2013 mérlege

 2013 messze felülmúlt minden eddigi évet, most történt velem a legtöbb (jó) dolog, ez az elmúlt tizenkét hónap mondható a legemlékezetesebb évemnek… fura, vagy inkább örömteli, hogy minden évben ezt gondolom az Óévről.

De mi is történt, ami miatt ennyire jónak gondolom ezt az időszakot? 

Újév napján megfogadtam, hogy nem fogadok meg semmit idén sem. Elhatároztam, hogy egyetemre fogok járni, beadtam a felvételi kérelmet. Befejeztem a középsulit, elballagtam és miután átestem a bárányhimlőn is leérettségiztem, sikeres művészeti vizsgát tettem és elkezdtünk versenyezni C osztályban. Felvettek az egyetemre. Nyáron voltak életem legjobb bulijai, mint például a zánkai gólyatábor, koncertek, barátokkal eltöltött felejthetetlen esték, nyaralás, edzőtábor. Megismerkedtem Gáborral, akivel 4 hónapja alkotunk egy párt. Felköltöztem Budapestre, de mivel kollégiumot nem kaptam albérletkeresésbe kezdtem, így ismertem meg Kingát, fedőnevén Csepit, ő lett a lakótársam. Vele tévedtem el először szép hazánk fővárosában. Heni is emlékezetes alakja ennek az időszaknak, mert annak ellenére, hogy alig ismert minket önzetlenül segített nekünk a költözés „átmeneti” idejében. Volt egy nagyon emlékezetes gólyahajónk és gólyabálunk is, valahol a két esemény között pedig beléptem a „második X-be”. Átigazoltam egy versenytánc egyesületbe, ahol nagyon családias légkör fogadott és a szakmai oldalról is nagyon pozitív benyomás ért. Nem cseréltem táncpartnert, hittem benne, hogy közös munkánk vegyes párosként is eredményes lesz. Nem kellett csalódnom: táncoltunk országos bajnoki döntőben, klubközi döntőkben és az év utolsó versenyén felállhattunk a dobogó legfelső fokára. A karácsonyt a szeretteimmel töltöttem és fogjuk rá, hogy korcsolyázni is megtanultam. A tanulmányaim sem szorultak háttérbe, megvoltak a zh-k és az első vizsgám is. Sikerült leküzdeni az esetleges nehézségeket, köszönhetően a mindig segítőkész csoporttársaknak és természetesen a családom támogatásának. Sok minden változott, de sok minden nem. Az az év utolsó pár napját és az előszilvesztert azokkal a barátaimmal töltöttem, akikre évek óta támaszkodhatok, együtt örülnek velem ha pedig valami nem kóser akkor mindent megtesznek hogy minél előbb az legyen. Nincsenek sokan, de bennük még sosem kellett csalódnom. Csak néztem őket és azt kívántam, maradjanak mindig ilyenek!

2013 tehát korántsem volt egy unalmas év és ami a legjobb, hogy ez még mindig fokozható.

Ezzel az élménybeszámolóval kívánok mindenkinek nagyon emlékezetes szilveszter estét és holnaptól kezdve egy fantasztikus, boldog, sikeres és minden jóval teli újévet!!!

Dear Bogi!

Bár terület, ahol tevékenykedünk jelentősen eltér, hiszen míg te szavakkal én szavak nélkül fejezem ki az érzéseimet, gondolataimat lényegében azonban ugyanaz vonatkozik ránk. Te az újságírásban látod a jövőt, én a táncművészetben szeretnék kiteljesedni de a különbség csak ennyi. Mindketten napról napra dolgozunk azon, hogy egy napon ténylegesen elmondhassuk majd, hogy alkottunk valami maradandót.

Szívből kívánom neked ezt!

Bármit teszel sose legyél tétova, legyél határozott és legyen célod. Ha én kiállok a színpadra mindig megfogalmazom mi az, amit majd közölni akarok, mit teszek le oda és mit hagyok ott. És Te? Mit szeretnél megmutatni? Kinek? És hogyan? Ezt pontosan kell tudnod ahhoz, hogy a mondanivalód elérjen oda, ahová szántad. Legyenek határozottak a gondolataid, legyen erő a szavaidban és legyen irányuk...akárcsak a mozdulatoknak tánc közben. Végig legyél ott fejben, ugyanakkor add át magad a pillanatnak! Legyen tudatos, de legyen szenvedélyes. Legyél tudatodnál de legyél picit önmagadon kívül, hogy arra eszmélj fel, mennyire élvezed ezt, hogy rácsodálkozhass arra, amit saját magad hoztál létre! Gyönyörködj egy picit ezen hiszen ha te nem értékeled akkor miért várod ezt mástól? Ha úgy érzed kiadtad magadból amit szerettél volna bízd magad a közönségre és hagyd hogy megtapsoljanak vagy épp kifütyüljenek. Ha szerencséd van tapsolni fognak és tetszik nekik amit láttak, azért fognak tapsolni mert hálásak neked, hogy megosztottad velük az életed ezen szeletét. Ha kifütyülnek hajlamos leszel elkeseredni és kudarcként elkönyvelni a történteket, pedig a kudarc nem ez. A kudarc akkor van, mikor tudod, hogy mi mindent tehettél volna még meg a sikerért, de helyette inkább kifogásokat kerestél. Ez pedig nem kudarc, hanem egy negatív visszajelzés, amiből majd tanulni fogsz. Meg kell értened, hogy nem az a lényeg, hogy tetszel, vagy sem. A lényeg, hogy Te legyél ott a színpadon, a hasábokon.  

Nem lehetsz egyértelműen jó vagy rossz. Nincs általános vélemény arról amit csinálunk. Lesznek akiknek nem fogsz tetszeni, lehet hogy sokan lesznek... de mi számít soknak? Mit gondolsz, nem éri meg akár egyetlen ember életét megváltoztatni? Szeretnéd ha hatással lennél az emberekre, de folyton attól tartasz milyen véleménnyel lesznek rólad. Hagyd a fenébe a külvilágot! Mindenkit, akár ezt az írást is! Hinned kell a saját egyéniségedben, abban hogy mindig lesz elég erőd kiállni magadért és megszólalni annak ellenére is, hogy vannak, akiknek nem tetszik a hangod!

Boldog Karácsonyt!

Minden kedves olvasómnak legalább olyan boldog ünnepeket kívánok, mint ahogyan az enyém telik! Remélem aki ezt olvassa egytől egyig nagyon szép pillanatokat él át és azokkal töltheti az ünnep napjait akik igazán közel állnak a szívéhez. Kívánom, hogy az ünnep szeretete, fényei és illatai maradjanak hosszú időre a lelketekben, akárcsak a tűlevelek a szőnyegben! ;)

Aranyvasárnap

Az év utolsó hazai klubközi versenyén a dobogó legfelső fokára állhattunk, aminél így a karácsony közeledtével kevés szebb ajándékot tudok elképzelni. Nagyon boldog vagyok, hogy így zárhattuk ezt az egyébként is termékeny és mozgalmas évet. Szuper volt ismét magasba emelni a győztesnek járó kupát, majd pár óra elteltével elfogyasztani belőle egy kellemes édes pezsgőt. A jelenlévők szurkolása sokat jelentett és az online közvetítést nézőktől is sok energiát kaptunk. Meglepődve tapasztaltam, hogy ismeretlen emberek is értünk szorítottak és gratuláltak a közös munkánkhoz. Hálásak vagyunk mindenkinek, aki egyengeti az utunkat és részt vesz a szakmai felkészítésben. Benőnek is hálás vagyok, hogy a kilométerek és a tanulnivaló ellenére hétről hétre partner abban, hogy tegyünk a fejlődésért és bármikor számíthatok rá.

Ez az élmény az, amivel teljes az életem. Ez az érem a nyakunkban egy visszaigazolás arról, hogy helyes úton járunk és hogy kitartó munkával és kellő alázattal megvalósíthatjuk amit szeretnénk.

Csak hinni kell és megtenni amit lehet. Csak ennyi, bár ez nem kevés sőt olykor nagyon is nehéz. Az ilyen alkalmak emlékeztetnek arra, hogy megéri hinni magunkban, megéri felállni az esetleges kudarcból és megéri áldozatot hozni a szenvedélyünkért. Így bármikor visszanézhetünk és látni fogjuk, hogy minden megélt másodperc maradéktalanul a miénk, ettől senki sem foszthat meg. Láthatjuk, hogy az, amit teszünk meghozza az eredményét és bearanyozza az egész életünket. Boldog és hálás vagyok, hogy részem lehet ebben.

!!!

"A legfontosabb, amit a győzelemből megtanulhatunk, hogy képesek vagyunk rá."

Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni!

Élni, minden napot egyenként, hogy aztán egy nagy kerek egésszé álljanak össze a megélt pillanatok. Hogy sose kelljen bánni az elpazarolt órákat, elszalasztott alkalmakat, figyelmen kívül hagyott mosolyokat. Nem várni a csodára hanem  megteremteni és napról napra életben tartani. Lelkesedni apró dolgokért, hinni önmagadban és abban, hogy bármit elérhetsz, ha bármit meg is teszel érte. Szenvedélyesen, kitartóan járni az utadon...
Bármikor jöhet bármi, lehet rosszabb, vagy jobb... de ez mind mind lényegtelen mert most még nincs itt, ebben a pillanatban mindened megvan, legyél boldog és elégedj meg a körülményeiddel ugyanakkor legyenek határozott céljaid és elképzeléseid, hogy hogyan teszed még jobbá az életed! Legyél egyéni, emelkedj ki a szürke tömegből azáltal, hogy pozitív dolgokat tartasz szem előtt! Hogy a jelent tartod szem előtt, "most"-ot, amit soha többé nem élhetsz át. Nem holnap, vagy jövőre... most kell hogy alkoss, építs, tanulj, nyomot hagyj, szeress, nevess, ölelj, táncolj... élj!

Változás és állandóság

Az elmúlt néhány hónapban gyökeresen megváltozott az életem.

Az egyetemista lét számos olyan momentummal ajándékozott meg, amire nem is számítottam volna. Bíztam benne, hogy megállom majd a helyem és sikeresen veszem az akadályokat, de remélni sem mertem, hogy ennyire jól alakul majd minden. Amibe belekezdtem minden összejött ebben a félévben. A suliban elém gördülő nehézségeket sokszor éjszakai tanulással, de sikeresen leküzdöttem és tökéletesen meg vagyok elégedve a zárójegyeimmel. Pozitív benyomásom van a csoporttársaimról, akikkel kissé felszínes ugyan a kapcsolatunk mindig mindenben egymás rendelkezésére álltunk. Életem első vizsgaidőszakának tehát jó szájízzel ugrok neki, tudom azt, hogy egyedül rajtam múlik majd amit elérek. Az új táncklubom olyan mint a második otthonom, köszönhetően Géza bácsi nonstop büféjének, kedvességének és az ott edző táncosok közvetlenségének, a barátomnak, aki bevezetett a táncklub életébe és annak a hangulatnak ami ott mindent körbeleng. Csodálatos érzés, mikor úgy érzed itt a helyed és ezt nem csak te, hanem a sors is akarja. A távolság ellenére hétről hétre együtt tudtunk dolgozni a táncpartneremmel és bár sokkal nehezebb mint eddig, kitartunk egymás mellett, a versenyzést sem kell szüneteltetnünk szerencsére. A magánéletemben is elsimultak a göröngyök, végre egy olyan társam van, amilyenre mindig is vágytam. Megosztjuk egymással a napjainkat és sokkal könnyebb minden, mikor tudom, hogy ő vár rám ha végeztem. Mikor hazautazom itthon mindig meleg kajával várnak és három tonna élelmet csomagol anyukám mikor visszaindulok. Tényleg mindenem megvan, amit csak kívánhatnék. Sosem cseréltem volna senkivel, de most pláne azt mondom, hogy az én életem a legjobb és senki másét nem élném ehelyett.
Változtak dolgok, az én döntésem volt az egyetem. Máshol élek másokkal kerülök napi kapcsolatba ez tény. Ugyanakkor van néhány dolog, ami állandó maradt és bármikor támaszkodhatok rá. A családom, a barátaim és a szenvedélyem. Boldog és teljes életet élek, olyat, amit szerintem rajtam kívül nagyon sokan, csak kevesen veszik észre, valójában mekkora ajándék is ez.

visszaadnám (:

"Van, hogy néha mégis kicsi a világ,
Visszaadni mindazt a csodát,
Amit kaptam, értsd meg,

visszaadnám,
Bár sosem kérted."

Nothing else matters!

"Forever trusting who we are, 

and nothing else matters."-

"Örökké bízunk abban, akik vagyunk,

és semmi más nem számít."

/Metallica/

Motiváció

A motiváció, mint pszichológiai gyűjtőfogalom nem jelent mást, mint a cselekvésre ösztönző belső tényezők, összességét, melyek a szervezet aktivitásának mértékét, a viselkedés szervezettségét és hatékonyságát határozzák meg.  

Hogy mekkora jelentősége van a motivációnak a mindennapokban, az mindenki számára világos. Aki nap mint nap úgy ébred, hogy feladata, célja vagy terve van az tudja, hogy a legapróbb löket is hatalmas lendületet tud adni a feladat elvégzéséhez. Aki nem tudja mit tegyen, mit vár az élettől, az a motiváció  hiányával szembesül így annak fontossága megkérdőjelezhetetlenné válik számára is. Akinek fogalma sincs merre tart, valószínűleg sosem fog megérkezni oda, éppen ezért tisztán kell látni az utat ahhoz, hogy kitartó munkával egyszer elérhessük a célunkat.

Motiváló tényező lehet bármi, amit mi annak tartunk. Egy tanár, egy társ, egy aranyérem, egy  osztályzat, vagy maga a siker. A siker... az a nehezen megfogható fogalom, amit annyian értelmeznek rosszul. Sikeresnek lenni abban, amit az ember csinál sokféleképpen lehet, az igazi siker azonban az, amikor az ember minden tőle telhetőt megtesz, ami aztán meghozza az eredményét.

Főként a sportban játszik nagy szerepet a motiváció és úgy gondolom ezen keresztül a leginkább tanulható meg, mennyire sokat számít a hozzáállás az élet minden területén. A pozitív gondolkodás, a következetes tanulás, a hit abban, amit az ember tesz, a tisztelet magunk, versenytársaink illetve az alázat az általunk választott sportág iránt. Akár a sportban, akár a privát életben mindig lesz olyan, aki jobb valamiben. Meg kell tanulni elfogadni a vereséget is és felállni belőle. Megkeresni a hibát és kijavítani, jobbá válni annál, mint amik akkor voltunk, mikor legyőztek. Akarnunk kell, hogy minden úgy alakuljon az életünkben, ahogyan megálmodtuk. Mindennél jobban hinnünk kell, hogy valósággá tehetjük az álmainkat. Hinni azonban nem elég. Nap mint nap szembe kell szállni a saját korlátainkkal és a környezetünk elvárásaival. Rengeteget kell dolgoznunk azért, hogy a saját utunkon járhassunk és ne hagyjuk, hogy bármi is letérítsen minket onnan. Tudnunk kell, hogy hol a helyünk és oda kell mennünk akkor is ha valamiről le kell mondanunk. Ma valami olyat kell tennünk, amit mások nem tesznek, hogy holnap elérjük, azt, amire ők nem képesek.

Motiváció... gyakori szó, mégis ritka jelenség. Olyan kevés ember van, akit igazán mély és tartalmas érzések mozgatnak, akik szívvel lélekkel végzik a munkájukat, akikben van alázat még akkor is ha már mindent elértek amit csak akartak. Ritkán találkozni olyanokkal, akik nem süppednek bele az adott helyzetbe, hanem mindig többet szeretnének elérni, mert tudják, képesek erre. 

 Nekem volt és van szerencsém olyan emberekkel találkozni, dolgozni, akik mindig emlékeztetnek arra, hogy az út, amin járok az én utam és érdemes rajta maradnom, mert még rengeteg minden vár rám. Ezen az úton a helyem és nagyon messze van még a vége. Számomra ez a leginkább motiváló. Tudni azt, hogy bármi lesz az eredmény, az az én munkámat tükrözi és bár sok esetben csak magára számíthat az ember nekem mégsem kell egyedül küzdenem.

Kell!

Kell egy hang, ami bármikor megnyugtat, egy arc, ami mosolyra fakaszt egy szörnyen borzasztó nap után, egy tekintet, ami elfeledtet mindent, és emlékeztet arra, hogy mennyire szerencsés vagyok, hogy mellettem van, és biztosít arról, hogy itt bizony minden rendben lesz, ha fene fenét eszik, akkor is, mert olyan nincs, hogy együtt ne menne.

Törj ki a csendből!

2013.10.26- Kiskunhalas
X. Rex Terra Kupa C Felnőtt Latin Országos Bajnokság

 A nap ami emlékeztet arra, hogy minden nehézség és elénk gördülő akadály ellenére együtt sok mindenre vagyunk képesek. A népes pontozógárda úgy látta, saját kategóriánk országos bajnokságán induló 25 táncospár közül a legjobb 7 páros között, a döntőben a helyünk. Az érzést, amit a parketten éreztem nem tudom leírni. Egyszerűen csak hálás vagyok és nagyon boldog, hogy átélhettük ezt és bízom benne, hogy még számtalan ehhez hasonló pillanatunk lesz.

I want you to stay♥

Annyiszor kerestem rossz helyen, hogy már kezdtem azt hinni, nem is létezik. Vagy ha netán mégis létezne nem vagyok érdemes arra, hogy valaki igazán szeressen... valaki olyan, akit én is tudok. Mindenki azt mondta, hogy megérdemelném már. Könyörgöm... ezt mindenki megérdemli. Erre születtünk, hogy szeressünk és szeressenek minket. Hittem benne, hogy valahol akad valaki, akinek pont én kellek majd, ha már annyira megérdemlem, de az a valaki nagyon alaposan elbújt. Nehéz volt észrevenni, hová is rejtőzött de így közel két hónap élményeivel és pillanatival gazdagabban bátran kijelenthetem, hogy megtaláltam őt. Végre itt van velem valaki, akit mindig is kerestem és büszkén mondhatom, hogy ő a párom, ő az akivel megosztom az életem. Büszkén és boldogan, mert ő az aki megkoronázta a költözésem az átigazolás és az egyetem, amúgy sem unalmas napjait. Mindenféle erőltetés és görcs nélkül lépett be az életembe, majd került egyre közelebb és közelebb. Azonos az érdeklődésünk és az élethez való hozzáállásunk. Minden egyes napunk spontán alakul olyanná, amit az unokáimnak is szívesen elmesélnék majd. Emlékezetes, vidám, őrült órákat töltünk együtt. Mindenünk megvan. Boldog vagyok. Vele teljes ez az egész. Egyedül rossz volt. Mindig... egy pillanatig sem volt jó, csak néha kevésbé volt rossz. Hála az égnek már vége, de kellett az egyedüllét és annak minden gyötrelme, hogy most igazán hálás lehessek érte... azért a mosolyért, ami mindent megváltoztatott.

Tartalomjegyzék

Ahonnan jöttél elillan, 

amerre tartasz sehol még.

Az élet a kettő között van.

A sors furfangos ajándék.

Életem egy nagy fejezete zárul le a napokban. Lehet, hogy inkább egy egész kötet, aminek ez a bejegyzés az utolsó lapja.

A mostani szeptemberi tanévkezdés sokkal másabb, mint az eddigiek. Egyre inkább nem vagyok már gyerek és egyre több rajtam a felelősség mindenért, amibe belefogok. Itt az egyetem, amit hétfőn el is kezdek. A nyár amit magam mögött hagyok, messze felülmúlta a várakozásaimat és szuper élményekkel lettem gazdagabb. Sok embert megismertem, köztük talán néhány sorsfordító alakot is, akik bizonyára meghatározzák majd a következő éveket és nem feltétlenül az irodalomtörténet tanárnőre gondolok itt. :D Rengeteg buli, kaland, tánc, utazás, vidámság... így jellemezhető az utolsó nyaram gyerekként. A gólyatábor utolsó napjának utolsó buliján, az utolsó dal utolsó sorai és hangjai, az a 650 bulizó gólya, akik között talán ott van egy leendő jó barát, vagy barátnő, a beiratkozás és az első közös Trefort Kertes ücsörgés alapozta meg az egyetemista életemet, amibe nyitott szívvel és buksival ugrok fejest jövő héttől.






Aki hasonló cipőben jár, annak sok sikert, kitartást, üzemképes Neptun rendszert és a csoporttársak gyöngybetűivel írt olvasható jegyzeteket kívánok!!!

Lásd a csodát! /true story/

A Balaton partján történt az eset: Épp felvételeket készítettem, mikor felnéztem az égre megláttam ezt a felhőt. Már az is csoda volt, hogy egyáltalán észrevettem, hiszen hiába volt rajtam a napszemüvegem, ettől függetlenül még nagyon vakított a fény. Mondtam a többieknek, hogy "nézzétek, az ott egy szívecske alakú felhő!", de ők meg sem nézték. Tovább sétáltak és gyönyörködtek a tájban, míg én az égre szegeztem a kamerát és megörökítettem a szív alakú felhőt. Követtem őket és pár perc múlva, mikor ismét felpillantottam az égre, az én kis habos szívecském helyét már birtokba vette a gyönyörű kékség. Csak ez a kép maradt róla, emlék, hogy valaha létezett egy ilyen apró kis csoda.

Azt hiszem még ebből a jelentéktelennek tűnő esetből is lehet leszűrni fontos dolgokat. Saját életemre vonatkozóan gondolom azt, hogy mindenki találkozott már hasonló jelenséggel egy másik ember személyében. Valakivel, akiről nem tudta megmondani pontosan, miért is kedves a szívének, míg a többiek szerint "nem nagy szám". Mindenki érezte már, hogy az adott pillanatban valami mást kell tennie, mint amit a környezetében lát, hogy ha nem is látja értelmét, nem sétálhat el, még egy picit maradnia kell. Meg kell örökítenie azt a pillanatnyi benyomást, amit a jelenség kiváltott belőle. Mindenki szembesült már azzal, hogy az egykor olyan fontos és becses érték már nincs a helyén. Alapvető volt, most pedig hiányzik onnan. Míg mások észre sem vették, hogy eltűnt, te csak most döbbensz rá, hogy nem is volt olyan magától értetődő a közelsége.

Mindenki életében van tehát néhány olyan érték, ami más számára érthetetlen... én is őrzök pillanatokat, amiknek már rég feledésbe kellett volna merülniük és teszek néhány olyan lépést, aminek nem látom, de nem is keresem az értelmét, csak bízom benne, hogy nem engedek el magam mellett egy csodát.

dancin' week

"Amit tudtam, arról kiderült, hogy nem jól tudtam, át kellett gondolnom, de amiben hittem, az mindig úgy volt, és most is így van. És úgy is lesz."

Nem múlhat el nyár edzőtáborozás nélkül. Idén Inárcson töltöttünk egy igen komoly hetet, a Fiesta táncklub csapatával és oktatóikkal. A reggeltől estig tartó órákon a mozgás legkülönbözőbb formáin át fejlesztettük eddigi tudásunkat, a balettől kezdve az afrojazzen át a latin társastáncig és állóképességi edzéseken is részt vettünk.
Több 10 liter víz, több száz gyakorlat és több ezer lépés, izomláz és fáradtság, vidámság és felszabadultság a hét mérlege. Sok szimpatikus emberrel találkoztunk és szuper élményekkel lettünk gazdagabbak.

Csillagok útján

Úgy indultam el, hogy tudtam, hosszú lesz az út

Nem jelentett jövőt a kettészakadt múlt

Kötözték kezem-lábam buzgó jóslatok

Maradjak veszteg, messze úgysem juthatok

Nem tarthatott vissza engem senki sem

Az életemen kívül nem volt mit vesztenem

A szürke felhőket rég elfújta a szél

A megtett útról már a hírmondó beszél

Oly távol, messze még a cél

Meghal, ki továbbmenni fél

Ott jártam én, hol eddig senki se járt

A napközelben senki nem ismer határt

Vakító fénysugártól káprázik szemed

És minden lépésedért meg kell küzdened!

Omega

Egyetemista lettem

"Kedves Hallgatónk!

Gratulálunk sikeres felvételijéhez, egyben köszöntjük Önt az Eötvös Loránd Tudományegyetemen!Tanulmányaihoz és az ELTE-n töltött éveihez sok sikert, kitartást, és maradandó élményeket kívánunk!

Üdvözlettel:
ELTE Rektori Hivatal Oktatási Igazgatóság"

Igaz a beiratkozással válik végelegesen hivatalossá, de ez a felvételi határozat már kész tényeket közöl. Szeptembertől Budapesten tanulhatok, az általam első helyen megjelölt egyetemen. Képzelhetitek mennyire örülök! Emellett számos dolog történik és rengeteg mindenről szeretnék írni. :D Azt hiszem tényleg ez a legszuperebb nyár, amit valaha is átéltem. :D Hatalmas puszi minden kedves olvasómnak, ja és egy óriási ölelés Péternek ;)!

Tökéletlen harmónia

Gondolkozz el rajta, mikor azt hiszed, csak Téged bánt az Élet... 

Nézz körül a világban.. láthatod az embereket, akik az utcán élnek. 

Ha azt hiszed, hogy csak neked fáj, mikor kit szeretsz mással látod. 

Nézz meg egy vakot... ki soha nem láthatja meg a napvilágot 

Ha azt hiszed ver a sors, mikor az emberek rosszat kiabálnak Rád. 

Nézz meg egy süketet, ki soha nem hallhatja az Élet dallamát... 

Ha azt hiszed Te vagy az egyetlen, akit akadályok veszik körül... 

Nézd azokat, kik nem tudnak járni.. arcukon mégis mosoly derül. 

Ha azt hiszed rossz helyre születtél, s Téged senki nem szeret. 

Nézz meg egy árvát... ki könnyes szemmel nézi a szüleidet... 

Ha azt hiszed, hogy nem kapsz időt, hogy begyógyuljanak a sebek

Nézd azokat, kik hirtelen hunytak el.. nem ölelhették át szeretteiket. 

Mielőtt panaszkodnál nyisd ki a szemed, rosszabb is lehetne... 

S rájössz, hogy nem sírva kell eltöltened a napot, hanem nevetve.

Köszönd meg, amit a sorstól kaptál... ne háborogj sohasem... 

Nem tudhatod, mi lesz holnap... Ez vezessen az Életben!

Egy egészen frappáns és nagy igazságokkal teli gondolatsort találtam az üzenőfalon, talán még kiegészíteném azzal, hogy ha azt gondolod a szerelem fájdalmas, fogd magad és kezdj el epilálni ;) Na de a viccet félretéve: mindig, minden szitunál létezik rosszabb, mindig van valami, ami hiányozhat, amit nem tudsz elérni vagy megtenni... mégis képesnek kell lenni teljes életet élni. Bámulatos, hogy néhány ember mennyire jól csinálja ezt. Számos esetben minél kevesebb pozitívum van az életben, annál inkább becsüljük meg, minél inkább távolodik tőlünk, annál értékesebbnek tartjuk és egészen alapvetőnek amíg mellettünk van. Legyen szó egy jó barátról, szerelemről, szerencséről, sikerről... sokszor felejtünk el hálásnak lenni. Pedig egy nap lefolyása alatt is számtalan jó dolog történik, rengeteg mindent kapunk másoktól még akkor is ha nem kézzelfogható ajándék. Valahogy mindig erre lyukadok ki, de nem győzöm elégszer leírni, ha kell minden nap, hogy mennyire szép az élet úgy, ha meglátjuk a dolgok hozzánk közeli oldalát, az események alakulásának értelmét és képesek vagyunk tudomásul venni a vereséget is és együtt élni számos hiányossággal. Boldogan, tökéletlenül. Mindig van okunk várni a holnapot, ha nem egy másik emberért, vagy egy eseményért, akkor hát magáért a napfényért, vagy azért, hogy tegyünk hozzá valamit, ehhez a gigantikus puzzle-hoz, aminek a neve élet.

Higgy! :)

Felejtsd el az összes okot, amiért nem fog sikerülni, 

és higgy abban az egyben amiért igen!

Megfogadtam

Megfogadtam egyszer, hogy majd boldog leszek

építek egy házat, hozzá nagy kerteket.

Megígértem magamnak hogy senkit sem bántok

a padlóra kerülve rögtön talpra állok

Álmodom és álmaim úgy váltom valóra,

ahogy bátor vitéz pattan fel a lóra.

Megcélzom az eget elérem a napot,

apró kis pisztrángként szelem a hűs habot.

Mikor hangom elhagy, nem hallják mások

Csak nevetek rajtuk, magamban kiáltok.

Várok türelmesen közelebb nem megyek,

hogyha háborognak a megvadult hegyek.

Szakadó esőben könnyeim ha hullnak,

csak ülök és nézem a felhők hogy vonulnak.

Mikor ezt meguntam boldog táncba kezdek

nem látja majd senki, hogy a lábam reszket.

A tengerek partján ott hagyok egy nyomot

bár jövőjét látom: csak átázott homok.

Elhiszem én mégis, valaki majd őrzi,

tetteim erejét az idő le nem győzi.

Segítek majd neked, ha őszintén kéred.

Bekötöm a sebed, hogy ne fájjon élned.

Törékeny álmaim őrzöm éjjel nappal,

örökké boldogan mert egyszer megfogadtam.

(saját vers)

Próbáltam

Egy vers arról, hogy mennyire nem éri meg "próbálni"... az érzések jönnek és nem tehetünk ellenük, megtámadnak akárhol is vagyunk, beleborzongunk és világgá kürtöljük, vagy akár egy egész életen át hordozzuk magunkban, hogy senki se vehesse el tőlünk. Sokszor elfelejtjük, hogy ez az egyetlen dolog, amit ha megosztunk valakivel, azzal a saját "gazdagságunkat" gyarapítjuk. 

Válaszolni próbált egy fel sem tett kérdésre

papírja sem volt, így felírta az égre.

Felhők tarkították, takarták a napot

bújtatták a mát, a jövőt, s a tegnapot.

Próbálta a Holdtól megkapni a választ:

az éjjeli írás Róla, miért nem fáraszt?

Nélküle hogyan lehetne magányos?

-hisz sosem szelték ketten át a várost.

A végtelen percek rejtélyét csodálta

és egy név hallatán mosolygott a szája.

Mikor mással látta akkor is nevetett,

próbált még maradni de nem lehetett.

Történetünk hőse a sorok írója 

első személyben ez közhelyesebb volna.

A szereplők száma nullával határos.

A happy end késik, nem túl tanulságos.

 Próbáltam nevetni de őszintén sírtam

ledobtad egy kővel, mit az égre írtam

Próbáltam aztán lent újból összeszedni

Tessék itt egy közhely: "nem ér ennyit senki"!

/saját vers/

Irigy kutyáimnak, szeretettel

"Az emberek nagy része képtelen feldolgozni, vagy elviselni, ha valaki jobb náluk. Nézd, én nap mint nap szembesülök ezzel a problémával. Az irigyeim száma az egekben, de tudod mit? Csak sajnálni tudom őket. Lehet utánam csinálni, vagy ha nem tudja, fogja be. Uszítani és támadni mindenki tud. Teljesíteni nem."

Felmerül a kérdés: Jobb lenne talán nem is tudni ki mit beszél a hátam mögött? 

Nem. Hogy is lenne jobb, hiszen ha ezekről a fél füllel hallott kedvességekről nem tudnék, rengeteg szórakoztató percet veszítenék vele. Mindig nagyon ironikusnak tartom ha véletlenül összefutok bizonyos emberekkel, imádom  ahogyan jópofiznak mert fogalmuk sincs, hogy tudom, amit tudok... sztorikat is, de ami még viccesebb, hogy ismerem azt a véleményt, amit nekem sosem mondanának a szemembe. A rágalmakat és a szánalmas megjegyzéseket, amik nem másért születtek meg, mint azért, mert nekem valami összejött az életben, ami nekik nem. Az ilyenektől kár is elvárni az őszinteséget, vagy az egyenességet, sőt egyáltalán bármit... mire fel? hiszen mi korántsem vagyunk barátok, sokkal inkább ellenségek, akik hízelegnek egymásnak. Ők azért közelednek, mert valamit akarnak, segítséget, információt, bármit és valahogyan leplezniük kell az igazi gondolataikat. Én meg szimplán azért vagyok velük kedves, hogy a képükbe vigyorogva mesélhessem el, hogy mennyire szép és jó minden és láthassam azt az erőltetett mosolygást a képükön, amire rá van írva mennyire nem erre számítottak. Ilyen világot élünk, nagyon meg kell nézni, kit minek nevezünk és kiről mit gondolunk. Egy csapásra senki és semmi nem változik, nyilván ez az írás sem váltja meg a világot és nem lesz kevesebb ilyen ember a környezetemben, de igazából nem is akarom, hogy ne legyenek, hiszen akkor ki emlékeztetne rá, hogy kiemelkedő vagyok és megéri foglalkozni velem. Fogadok, hogy nekem ez nagyobb örömet okoz, mint nekik. 

Szóval kedves kis kutyuskáim!: Csámcsogjatok csak nyugodtan továbbra is az életemen és szívből kívánom, hogy ennél jobb témátok sose adódjon nyomorult kis életetek során! ;)  

az évforduló :D

Van aki egész életében keresi a helyét a világban és mégsem bukkan rá sosem. Mi nem csak a helyünket találtuk meg, de a társunkat is egymás mellett. Azt a partnert aki sikerben és kudarcban is kitart mellettünk, a parketten és azon kívül is számíthatunk rá, akiből erőt meríthetünk és akivel minden nehézséget megoldhatunk. Nincs ember akivel szívesebben éltem volna át ezeket és nincs az a sikersztori amire elcserélném a mi 4 éve tartó közös utunkat. Hatalmas érzés visszagongolni arra, hogy mennyi mindent éltünk át és értünk el, hogy mennyire megéri kitartani olyankor, mikor más már feladta. Ennek az útnak még csak most jön a java. Lehet, hogy rögösebb lesz, vagy kanyargósabb, mint eddig, de hiszek benne, hogy minimum olyan lendülettel suhanunk majd át rajta, ahogy azt eddig is tettük. :D

Szemeddel látsz, szíveddel érzel

Tény, hogy nem mindenki érdemli meg, hogy megoszd vele az életed. Vannak jobb és rosszabb emberek, vannak okosabbak és butábbak, vannak akiknek több és vannak akiknek kevesebb belső érték jutott. A választás a te kezedben van, amiért soha senkinek nem kell magyarázkodnod és senkinek nem lesz joga  felelősségre vonni. Te döntöd el ki és miért tetszik, kit és miért szeretsz, kit engedsz be az életedbe és ki az akit inkább kizársz. A szavaid és a tetteid harmóniája, -de inkább ennek hiánya- azonban az, ami miatt bárki bármikor kérhet tőled egy indokot, hogy mit miért tettél, mert azt soha senki sem fogja elhinni, hogy csak azért közeledtél felé, hogy aztán ellökhesd.

A semmi margójára

Fogynak a lapok, telnek a hetek

nem hazudom azt, hogy szerettelek,

szerettem viszont azt az illúziót,

hogy egy ember ilyen is lehet.

De ha azt vesszük, szeretem a

fagyit is. Azt sem eszem túl gyakran.

Akár a legforróbb napot is kibírom 

és van úgy, hogy kívánom télen, a fagyban.

Visszatérve rád, őszintén sajnálom,

hogy egy hajszálam sem maradt a párnádon,

és sajnálhatod te is, hogy csak ellökni tudtál,

meg hogy sosem szakítottad el a nyakláncom.

(saját vers)

egy éjszaka a teraszon

Elszabaduló fantázia és valami félelmetesen nagy nyugalom... valami hatalmas csönd, amiből legszívesebben minden nap táplálkoznék. Eltördelt sorok... magabiztos bizonytalanság.

Nem vagyok biztos benne, hogy melletted kellene lennem

vagy hogy neked  kellene mellettem

kik vagyunk mi? miféle lények?  

hogy elveszünk

abban ami sosem volt lényeg...

elveszíthetetlen örök társ 

vagy egy idegen 

aki sosem ismert és még most sem

pedig ugyanazzal a béna kézzel

amivel szoktam, épp úgy kalimpálok neki

a néma, sápadt holdfényben

és ordítok bár kiszáradt a torkom 

és zokogok, 

mert a könnycsatornám még nem

de persze neked ezt hiába mondom 

mert a fantáziád nem fogadja be

pedig szerintem tök egyszerű

mert én is az alatt az ég alatt ülök

amelyik alatt te

egy fakó éjszakában ahol nem a lámpák adnak fényt 

a Hold körül táncoló kis pontok 

fények, egy egy másik világot jelképezve 

na, most pontosan őket bámulom, 

(helyetted)

mert hiába mondtad, te nem vagy közülük való

ha így lenne nem néznék rájuk

és most nem azon agyalok, miért béna a kezem

csak szimplán azon,

hogy a francba nem fáradnak el ebben az őrült 

századokon át tartó táncban?

Én tudom milyen az, ha táncolsz

néha azért az is fáj és fáraszt... akkor ők miért nem?

és ahogy nézem egyre többen vannak 

olyan távol egymástól majdnem mint te tőlem

de nem baj mert ez törvényszerű

mi lenne, ha találkoznánk?

mi lenne ha találkoznának?

az katasztrófa lenne 

egy ideig hatalmas szikrázó fény

valami természet feletti illúzió becézve

és emberi nyelvre fordítva

azt hinném hogy szeretlek vagy ami még rosszabb

te hinnéd el ugyanezt

de rövidesen hidd el nekem: nem lenne semmi, 

semmi ami bevilágítja ezt a

kimondhatatlanul kopár, 

sötét és hűvös nyári estét... 

ami nem más mint az életed

jobb lesz ha ez így marad

az űr nem azért van hogy kitöltsük

hanem azért, hogy kergetőzzenek benne azok a kis fények

pontosan azok,

amikről mi naivan azt gondoljuk, hogy bármilyen kívánságunkat valóra váltják

pedig nem, mert 

ha ez így lenne itt lennél, mellettem 

vagy én lennék melletted, az már mindegy... de valahogyan biztos lenne

most pedig nincsen

sehogy se.

(saját vers)

Édes ébresztő

Kevés édesebb dolgot tudok elképzelni, mint a ma reggeli ébresztőm: félálomban hallottam, hogy valaki trappol felfelé a lépcsőn. Mikor kidugtam a fejem az ajtón láttam, hogy ez a csöppség siet hozzám a 20-as lábacskáin és közben azt mondogatja: "Zsu.." "Zsu.." természetesen fülig érő vigyorral a pici arcán. Ezért megérte felkelni :D

Mitől szép?

Mitől szép a reggel, a nap, az év, az élet? Mik azok a tényezők, amik igazi boldogságot tudnak okozni? Fontos kérdés, hiszen ha erre megtaláljuk a választ, akkor egyúttal már azt is tudjuk, milyen út vezet az igazán boldog, kiegyensúlyozott és elégedett élethez. Az emberek igényei mások, mindenki mást tart fontosnak és mástól boldog. Az én esetemben ezek a tényezők részben tőlem, részben a környezetemtől függnek. Ha bárki kérdezi, miért vagyok ilyen, miért mosolygok ennyit és hogy vagyok képes ennyire energikusnak lenni, akkor nem jövök zavarba, mert már megtaláltam a választ. Ismerem az utamat, amin járnom kell és nem csak hogy ismerem, de szeretem is, minden kis görönggyel és kanyarral, minden kereszteződéssel, lejtővel és emelkedővel együtt. Amitől igazán boldog és elégedett tudok lenni az maga a tudat, hogy amit elértem azt a saját erőmnek, akaratomnak és kitartásomnak köszönhetem. A boldogságom sosem függött egy másik személytől, nem adtam senki kezébe ezt, hiszen kinek lenne ez annyira fontos, mint saját magamnak. Amit átéltem és amik megtörténtek velem olyan életre szóló élményeket és tapasztalatokat hoztak, amit más esetben nem élhettem volna meg. Ez mind mind azzá tett ami most vagyok, ezek hozták el az eredményeket is amiktől senki nem foszthat meg. Úgy érzem, megállíthatatlan vagyok, hogy legyen bármilyen akadály az utamon én leküzdöm és közben végig mosoly lesz az arcomon. Eddig is sorra valósultak meg az álmaim a legapróbbaktól a legmerészebbekig. Alig van pár ember, aki őszintén hisz bennem, de az a pár ember épp elég ahhoz, hogy én is igazán hinni tudjak magamban. Ettől szép az egész, attól, hogy van mire emlékezni, van mire büszkének lenni és van miből erőt meríteni. Igazán csak saját elhatározásból és a saját érdekedben tudsz boldog lenni. Nem nehéz eldönteni, hogy mostantól boldog leszel, ahogyan az okokat sem nehéz megtalálni, hiszen nézzél szét; Ezer és ezer okod van rá!

Egy szívverés margójára

Amit hoztál naiv álmot

kis időre mélyre rántott

Ésszel nézve nincs is szívem

így a jó, ha marad minden

Fellángolt és el is hamvadt

gyenge volt, mint nyári harmat

A csillagokat fel nem érem

Pislákolnak sápadt fénnyel

Helyem megvan, tisztán látom

Én álmaim, én világom

Nélküled teszem mjad széppé

Sosem kellettél eléggé.

(saját vers)

Súgd meg

Van néhány dal, ami felidéz bizonyos emlékeket, meghallod és máris visszarepít oda, ahol minden történt.  Megfogalmazza helyetted a felmerülő érzéseket és visszaadja azt a megismételhetetlen pillanatnyi benyomást és az utánozhatatlan hangulatot Ez a dal a hétvégét idézi fel bennem meg ezt a fülledt, bolondos, kiszámíthatatlan nyarat, ahol bármi megtörténhet és az a poén, hogy meg is történik.

"Hidd el, én nem kérem tőled, hogy menj el,

Az ajtót berúgva így nyit majd ránk a reggel,

Csillagot hozok neked, ne kelj fel mellőlem,

Asszem ezt a közhelyet el kellett, hogy lőjem,

Ölelj, míg nem lesz egy a nap és a hold, 

És emlékezz rá mennyire nagyszerű volt!"

ritmusra dobban a szív

A Mennyország egy darabkája ez a szitu.
A táncterem, a parkett és a színpad, életem legjobb pillanatainak és emlékeinek színterei, ahol mindig határozottan az az érzés kerít hatalmába, hogy megtaláltam a helyem a világban, hogy nincs más ahol szívesebben lennék. Így a nyár beköszöntével elég szép számmal vannak fellépéseink, a hétvégéket nagyrészt ez teszi ki és természetesen az edzés sem szünetel így intenzíven, szinte nap mint nap átélhetem. 

Nem ismerek ennél felszabadítóbb érzést, mint mikor kiállok más emberek elé és megmutatom nekik, milyen vagyok, mit érzek, mit tudok. Meg sem kell szólalnom ahhoz, hogy valakivel közöljek valamit, ezen a nyelven a világ bármelyik pontján megértethetem magam bárkivel, bárkivel, aki befogadó.

A befogadáshoz azonban az kell, hogy legyek más, tűnjek ki a többiek közül valamivel. Legfőképp azzal lehet ezt elérni, hogy az ember egyéni. Sosem akartam más lenni, nem vágytam arra hogy úgy táncoljak, mint xy egyetlen dolog motivál, hogy jobb legyek a tegnapi önmagamnál. Sok embert tisztelek az eredményeiért és a pályafutásáért, de velük sem cserélnék. Talán pont ezért szeretik ők is amit csinálunk és ezért tartanak minket kiemelkedőnek. Mindig jó érzés, mikor elismerik a teljesítményünket, szeretem hallgatni a tapsot és látni a felvillanyozódott tekinteteket. 

A közönség nem arra kíváncsi, hogy mi szeretnél lenni, hanem hogy jelen pillanatban mi vagy... nem érdekli őket, hogy mi fáj éppen, vagy mennyire jöttek össze a problémáid. Nekik ezt nem is szabad látni. Amint ezt megérted megválogatod azt, mi az amit kimutatsz és mi az amit inkább nem társz fel. Ez egy aprócska szerep, amit a saját és a környezeted érdekében is el kell hogy játssz olykor. Sok esetben csak saját magadból van lehetőséged erőt meríteni és ezt mindig meg is kell tenni. Csak egy kicsit kezdj el mosolyogni, csak egy kis szépséget keress az adott helyzetben és azonnal láthatod majd, hogy körülötted szinte minden és mindenki azért létezik, hogy visszamosolyoghasson rád. 

*.*

Ki a társad, a szíved, a véred?

Ki a tűzön is átrohan érted?

Ki a minden, a kezdet, a végzet?

Ki a bajban a hű menedéked? 

Muri Enikő- Amikor minden összedől

Young, wild and free

Mert a szabadság nem egyenlő az egyedülléttel sem a magánnyal. Néha az ember úgy érzi szüksége van egy társra maga mellett, akivel könnyebb és szebb lehet az élet. Szép dolog ez, ha összejön, de valljuk be, ez az esetek többségében csak egy illúzió. Az igazi társ, az igazi boldogság egy másik emberrel nagyon nagy csoda és nem osztogatja csak úgy az élet. Mindent meg lehet magyarázni, el lehet hitetni magaddal, hogy az a srác azért mosolyog amiért te azt szeretnéd, de ez attól még nem lesz úgy. Ha össze is jön a dolog, könnyen fulladhat társas magányba a történet, hiszen az ember legbelül mindig pontosan érzi, hogy épp milyen szerepet tölt be a saját és mások életében. A társunkat azonban nem kizárólag egy ellentétes nemű emberben, nem csupán mély érzelmek és párkapcsolat formájában találhatjuk meg.
A szőke herceg fehér lovon sosem fog beállítani, mert nem egy mesében élünk, hanem a felgyorsult rohanó nagy Földgolyón, ahol ha van is valaki akit nekünk szánt az ég, igen csekély az esélye, hogy összefutunk vele. Jó elhinni hogy van esély, de igazából semennyi. Ki mondta, hogy a leendő párom, "életem párja" nem Kínában él? Azt hiszem szemléletes a kérdés. Ha tényleg erről szól, hogy valakit valakinek szánt a "valami" akkor őket valahogyan összehozza majd az élet... vagy mégsem. Pont ezért őrülnek meg az emberek, (én is) ha valaki olyannal találkoznak, akivel hirtelen bármit el tudnak képzelni. Ez a keresés és képzelgés, ez a kimondhatatlan vágy a társas létre, ez korlátozza leginkább a szabadságot, hiszen az ember ilyenkor a vágyainak és a külvilág elvárásainak a rabja.


Szabadnak lenni azt jelenti számomra, hogy kezemben az irányítás, a döntés az élet legtöbb eseményét illetően. Én alakítom a történéseket, vonzom és taszítom a környezetemben élőket, annak megfelelően, hogy megítélésem szerint ki mit érdemel. Ez is teljesen szubjektív és ebből adódik, hogy nem mindig kapja mindenki azt amit érdemel. És akkor mi van? Engem sem kíméltek sosem, sőt megalázóbbnak tartom, ha valaki szánalomból nem viselkedik őszintén.


"Akkor szeretünk valakit, ha megadjuk neki a szabadságot, hogy az legyen, ami szeretne lenni, ott legyen, ahol szeretne lenni! Akkor szeretünk valakit, ha megengedjük neki, hogy szabad akaratából legyen része életünknek."
Szabad lehetsz akkor is, ha húsz éve vagy házas, sőt akkor van baj, ha ez nincs így. A kapcsolatok, barátságok, ismeretségek lényege nem az, hogy valakit odabilincselsz magadhoz és nem engeded el.  Az emberi kapcsolatok minősége és kimenetele semmitől sem függ jobban, mint a másiknak adott szabadság és bizalom mennyiségétől és minőségétől. Minden embernek joga van a saját életét élni, ez ugyanakkor nem zárja ki, hogy valakivel megossza azt.


"Fiatal, vad és szabad" Ez vagyok én is, ilyen sorrendben. Fiatal, nem azért mert a személyimben az áll 1993, hanem mert sosem veszítem el a lelkesedést azok iránt a dolgok iránt, amikre igazán vágyom. Mert küzdök, amíg látom az értelmét és van hogy még tovább is. Nem törnek le a negatívumok, hanem inkább megerősítenek. Akik elhagynak azoknak integetek egy darabig, majd felismerem, hogy nem szerethet mindenki. Vad vagyok, mert tombol bennem a tűz, ami mindig hajt előre, minden téren. Ami a szívemen a számon és nem azért, mert rúzsozom a szívem, vagy ilyesmi. Szóval ami kell, megszerzem. Ami igazán kell, azért hajlamos vagyok bármit megtenni. Foggal körömmel ragaszkodni a vágyaimhoz és felismerni azt az  alkalmas pillanatot, mikor le kell taszítani őket egy szakadék széléről. Bátor vagyok és nagyon őrült. Szabad, mert a saját életemet élem, el tudom dönteni kit látok benne szívesen és kinek mutatom meg a kijáratot vagy éppen ki az akit be sem engedek. Nem vagyok hibátlan, -hiszen ki az?- de a lelkiismeretem tiszta és büszke vagyok az életemre, annak minden hibájával és tévedésével együtt. Nincs élet, amit szívesebben élnék. Nincs pillanata amit megváltoztatnék. Ez olyas valami, ami senki másnak nem adatik meg. Olyan mint én... fiatal, vad és szabad.


"Légy pozitív, és örülj többet, nevess többet, táncolj többet, énekelj többet. Légy egyre vidámabb és vidámabb, lelkesedj az apró dolgokért, még a legapróbbakért is. Az élet apró dolgokból áll, s ha vidámságot tudsz vinni az apró dolgokba, az egész csodálatos lesz."

hol a határ

"Aki átlépte már, csak az tudja, hol a határ..."

ez nem az

Ez nem az a tánc amiből nem kérsz,
Ez nem az az öröm amitől nem félsz.
Ez nem az a perc ami megvár,
Ez nem az a lány akiért nem kár.

when everything's wrong

you make it right"

Nem lennék a helyedben

Híres modell, címlapokon

várj már el is felejtem,

mit tettél le az asztalra.

Nem lennék a helyedben.

Gazdag, menő üzletasszony

zsáknyi pénz áll hegyekben

házad üres szobáiban.

Nem lennék a helyedben.

Kívánatos, szelíd kislány

elhiszed, ez szerelem,

nem is sejted, mennyit tévedsz.

Nem lennék a helyedben.

Költő vagy és vágyaidat

megírhatják könyvekben,

attól Ő még nem érti majd.

Nem lennék a helyedben.

Anya kinek gyermeke nyűg

felelőtlen, kegyetlen,

csak úgy eldobsz egy ajándékot.

Nem lennék a helyedben.

Könnyű élet, ölbe pottyant

siker, vagyon, szerelem,

sosem fogod értékelni.

Nem lennék a helyedben.

Akármerre néz ez a szem

Szükségszerű nevetnem

Vicces ez, hogy bárki is vagy

Én nem lennék a helyedben!

/saját vers/

csak csönd

Lennék dalod és táncod vagy csak síró hegedűmuzsikád. 

De csak csönd vagyok és a csöndedben telis-teli kétség

"rossz" úton?

"Hiába vannak a hátadon szárnyak

Van úgy, hogy az angyalok is rossz úton járnak."

Jó és rossz út... szubjektív, kinek mi a jó és mi a rossz. Sokak szemében az a jó, ha valaki szürke egér módjára él, csomó mindent szeretne megtenni, kimondani, csomó helyre szeretne elmenni de igazából semmit sem tesz, hogy mindez megvalósuljon. Rossznak titulálnak, ha sok fiút ismersz, ha kimondod amit gondolsz, mert akkor te vagy a ribanc és a szabad szájú. Szóval ami az egyik ember szemében rossz, az számodra még lehet jó... sőt!
A külvilág véleménye bizonyos szintig csak külső tényező nem is kell vele foglalkozni, nem szabad, hogy hasson rád vagy megváltoztasson, sokkal érdemesebb arra koncentrálni, hogy a Te értékrendedbe mi fér bele és mi az amit már nem tennél meg. Minden ember rálép néha a rossz útra... de az az út valójában nem is biztos hogy rossz, hiszen ez is csak attól függ, kinek mi a rossz. 

Angyal és ördög... szintén szubjektív. Mitől leszek angyal? Ha mindig plépofával tűröm, hogy bárki hülyének nézzen vagy még mosolyogjak is hozzá? Járjak esetleg templomba?
És ördöggé mikor válok? Ha ennek a viselkedésnek az ellenkezőjét tanúsítom?
Nincs ember, aki csak jó vagy csak rossz, nincsenek angyalok és ördögök közöttünk.

Hiába keltjük a lágy, szelíd angyalka, vagy a kőkemény, kegyetlen ördög látszatát, a szárnyak és a szarvak önmagukban nem jelentenek semmit. Nincs garancia arra, hogy nem tévedhetünk el és nem törvényszerű, hogy a tévedések egy sokkal jobb helyre sodorjanak. Közel egy éve járok már a "rossz" úton... ami nem mellesleg eléggé emlékezetes pillanatokat okoz nekem a mai napig, ezt nem is tettem volna sosem másképpen... most akkor ez "rossz"? A sors azt akarja, hogy maradjak ezen az úton, mert az összes többire kitette a behajtani tilos táblát. Véletlen? Bánkódjak emiatt most csomó ideig? Hülye lennék saját magammal kibabrálni.  Én hiszek a sorsnak, hogy úgy alakul minden, ahogy nekem a legjobb, hogy ha valamire azt hiszem nagyszerű, és nem jön össze, az szimplán azért van, mert valami sokkal jobb dolog vár rám. Egyre kevésbé értem, miért akartam letérni erről az útról, de hála az égnek még alig léptem rá a fékre. 

szia van :D

"Menekülj, amikor segíthetnél!
Sose nézd, hogy ég, akit megégettél!..."

Köszönöm, hogy sosem tartottad be a szavad és bebizonyítottad, hogy tényleg nem vagy szemernyit sem különleges. Attól mert valaki verset ír, vagy unalmas óráiban kisregényt egy chat ablakba még tényleg nem lesz különleges. Az a hülye aki ezt egy pillanatig is így gondolja.
Tipikus. Azt hiszem jobb lesz ezentúl tényleg kimaradni a kis "taktikád" eszközeinek listájáról. Megnyugtat, hogy rajtam semmi nem múlt, és nem bánom, hogy őszinte voltam...hogy leírtam, ami veled kapcsolatban a fejemben vagy egyéb érzékszervemben a felszínre került. Jobb ha tőlem tudod mit gondolok rólad. Hozzátettem a részemet... ezt sosem fogom bánni. Az, hogy csak egy alternatíva voltam... egy vas a tűzben... egy "Zs"-terv, vagy nevezzük bárminek, pont nem az én hibám. Mire eljutsz a ABC végéhez azt én már nem várom meg. Végül is nem gáz ez... én is utasítottam már el pár embert... amiben különbözünk, az a módszer, a sunyiság, amivel sikerült elég alaposan elásni magad, ettől függetlenül persze a legjobbakat kívánom neked! ;)

Köszönöm, hogy megmutattad, hogy még te is kevés vagy ahhoz, hogy elvedd a jókedvemet, vagy változtass azon, amit magamról gondolok, hogy milyen erős is tudok lenni ha kell.
Kössz, hogy megígérted, mégsem írtál a vizsga előtt, de nélküled is kiválóan sikerült.
Remek ellenpélda leszel, nekem is van egy faja kis ABC-m, ahová fel is írlak! Csalódtam, de jobb előbb, mint később.
Nagyon köszönöm, hogy ha rajtad múlt volna, egyedül is megrohadhattam volna :D ugyanakkor ráébresztettél, hogy egymagamban is képes vagyok arra amit könnyebb lett volna veled végigcsinálni, hogy az életem jóval többet ér annál, hogy pont miattad változzon meg.
Ez a mosoly ezerszer értékesebb, minthogy miattad hervadjon le.
Köszönöm, hogy "korrekt" módon alakultak a nem létező dolgaink, hogy elmondtad mik zajlanak a háttérben, hogy a nyaramat nem kell azzal töltenem, hogy veled foglalkozzak feleslegesen, hanem hasznos és értelmes dolgokkal töltsem az időmet. Vagy ha nem is hasznos és értelmes dolgokkal, akkor is olyan emberekkel, akiknek nem mindegy, hogy velem, vagy nélkülem. Olyanokkal, akiket eddig miattad nem vettem észre ;) Azt hiszem, valaki nagyon hálás lesz még neked ezért, de nálam jobban senki sem. :D

Pilinszky János: Örökkön-örökké

Várok, hogyha váratsz, megyek, ha terelsz,

maradék szemérmem némasága ez,

úgyse hallanád meg, hangot ha adok,

sűrű panaszommal jobb ha hallgatok.

Tűrök és törődöm engedékenyen:

mint Izsák az atyját, én se kérdezem,

mivégre sanyargatsz, teszem szótalan,

szófogadó szolga, ami hátra van.

Keserűségemre úgy sincs felelet:

minek adtál ennem, ha nem eleget?

miért vakítottál annyi nappalon,

ha már ragyogásod nem lehet napom?

Halálom után majd örök öleden,

fölpanaszlom akkor, mit tettél velem,

karjaid közt végre kisírom magam,

csillapíthatatlan sírok hangosan!

Sohase szerettél, nem volt pillanat,

ennem is ha adtál, soha magadat,

örökkön-örökké sírok amiért

annyit dideregtem érted, magamért!

Végeérhetetlen zokogok veled,

ahogy szorításod egyre hevesebb,

ahogy ölelésem egyre szorosabb,

egyre boldogabb és boldogtalanabb.

"Amiért küzdöttél...

... végre megkapod."

Most, hogy végre a kezemben tartom a művészeti vizsgámról, a középiskolai tanulmányi eredményeimről és az érettségi vizsgaeredményeimről szóló bizonyítványokat kimondhatatlan nagy örömet és megkönnyebbülést érzek. Semmi sem volt hiába, megérte kitartani. Felülmúltam a magammal szemben támasztott elvárásaimat és ez a meglepődöttségen túl igen felemelő érzés. A visszajelzések és százalékok alapján sikerült maradandót alkotnom :)
Végül az érettségi bizonyítványomban az alábbi eredmények szerepelnek:
-magyar nyelv 98% (jeles)
-történelem 100% (jeles)
-matematika 92% (jeles)
-üzleti gazdaságtan 82% (jeles)
-német nyelv- emelt szint 86% (jeles)
-informatika 92% (jeles)

A művészeti záróvizsgám eredménye szintén jeles, az év végi átlagom pedig 5,0.
Ez az eredmény a továbbtanulásban 467 pontot jelent, amivel viszonylag hátradőlve várhatom az egy hónap múlva közzétételre kerülő ponthatárokat :D

Azt hiszem, kihoztam a maximumot ebből az elmúlt időszakból így elégedetten ugorhatok fejest az előttem álló hónapok hűs medencéjébe ebben a nagy forróságban. Az már tisztán látszik, hogy ez lesz életem legemlékezetesebb nyara. :D

Nem mindegy

Nem mindegy, hogy dúdolod, vagy beveszed az altatót,

Hogy másra is vagy csak magadra húzod rá a takaród,

Meddig élsz a múltad mélyén, ami csak egy mese

Sejted e, hogy jelenednek nem igaz a fele se

Kell e a boldogság, mi rég előtted lebeg

Vagy halott rózsák gyökerétől végleg hűlt helye lett

Eltűnsz majd nyom nélkül, mit hagysz magad után

Úgy táncolsz, hogy rád figyelnek, vagy csak lépkedsz sután

Hiszel e egy szájnak, ami folyton beszél

Zenész vagy, vagy hangszer, rajtad épp ki zenél

Felhő vagy mi árnyékot ad, takarja a napot

Éhezel, vagy elfogadsz bárkiből egy falatot

Játék vagy, vagy játékos, vadász, vagy zsákmány

Lelkesedsz, vagy megriadsz az új utak láttán

Szavam elér hozzád, vagy falra hányt borsó

Vágyaid számára bölcső vagy, vagy koporsó

Elhanyagolt kis ház, nagy kastély fényesen

Bátor hős, vagy inkább vagy maga a félelem

Megtettél ma mindent, vagy csak bánkódsz fáradtan.

Ne a holdfényt okold, ha éjjeled álmatlan!

/saját vers/

csak mutatóban ;)

Szerelem, szerelem, hová hoztál?

Szerelem, szerelem, megátkoztál

tudom én. És szeretem.

Különös szavakat tanítottál.

Különös az is, hogy a világom már

nem olyan, mint amilyen.

De érdekelne már, hogy mire jó ez az egész.

Mi a bánattól olyan jó az összes tévedés?

Most nyugalom van. Kevés lázadás,

csak mutatóban, hogy azért lássa más.

Szerelem, szerelem, hiányoztál.

Szerelem, szerelem, csináld most már

ugyanígy. Vagy sehogyan.

Menekülj, amikor segíthetnél.

Sose nézd, hogy ég, akit megégettél.

Ne vegyél többé komolyan.

Keresztes Ildikó:

 Egészen, mert félig nem tudok
/részlet/