azt is megmutatta, hogy sok embert elvesztek, és sok embert el kell majd engednem, akiket szeretek, de erősnek kell lennem, és arra kell gondolnom, hogy mások számítanak rám. Idővel begyógyulnak a sebek, mert aki elment, az nem jön vissza. Persze ebből természetesen sok minden nem igaz. Az élet csak remélni tanított meg. Remélni azt, hogy tudjam, mikor kell harcolni, s félre állni. Remélni, hogy jó döntést hozok, mikor döntést kell hoznom.
Remélni, hogy akit elvesztek, annak jobb lesz, és én majd erős tudok maradni,hogy továbblépjek, és csak a jó emlékeket őrizzem meg. Remélni, hogy begyógyulnak a sebek, a legmélyebbek is, begyógyuljanak, de ne tűnjenek el. Minden egyes sebet szeretek a szívemen, minden én vagyok és a múltam ott kell lenniük. Gyönyörű hegek, nélkülük üres lennék. Tehát csak remélhetem, hogy így fogok élni. De nekem ez a pár remény pont elég. Így akarok élni!
Nehéz de legalább a sajátom és nem a külvilág által összerakott tökéletes kép.

valaki, valahol...

Egy ölelés, mely biztos és meleg.

Egy szellő, mi suttogja neved.
Egy kicsit több szeretet, mint kérted.
Valaki, valahol csendben aggódik Érted.

"akárki akármit mondhat..

...leírni engem nem lehet én nem vagyok egyszerű mondat,

nincsenek kérdőjelek, tudom, hogy hova megyek az élet hozhat jót és rosszat.

Akárki akármit mondhat leírni engem nem lehet amíg a Föld nem robban.

Kezem a szívemen érzem idebenn napról napra jobban dobban."

Van akinek tényleg minden hiába...
Nézz szét! Ez a világ disco a táncot a halál járja.

Olyan jó néha érezni,...

...hogy élek!

"Nevess a tévedéseiden, de okulj belőlük,
űzz tréfát a megpróbáltatásaidból, de meríts erőt belőlük,
a nehézségeket tekintsd vidám játéknak, de küzdd le őket!"

Hihetelen jó nap volt ez. :D Minden apró kis dologgal együtt. Jó volt, ahogy reggel fáztam útközben, ahogy egyből jött a busz mikor kiértem a megállóba, ahogy elvoltunk Kristófékkal a buszon és útközben suli felé... ahogy a szekrénynél Debi "feltartóztatott" és becsöngőig beszélgettünk, (a témák:P) Dani szokásos idegölése, Kinga poénjai, Marci megértése, a büfés néni, a némettanár beszólása, Gergő a járdán, a táncóra, hogy Laci megdicsért :D... hazafelé a tango séta az út szélén, a kisgyerek... "a mindig mosolygós és bájos vagy" és még millió kis apróság, amit Tőletek kaptam, amiktől egyszerűen jó volt érezni, hogy élek. Utoljára a tánctáborban éreztem ilyet, hogy megtaláltam a helyem a világban, szomorú voltam hogy el kellett jönnöm, de alaptalan volt. Eljöttem de ez semmin nem változtatott. Az emlékek ugyanazt az érzést váltják ki és hát az sem mellékes, hogy Laci minden héten hozza nekem a táncot, azt a táncot amit Huszta Laci is hozott mindig, az igazi érzést, ami a táncot jelenti. Itt a helyem, Veletek, azokkal akiknek számít még ez a bolond nő :P.
És tényleg... nevess! mert akkor a világ is visszamosolyog, de ha mégse lesz így, csak nevess tovább, amíg meg nem történik. Mert attól Te csak erősebb vagy!

emlék csupán

Csend van, csak az óra ketyeg,
Senki nem vár senki nem szeret.
Üres a perc, üres az óra,
Egy álom, mely nem vált valóra.
Emlékezz rám, emlékezz a jóra,
Később én is ezt teszem, és eljön az óra,
Mikor neved hallatán mosolyra hajlik a szám,
S emlék leszel...emlék csupán!

dúdolni halkan

Jéghideg ágyban ébredek, tudod

Fény mossa az éjszaka ráncait.
Tudom és érzem, hogy merre jársz,
Hiába hiszed, hogy nem vagy itt.
Most sokáig nem látlak, tudom,
Pedig nem vehetem le rólad a szemem.
Lepedőm markolja sóhajod,
Csak te mondod így ki a nevem.
Többet nem tudok,
Csak neked dúdolni halkan.
Néznek a csillagok,
Bennem most is béke van
Álom-szakadék mélye vár,
Onnan is visszahív egy szó.
Dalt szül a súlyos félhomály,
Érzem, hogy sírni volna most jó.

elég volt mindenből ...

...ami eddig annyira fájt! :]
és most hosszú idő után érzem megint, hogy elég! Jövök rá ismét, hogy semmi sem olyan egyszerű az életben mint amilyennek kéne. Vagy talán mégis, csak nem akarjuk elfogadni. Egy biztos: egy élet van, egyetlen esély. Túl rövid és kevés, hogy beleférjen minden és mindenki. Szelektálni kell... kinek mi az érték. Az emberek megírják köcsöggyűjtő portálom két "lájkolás" között hogy mit gondolnak egymásról, hogy mit szeretnek egymásban... közben az egész nagy képmutatás. Ez kell itt az emberek többségének. Órákat csesznek el ilyen idiótaságokkal, ahelyett hogy értelmes dolgokat csinálnának. Kiírják hogy fáj a hajam de a kedvencem akkor is a családi állapothoz való kommentelés... x) Nem konkrétan a köcsöggyújtőből lett elegem, csak néha belegondolok emberek hozzáállásába néhány dologhoz, ami nagyon tud dühíteni.
Szerencsére ebben az önző köcsög rohanó világban még vannak emberek akikre számíthatsz. BÁRMIKOR. és persze bármiben :) Nagyon kellemes tapasztalataim voltak a héten, "nagyra becsülöm azt a barátomat aki talál számomra helyet a határidőnaplóban de még jobban azt, aki elő sem veszi a naptárát ha rólam van szó". És nem csak ezért, hanem mert eljött az a pillanat az életemben mikor változtatni akarok. Félretenni érzéseket és mindenkihez úgy állni ahogy azt megérdemlik. Legfőképp viszonozni az érdektelenséget illetve nem gondolni erre. ÉS úgy egyáltalán, nem gondolni semmire, nem reménykedni és nem várni semmit senkitől, ha ez lehetséges. Csak azokkal lenni és azokkal foglalkozni akik velem is. Elegem van a fájdalomból a kérdőjelekből a "talán"-okból. Csak annyira leszek ezentúl kedves mindenkivel, amennyire ők is velem... azt hiszem ez a lényege a változásnak. És van néhány ember aki megérdemli, hogy mindazt az érzést amit eddig másra pazaroltam most rázúdítsam és meg se bánjam. Értük élek én, mert ha nem lennének semminek se lenne értelme.

Legyél boldog, nem számít velem, vagy nélkülem!

rövid utazás

Ez egy rövid utazás, álmodozás.
Jó, hogy itt voltam Veled, jó hogy itt voltál!

"Nincsen más...

.... csak a hit és a dac, a tiéd csak az marad, amit másoknak adsz."-Szólt a dal tegnap a rádióból úton Dunaújváros felé. Érdekes a sztori, hogy miért mentünk de most mégsem ezt írom le... annyira nem lényeg.
Alsónémedi útelágazás:... hát igen, szívem szerint lehajtottam volna ott az M0-ról, még szerencse, hogy nem az én kezemben volt a kormány. Nyilván egy kis térképismeret (meg persze Zsuu-ismeret) kell hozzá hogy rágyere miért. Érdekes kis dalocska, kicsit elgondolkodtatott... mert logika az van benne. Az emberi kapcsolatok érdekesek...nincs is két egyforma, de ezt talán már boncolgattam is. Az ilyen emberek közti dolgoknak az a hátránya, hogy sokszor nem azt adjuk a másiknak amit kéne, így igazán csak azt tekinthetjük a magunkénak amit mi adunk másoknak. Nem szabad belegondolni, hogy mi mit várunk mert általában az élet nem ennyire egyszerű. Nem lehetünk egyformán fontosak mindenkinek, sőt lehetünk teljesen közömbösek is. Ez az amiről meg mi nem tehetünk. És azok sem akik tojnak ránk. De a kérdés azért ott motoszkál... Miért?. Nem egyszer, milliószor tettem fel a kérdést magamnak... nincs rá válasz. Ez van... el kell fogadnunk, meg kell tanulni együtt élni a gondolattal, hogy nem mindenki álmodja a mi álmunkat, nem mindenki él a mi világunkban, és nem mindenkinek jelentjük azt amit ő nekünk.
Néha könnyebb a rövidebb úton menni, akkor is ha közben valakinek átgázolunk az életén. Az ilyen útkereszteződések teljesen mindennaposak.
Biztos lehet másképp is. Csak nem most, nem itt és... nem nekünk.

"Nincs is más, csak egyetlen dal amit mindenhová hordasz magaddal"

U.U

"De biztosan tudnám,

amit tudok
Érteném azt is,
miért vagyok
És azzal is
csak megbarátkoznék
Hogyha nem volnék,
hát nem hiányoznék."

Mert volt egyszer egy lány...

... aki megpróbálta a lehetetlent, aki szeretni akart. Szeretni akarta azt, aki őt is szerette.

Megpróbálta, nem ment...

"A búcsúzás nem számít, egyáltalán nem.
Ami igazán számít, az az idő, azok a napok, amit az elválás előtt együtt tölt valakivel az ember, és azok az események, amiket együtt éltetek át, és amire emlékezni lehet."

Far away...

"On my knees, i'll ask
Last chance for one last dance!..."

Valami szomorú dallam

...hangjai halkan, kísértenek éjszakákon át.

Elvitt az élet, de már tisztul a kép,
Már látom a fényt az alagút végén.
Felállok megint, újra tudom!
Mert mellettem álltok, nem lehet bajom!

♥5 év ♥

Szinte hihetetlen, de igazából csak kimondva tűnik soknak.
Tavaly leírtam már a legfontosabbat, hogy mit jelent nekem ez az egész illetve, hogy ki(k) az(ok) akiknek hálával tartozok mindezért. Nyilván ez semmit sem változott :D néhány dolog azonban igen, a legfontosabb ami az elmúlt héten történt, hogy tanárnéni lettem, na de nem akárhol meg akárhogyan, nem :D... Laci mellett! :D
Ez az ami most a legnagyobb örömet okozza és tartja bennem a lelket.
Most, hogy Bence részéről elég érdekes hozzáállást tapasztalok. nagyon jó, hogy van hol kamatoztatnom a munkámat és hogy pont egy olyan ember ismer el, mint Laci :).
Azon a helyen ahol öt éve az új helyzettel, Huszta Laciékkal és egyáltalán a tánccal ismerkedve megtettem az első esetlen angolkeringő alaplépéseimet egy nálam 30 centivel alacsonyabb fiúcskával, aki minimum 10szer taposott széjjel, most tanársegéd vagyok egy kiváló táncos mellett. :D
Hihetetlen jó és nagyon örülök ennek most. Amikor már semmi más, ez okot ad az örömre és ha erre gondolok érzem, hogy fontos vagyok még és van helyem ebben a gyönyörű szép művészetben, amihez semmi nem hasonlít és amit semmi nem pótol, amiből sosem elég, ami maga az élet.

Tánc közben azzá válsz, ami épp lenni szeretnél.

I wish ...

...I could be like a bird in the sky.



"Néztem a barátaimat, és önmagamat láttam bennük."
Ti vagytok a legszebb ajándék! ;D

Köszönök mindent még egyszer♥ :D

szewöntíín ^^

"Valami érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között. Miért csillag a barát?És miért barát a csillag? Mert olyan távol van, és mégis bennem él? Mert nem kíván tőlem és én sem kívánok tőle semmit? Csak azt, hogy legyen, és így, ahogy van; és ő van, és én vagyok, ez kettőnknek tökéletesen elég? Nem lehet rá válaszolni. Nem is kell."

Köszönöm szépen, azoknak akik gondoltak rám és felköszöntöttek!

Jó látni, hogy ennyien vagytok körülöttem,
hogy vannak akiknek fontos vagyok és azt is, hogy kinek mennyire.
Pénteken természetesen ünneplünk, most pedig megyek is, hisz tánc vaan. :D

Valakinek, aki hiányzik

Mert van valahol valaki aki más mint a többiek,
talán nem is igazi barát,
talán csak egy idegen,
akinek megmagyarázhatatlanul nagy helyet töltesz be a szívében,
a szíve azon csücskében,
ahol a kitörölhetetlen emlékek,
felejthetetlen pillanatok és emberek "laknak".


És ezt adom neked... igen az eget és rajta azt a fénylő korongot. Éjjel pedig az apró kis fényeket. Ha eszedbe jutok csak nézz fel! Ezt mindketten látjuk. Gondolj bele... talán az egyetlen közös pont az életünkben. Olyan hatalmas, ott van mindenhol... Veled, és velem is. Rád mosolyog. Sírni kezd. És talán ugyanaz jut eszedbe róla ami nekem; nem is olyan nagy a távolság.

Valaki mondja meg...

...milyen az élet
Valaki mondja meg miért ilyen
Valaki mondja meg miért szép az élet
Valaki mondja meg miért nem
Valaki mondja meg miért jó az ember
Valaki mondja meg miért nem
Valaki mondja meg miért lesz gonosszá
Valaki mondja meg miért nem
Valaki mondja meg kinek kell hinnem
Valaki mondja meg kinek nem
Valaki mondja meg ki hova érhet
Milyen az íze az élet vizének
Valaki mondja meg a hosszú évek
Miért tűnnek úgy mint egy pillanat
Valaki mondja meg mi az hogy elmúlt
Valaki mondja meg hol maradt
Valaki mondja meg hogyan kell élni
Apám azt mondta, ne bánts mást
Valaki látta hogy bántottalak már
Valaki látta hogy bántottál
Valaki mondja meg miért vagyunk itt
Anyám azt mondta hogy boldog légy
De anyám azt nem mondta miért nem e földön
Anyám nem mondta mondd, miért?

Képzeld el, hogy felkap a szél...

és mielőtt bármit is megértenél,
már pörög is vissza a film,
és mikor véget ér,
ott állsz megint az út elején.

Kezdd újból, mondja egy hang.
Újjászületés. Egy másik kaland.
Második nekifutás, és egy remény
ha fordul az út,
hogy másodszor nem rontod el
vagy nem ugyanúgy...♥

***

Nemcsak azért szeretlek, ami vagy, hanem amivé válok, amikor velem vagy. Nemcsak azért szeretlek, amivé magad tetted, de azért is, amivé engem teszel. Szeretlek, mert minden hitnél többet tettél velem azért, hogy jó legyek, és jobban bármily végzetnél, tetted, hogy boldog is legyek. Egyetlen érintés nélkül tetted ezt, szavak nélkül, jelek nélkül. Puszta lényed által művelted mindezt. S talán épp ez a barátság lényege.

εïз

Tudod, a pillangót ha elszeretnéd kapni, soha nem szabad üldöznöd.
Ha üldözöd a pillangó csak azért is elmenekül előled. Felszáll a magasba.
Te pedig lent maradsz.És a buta pillangót nem érdekli más csak önmaga.
És nem foglalkozik veled, aki lent maradtál.
De ha nem üldözöd a pillangót, csak leülsz nyugodtan, nézel rá, a pillangó felfigyel rád.
Várja,hogy te is üldözni kezdj, s ő a magasból nézzen rád.
Titokban azonban mindig azt kívánja: te legyél más.
Ha nem üldözöd,a pillangó már szinte csak rád figyel.
El szeretné nyerni a tetszésed. S ha te ekkorra egy virágra, a napra nézel,
a pillangó dühödten fog feléd röppenni.
Féltékeny lesz, s addig illegeti-billegeti magát, míg újra rá nem figyelsz.
És ha te szereted ezt a pillangót, nem kezded el üldözni.
S o olyan közel megy hozzád, hogy láthatod szárnyának csodálatos mintáit, színeit.
Megismered. Ekkor a pillangó rászáll az arcodra,
s a te mosolyodtól, a te könnyedtől válik varázspillangóvá,
a Te varázspillangóddá,
olyanná amilyenné Te szeretnéd...