♥

"Amíg táncolhatunk, nem érdekel, hogy van e barátnőnk/barátunk vagy hogy bejuthattunk-e egy jó főiskolára. Egyáltalán nem érdekel minket, hogy a társadalom hogyan tekint ránk. Az egyetlen dolog, amitől félünk, hogy soha többé nem táncolhatunk." 

Legyen ünnep

Ünnep. Mindenkinek mást jelent ez a szó. Készülődés, sürgés-forgás, ajándékok, fenyőillat, finom ételek, fények, mosoly, melegség, béke, szeretet, család, öröm. Ezek az első asszociációim ha a karácsonyra gondolok. Szerencsés vagyok, mert bár sosem kaptam meg mindent amit akartam, mindig megkaptam azt, amire szükségem volt. És most is így van ez. Minden, ami kell itt van velem. Kívánom ezt az érzést Nektek is! Legyen ünnep minden egyes napotok!

Nagyon Kellemes, Békés, Meghitt Karácsonyt 

és 

Sikerekben, Egészségben Gazdag, 

Boldog Újévet Kívánok 

Minden Kedves Olvasómnak!

Egy pillanatra

Semmi sem történt, illetve annál egy picivel több. Valami, ami épp elég okot adott, hogy nyoma maradjon itt.  Egy apróság, aminek igazából semmi jelentősége. Akárhogy is, ez a szitu mosolyt csalt az arcomra és magával ragadott egy pillanatra.

Várt váratlan

Lesz egy nap, mikor érdemes lesz elmondanom

Lelkem mélyén miről álmodom."

Győzelem

XVIII. Bem kupa- Budapest
...megvolt a döntő, ott állsz és várod az eredményt, szorítod a partnered kezét ... a helyezések egyre csak az elsőhöz közelítenek és a neved még mindig nem hangzik el... majd kimondják a második helyezettet, aki nem te vagy. Hogy mi ez az érzés? Az, amiről minden táncos álmodik... a győzelem pillanata. Kimondják a neveteket, hogy megnyertétek a versenyt és felállhattok a dobogó legmagasabb fokára... aranyérem kerül a nyakadba és magasba emelheted a kupát. Kimondhatatlan öröm. Nem létezik ennél jobb érzés.

Én hittem, az első perctől fogva, hogy nekünk ez az érzés jár. Most azt kell hogy mondjam megérte erre várnunk és ezért dolgoznunk. Nem volt mindig könnyű és nyilván a jövő is tartogat még küzdelmeket.
A versenyre úgy indultam el, hogy Huszta Laci közelgő születésnapjára gondoltam, felköszönteni sajnos már nem tudom, ezért annyit ígértem a fényképének, hogy "Büszke leszel rám!" A versenyen ő is ott volt velem, a szívemben ahogy mindig is tette és tudom, hogy ez továbbra is így marad. A rengeteg támogatás mellett az ő emléke az, ami erőt ad a mélypontokban a folytatáshoz és most is, hogy még rengetegszer átélhessük ezt a csodát.

Nem kellesz eléggé

"Nem, te nem vagy kivétel, hanem tipikus eset. Úgyhogy jól jegyezd meg a szabályt: egy pasi akkor nem hív fel, ha nem akar felhívni. Ha úgy érzed, hogy a fickót teljesen hidegen hagyod, akkor jól érzed, mert úgy is van. Nincs kivétel."

Egyszer

"Egyszer mindenki eljön, egyszer mindenki itt lesz

örökre megtalálhatsz, örökre elveszíthetsz."

És elmúlt

Közhelyes sorok,
Ködös reggelek,

Álmos őszi esték,

Én hittem bennetek.

Elillant egy mese

Úgy ahogy reméltem

Nem maradt sokáig

Eltűnt, én megértem...

Árnyék mögé bújva

Játszadozott velem.

Fogta magát, intett

És elmúlt, hirtelen.

A győzelem ára

A győzelemnek ára van. Áldozatokat követel. Lesz, amiről le kell mondani. Lesz, amit el fogsz közben veszteni. De mindent visszakapsz, ha kiérdemled. Akkor, amikor már belefáradsz. Akkor térül meg minden, mikor már te is elbuknál. Mert lesz egy kéz, ami érted nyúl. És új erőt ad. Csodát senki sem képes tenni. De hőssé válhatsz. Egy ember szemében biztosan. És legendává…azok utókor számára.

(Marcus T.)

Példaképek

A világ tele van sikeres emberekkel, tehetségekkel, olyan sportolókkal, művészekkel, akikre okkal nézhet fel mindenki, főleg aki még csak tervezgeti, hogy hasonló utat szeretne bejárni. Sokan vannak, akiknek munkája, teljesítménye elismerésre méltó, mégsem mondhatjuk feltétlenül, hogy ezen valakik, a feltörekvő nemzedék számára példaképek lesznek. Mitől válik valaki példaképpé? Erre a kérdésre csak úgy tudom megadni a választ, ha magam elé képzelek egy arcot és egy élethelyzetet, egy, vagy több személyes tapasztalatot, mert szerencsére az én példaképeim közvetlenül is szerepet kaptak (kapnak) az életemben. Példaképként tekintek pár olyan emberre, akik a saját "szakmájukban", választott hivatásukban, szenvedélyükben valami kiemelkedőt vittek véghez. Gondolok itt egészen apró dolgoktól kezdve a bajnoki címig mindenre. Minden olyan dologra, amelyet ők anélkül tettek, hogy tudták volna, egy nap példaképpé válnak. Nem gondolok nagy dolgokra, az ember először apróságokra lesz figyelmes: egy őszintén megfogalmazott kritika, egy elismerő pillantás, egy bátorító mondat. Félelmetes hogy az igazán nagy emberek sosem beszélnek magasról, az igazi példaképek nem kérkednek az eredményeikkel és nem várják el a rajongást. Szerények és csendesek, csak akkor tör elő belőlük a tudás, mikor arra szükség van. És az a tudás valódi, értékes és alapos. Szerencsés vagyok, hogy ismerek ilyen embereket és csak remélni tudom, hogy a segítségükkel egyszer majd én is ilyenné válhatok, hogy birtokolhatom azt a fajta csodát, amit bennük látok.

Halottak napja

Halottaknak napján, gondolkozz el, kérlek!

Mennyire fontosak azok, akik élnek?

Milyen gyakran gondolsz rájuk szeretettel?

Jelenthet-e annyit, mint ki régen ment el?

Ilyenkor az ember temetőbe jár ki,

Elmúlt szeretteit véli megtalálni.

Közben annyin élnek magányosan, távol,

kire nem jut idő, kit a szív nem ápol.

Pedig a halottak a szívünkben élnek.

A hétköznapokba bőven beleférnek.

M’ért nincs az élőkért ugyanilyen ünnep,

ami lángra gyújtja apró mécsesünket.

Aki elment, jól van, csak egy más világon,

s nem tud örvendezni levágott virágon.

Földdé porladt testet látogatsz a sírnál.

Élőkért tehetnél, ahelyett, hogy sírnál!

Oly sok a magányos, kinek nem jut semmi.

Ki örülni tudna, ha tudnák szeretni.

Ám ezt meg se látod - tudod – attól félek.

Megbékélni kéne, s nem visz rá a lélek.

Vársz, amíg késő lesz, mikor már nem bánthat,

akkor száll szívedre, majd a gyász, a bánat.

S jön halottak napja, s mész a temetőbe,

bocsánatot kérni, s elbúcsúzni tőle…

Mi a siker?

a 2012.10.28-i iDance kupa Felnőtt D,C Országos Bajnokság margójára

Számomra a siker nem jelent mást,  mint napról napra azt csinálni ami boldoggá tesz egy olyan személlyel aki maximálisan támogat és kiáll mellettem... a pillanatok, mikor így vagy úgy, de elismerik az ember  munkáját.  Vannak dolgok, amik lelkesítenek és vannak, amik letörnek. Vannak személyek, akik támogatnak és olyanok is, akik inkább csak hátráltatni próbálnak. Néha az utóbbi csoportba tartoznak olyan emberek is, akiknek egyértelműen támogatniuk kellene. A magyarázat persze egyszerű, de korántsem nevezhető normálisnak. Vannak emberek, akik letesznek valamit az asztalra, megélik a saját sikereiket és boldogok ettől. Boldoggá teszi őket az, hogy elvégeztek egy munkát, ami aztán meghozta az eredményét. Mi évek óta dogozunk azon, hogy minél jobbak legyünk, minél eredményesebben szerepeljünk a versenyeken és minél minőségibb táncot mutathassunk be a sokszor egy nappal előbb nyilvánosságra hozott fellépéseken. Edzésről edzésre, rengeteget izzadunk és rengeteg fájdalmat küzdünk le ezért. Ez a gyönyörű küzdelem a miénk. Egy percét sem cserélném le kényelmes ücsörgésre, drága táncruhára, a látszatra. Tudom, hogy csak az mondható a sajátomnak, amiért én magam teszek. Ha kell százszor próbálom meg újra.  udom, hogy nem kell egyedül küzdenem olyan undorító emberekkel, akiknek fáj ha valaki sikeresebb, mint ők... miért? mert ők sosem tudtak küzdeni. A készen kapott dolgok felett pedig korántsem éreznek akkora örömöt, mint amit a saját erőből létrehozott munka felett. Épp ezért féltékenyek másokra, akik hajlandóak valamit tenni is. Az ilyen emberek sikere ugyanolyan, mint ők maguk. Semmilyen. A hozzájuk hasonló tudatlanok hisznek nekik, de szerencsére mindig akadnak olyan elfogulatlanok - és általában többségben- akik tisztán látnak és egy jót nevetnek rajtuk, mert tudják, hogy mennyiben különböznek azoktól, akik mások hátán kapaszkodnak fel. És azt is tudják, hogy az ilyen emberek sosem lesznek igazán sikeresek. Köszönet azoknak, akik segítik a munkánkat és támogatnak abban, amit csinálunk. Nagyon jól esik az elismerés, a figyelmesség  azokban a pillanatokban, mikor megmérettetésre kerül a sor. Szerencsés vagyok, hiszen enyém a világ legjobb táncpartnere és többségében jóindulatú emberek vesznek körül.

Édes kis semmiségek...

Vannak olyan pillanatok az életben, mikor nem gondolkozik az ember. Vannak olyan emberek akik a legjobbat hozzák ki belőled, akiktől jó értelemben véve kiráz a hideg. Remegsz és nem tudod miért... Vannak olyan helyek, ahol sosem jártál még mégsem érzed magad idegennek. Talán azért mert minden és mindenki mosolyog rád, vagy talán azért mert van aki megfogja a kezed...
Vannak hibák, amiket el kell hogy kövessen az ember és hogy ezt semmiképp se bánja meg. Tévedések, kitérők, -vagy nevezzük őket bárminek- emlékük mosolyra fakaszt...A szürke hétköznapokban, mikor el vagy foglalva és eszed ágában sincs mosolyogni, akkor jut eszedbe egy dallam, egy ismerős mosoly, egy csók, egy siker. Gyakran megesik ez velem... akkor megkérdezik min mosolygok. Iyenkor csak azt válaszolom: "Ugyan, semmiség."
Semmiség, mégis ezekből tevődik össze mindaz, amit az életemnek nevezek. Ezekre fogok emlékezni évek múlva és ezek azok, amiktől senki sem foszthat meg. Apró, jelentéktelen mozaikdarabkák, amik nélkül nem lenne az igazi a kép.

Ébressz fel, ha vége

Álmodom, vagy ez most tényleg velem történik?- tettem fel magamnak a kérdést napról napra, amire azóta is keresem a választ... Egy külön világ, egy más dimenzió, ami megóvott a kételyektől és nem hagyott időt arra hogy gondolkodjak ezen... Egy csodás időszak, ami talán pont attól volt gyönyörű, hogy hamar véget ért. Pillanatok, amiket nem felejtettünk el. Csodák, amiket nem hozhatunk vissza.
Egy vers, amiben végre benne van ez az érzés, ami majd elmúlik... talán.

Ébressz fel ha vége, annak a mesének

amiben pár napja Veled együtt élek

Ébressz fel ha elmúlt az a mesés varázs

Ha majd a nagy tűzből nem lesz más csak parázs

Ébressz fel ha egyszer rád néznék hidegen

Ha nem venném észre  hogy nem vagy idegen

Ébressz fel ha eltűnt az égről a sápadt Hold

Ha elfelejteném, hogy akkor milyen volt

Ébressz fel ha fájna, hogy múló a pillanat

Ha fel kell hogy ébredjek, mondd hogy majd itt marad

Ébressz fel ha látod, hogy a távolban pirkad

Ha álmaink egén, nincsen már több csillag

Ébressz fel ha eljött az utolsó reggel

Amikor fáradtan  mellettem ébredsz fel

Ne szólj semmit akkor, mikor szólnod kéne

Csak egy öleléssel ébressz fel ha vége!

/saját/

Üdvözlet Chemnitzből

Pár napja érkeztünk meg, nagyon kellemes környezetben élünk, finomak a kaják, jók a szobák és változatosak a programok. Eléggé mozgalmasak a napjaink, a netezés akkor sem biztos hogy beleférne ha lenne netünk :) 12 órát utaztunk míg ideértünk, azóta jártunk a belváros iparmúzeumában és bevásárlóközpontjában , az einsiedleri sörgyárban és a marienbergi élményfürdőben is. Emellett folyamatos intenzív nyelvi órákon veszünk részt német anyanyelvű tanárokkal illetve a kísérőinkkel akik szintén német szakos tanárok. Voltunk már futni és táncoltam is gyakorlásképpen. Nagyon jól érezzük magunkat bár mára kissé elromlott az időjárás. 4 hetet töltünk majd itt, de ebből a három napból ítélve elég gyorsan el fog repülni. 

Nem számít

Szédítettük egymást akkor.
Szédültünk is rendesen.

Azt mondták ők, nehogy megtedd,

Én, hogy "mégis megteszem!".

Megtettem és kaptam tőle

sok sok vershez ihletet.

És nem baj az hogy ő már csak

az utcáról integet.

Észreveszem, távolodom

felemelem a kezem.

Mosolyogva nézek vissza
"biztos hogy nekem?".

Így lett múlt a jelenből.

Egy pillanat alatt

lepergett előttem 

míg a busz elhaladt.

Elengedem, ne maradjon

nem kell magyarázat.

Most még hidegen hagy

mennyi vihar várhat.

Nem számít még hány vers

születik ha rám néz,

nemsokára úgyis csak

szép emlék lesz az egész.

/saját/

Viszlát

 Kihűlt a vágy ami éltetett.

Indulnom kell ég veled!

De ha találkozunk még az életben,

Az lehet, hogy nem lesz véletlen.

Mutasd meg amitől félni tudnék!

Mondj valamit amiben hihetnék!

Nekem nem elég amit az élet adhat,

Amit a halál elvehet semmiség.

Lehet bármilyen rendszer, bármilyen kor

Viszlát valahol, valamikor!

Junkies

őszintén

"Azt hiszem, ha az ember őszintén megvallja, hogy mit akar az élettől, akkor azt az élet többnyire meg is adja." -mondta Ted bácsi a kedvenc sorozatomban. Természetesen nem tévedett, legalábbis úgy érzem maximálisan egyetértek vele. Nevezzük a vonzás törvényének, vagy sorsnak, a véletlennek, vagy bármi másnak mégis szentül hiszem, hogy bármi az enyém lehet, persze nem egyből és az is lehet hogy amíg megszerzem elmúlik az iránta érzett vágy mégis hiszem, hogy azok az álmok, amikhez évek óta ragaszkodom nem hiába élnek bennem még mindig elevenen. Hiszem azt is hogy bizonyos álmokban pont az a jó, hogy felébredünk belőlük. Mégis milyen jó reggel visszagondolni rá...
Arcok, hangok, illatok, színek... dolgok, amik az életem részei. Elsétálnak mellettem vagy észrevesznek, mosolyognak, vagy közönyösek, sokáig tartanak, vagy csak egy pillanatra ragadnak magukkal, elgondolkodtatnak, lekötnek, felszabadítanak. Rengetegen vannak és mindegyik mást üzen. Imádom őket, azokat is amik bántani akarnak... ők tesznek erősebbé. Hiszem, hogy lesz elég erőm mindenhez, amit akarok és mindig ott lesznek mellettem, akik segítenek. Őszintén szólva sok mindent akarok az élettől. Olyan dolgokat, amik megszerzéséért tettem és amikre később büszke lehetek és pár olyat is, amire talán nem... mindent akarok, amiben megtalálom önmagam, mindent és mindenkit, aki formál, minden olyan pillanatot, amilyennel ez a nyár is tele volt.

Ciao Darling!

Egy hétvége Siófokon címszavakban: forró levegő, fergeteges bulik, iszonyat jó pasik, király zenék, tánc a jó pasikkal hajnalig, koktélok, napsütés és minden, amit el tudtok képzelni.  Imádtam! :D

a vihar után

Én vártam a vihart, mert tudtam, hogy el fog jönni előbb-utóbb. Elkerülhetetlen volt. Igazam lett, ahogy elvonultak a felhők ő is lelépett. Most újra napsütés van és talán valahol a távolban újabb viharfelhők gyülekeznek. Mégsem bánom, mert egyszerűen nincs mit megbánnom. Egy emlék lesz, amit nem felejtek el, egy titok amiről nem beszélek. Egy hiba, amit többé nem követek el. Ha szembejön egy nap, én mosolyogni fogok rá és szó nélkül továbbsétálok, miközben felidézem hogyan futottunk az eső elől és hogyan csókolt meg, mikor már tudtuk, itt a vihar...  a pillanatokat amiket szerencsére sosem vettünk túl komolyan.

Lehettem volna

Lehettem volna egy szöveg a dalodban

Időzített bomba, mi egy szavadra robban

Ritmusa annak, ahogy szíved dobban

Talán most is ott lehetnék a két karodban

Napsugár lettem vágyaid jegén

Tükörkép egy tó, tiszta kék vizén

Vagy esőcsepp, vihar ott ahol senki még

Nem kavarta fel a nyugodt tó vizét

Elmentem szó nélkül, szó nélkül hagytad

Még adott egy csókot néma, édes ajkad

Maradtam visszhang egy álmatlan éjjelen

Távolba kiáltó álmokkal, éberen

/saját/

Jó helyen, jó időben

Az élet nagy pillanatait nem feltétlen megcselekedjük. Van, hogy egyszerűen csak megtörténnek. Nem azt mondom, hogy nem irányíthatjuk a saját életünket... Kezünkben az irányítás. Legyen is! De ne feledjük, hogy bármikor megeshet, hogy kilépünk otthonról, és az egész életünk megváltozik. Az univerzumnak terve van velünk. De ez a terv folyton változik. Egy pillangó megrebbenti a szárnyát és elered az eső. Ijesztő lehet, de csodálatos is. Folyamatosan dolgoznak a gépezet fogaskerekei, hogy te végül pontosan akkor, pontosan ott legyél, ahol lenned kell.
 Jó helyen, jó időben.

Így jártam anyátokkal

"Vannak dolgok az életben, amikről tudni lehet, hogy hiba, de mégsem tudod, hogy tényleg hiba-e, mert csak úgy tudod meg, hogy hiba-e, ha elköveted a hibát. És amikor visszanézel, azt mondhatod: igen, ez hiba volt! Tehát nagyobb hiba nem elkövetni a hibát, mert akkor az egész életedet leélheted úgy, hogy igazából nem tudod, hogy az hiba, vagy sem."


Bizony, jobb megtenni és megbánni, mint megbánni hogy nem tetted meg! Minden pillanat magában hordoz lehetőségeket. Lehetőséget arra, hogy megtedd, amit szeretnél. Ha megteszed felszabadulsz, megadod az esélyt annak, hogy valami jó történjen veled. Elképesztő élmények és életre szóló emlékek születnek sokszor a pillanatnyi őrültségekből, egy mosolyból, spontán buliból, nyári kalandból. Kihagyhatatlan dolgok ezek, el sem tudnám képzelni nélkülük a napjaimat. Emberek akikkel szeretek lenni, zene amit szeretek hallgatni, tánc, napsütés és amikről úrinő nem beszél... Mozgalmas, izgalmas és emlékezetes időszak ez, amiből sokat tanultam, legfőképp bátorságot és kaptam önbizalmat is, hogy a jelenben tudjak élni, elhihessem hogy bármi az enyém lehet, ha merek érte nyúlni és közben egy pillanatra sem feledkezek meg arról, ki is vagyok én. Valaki, aki sok mindenről álmodott és van amit már elért, aki élvezi ha féltékenyek rá ezért és valaki aki nem akar komoly lenni, egyszerűen csak élni a pillanatban és kihasználni ezt az időt arra hogy berendezze az életét, aminek még nagyon az elején jár.

Bolero edzőtábor

Tánc, vidámság, élmények, izzadtságcseppek és jó társaság. Röviden ezekkel a szavakkal tudnám jellemezni az elmúlt hetet. Egy nagyon kellemes környezetben, egy remek szakember és rengeteg kiváló táncos, akik példaként szolgálnak nekünk és hatalmas húzóerőként tekintettünk rájuk. Rengeteget tanultunk illetve sok mindenre jöttünk rá, fontos megérteni a dolgok miértjét a mozgásban, fontos az összhang és a természetesség és talán ez mindennek a kulcsa. Minden apróság amit gyakoroltunk vagy megbeszéltünk egy egy mozaikdarabkája a versenyekre való felkészülésnek és hisszük hogy sikerre visz. Szuper hét volt és nagyon örülünk, hogy egy ilyen csapat tagjai lehettünk!

Csendben, újra

Nem akarok új lenni, sem pedig már régi,
Nem akarok elfutni és nem akarok félni.
Nem akarok maradni, így szeretni főleg,
Minden egyes pillanatot el kell vennem tőled.

Maradnék, de ez az érzés rohanásra késztet.

Elbújok, hogy félelmemből ne lehessen részed

Téged kell hogy itt hagyjalak, azzal hogy maradok

Közöny, titok, lemondás közt születnek sorok

Egymásra várva a távolba nézünk

Sebeink helyére mindketten emlékszünk

Evezek feléd és elsodor az ár

A víz csak örvénylik, kikötő nem vár

Ha lenne idő, ha lenne hely

Nem félnék, ezt tudnod kell
Két hajó egy nagy vízen, ezek voltunk együtt
Változó szél kényszerít hogy csendben újrakezdjük

/saját/

Mid nem voltam még neked? :)

 

Na ki tud többet rólam,milyen világban éltem én?
Néha tűzkő voltam az öngyújtódban, máskor viharfelhő vágyaid egén.

Voltam szolgád és királyod, voltam kóród és virágod,

Voltam fényed a semmiben, katéter a szívedben,

Voltam álmod, voltam átkod, ellenséged és barátod,

A halálod, az életed mondd, mid nem voltam még neked!

Voltam gáz is, voltam fék is, voltam oroszlán és egér is,

Az árnyékot adó falevele, mondd mit nem voltam még neked!

még

Még hallom a hangod, érzem az ajkad,
Az illatot, ami tegnap volt rajtad.
És rajtam az ideg, de nem tudom mi ez,
Csak rohannék, de nem tudom kihez.

Van az a perc ami mindent megér

Van bizony és nem is egy. Nem ritka az a perc mostanság az életemben, amiért ne lenne érdemes felkelnem reggel. Igazából az a félelmetes hogy sok minden van, amit eddig ilyen-olyan okokból nem tettem meg. Nem azért mert nem akartam, hanem mert nem mertem, illetve elhitettem magammal, hogy jobb az, ami van. Butaság. Rájöttem, hogy semmiféle helyesebb döntés nem létezik annál, mint amire az ember vágyik. Csomó minden van, amit kockára is teszek, de eszméletlenül megéri. "A bátorság nem a félelem hiánya, sokkal inkább egy döntés hogy a félelemnél van ami fontosabb." Mindig lesznek tényezők, amik visszahúznak, de mindig lesznek dolgok, amiket jobb megtenni, mint később bánkódni az elszalasztott lehetőségen. Hogy melyiket választod csak rajtad áll. "Lehet, hogy a bátrak nem élnek örökké, de aki óvatos egyáltalán nem él." Amíg van az a perc, amit szívesen tennél be az albumba, amíg van, ami hajt és van, amire vágysz, addig menj és tedd meg! Csinálj meg mindent, amihez csak kedved van! Ne kérdezd hogy van e értelme, vagy hogy mi van ha... ?! Egy életed van, ami túl rövid ahhoz, hogy minden szabályt betarts, hogy bármi jóból kimaradj!

Hang on to what you know!

Dancing was our life it was like the air we breathe. But now, tha time has come for us to draw the curtain to start yet a new act of our life. We believe we have been very lucky to live by the name of world champion, which was a dream come true. We hope we have been able to stay worthy of this title, world champion. A great teacher Benny Tolmeyer once said to me. "Hang on to what you know"  Since then I've been hanging on to what i know. What i know is pure Latin dance. No frills added, just pure, genuine latin dance.
/Bryan Watson/

***

A tánc az életünk volt, mint a levegő, amit belélegzünk. De most, elérkezett az idő számunkra, hogy legördüljön a függöny és egy új fejezet vegye kezdetét az életünkben.. Hisszük, hogy nagyon szerencsések vagyunk hogy világbajnokok lehetünk, ami egy valóra vált álom. Reméljük méltók tudunk maradni ehhez a címhez, világbajnok. A nagy tanító Benny Tolmeyer egyszer azt mondta nekem. "Ragaszkodj ahhoz amit tudsz!" Azóta ragaszkodom ahhoz, amit tudok. Amit tudok, tiszta, latin tánc. Semmi sallang, csak a tiszta, eredeti latin tánc.

Így akarom! :)

Boldog lenni okok nélkül minden egyes percben,

Azzal lenni, akit szeretsz, idegen tömegben.

Záporeső cseppjeitől bőrig ázva fázni,

Napsugaras délutánon egyedül sétálni.

Tétova szavakat suttogni a szélbe.

Felvállalni álmaidat más szemébe nézve.

Elhinni hogy vannak csodák, lesznek szép emlékek,

Minden egyes pillanatban meglátni a szépet.

/saját/

kell...

"Aki kell, az kell. 

Nem azért, amilyen. 

Hanem annak ellenére, 

hogy bármilyen."

a legjobbat :)

"Ne utasítsd el az új kapcsolatokat csak azért, mert a régiek nem működtek! Rá fogsz jönni az életed során,  hogy minden egyes emberrel való találkozásodnak célja van. Egyesek próbára tesznek, egyesek kihasználnak, egyesek pedig tanítanak. De a legfontosabb, hogy egyesek ki fogják hozni belőled a legjobbat."

Van aki ellened, van aki érted...

úgy kapod, ahogy kérted...
Barátság. Beírod a google-ba és kidob 3680000 találatot, körülbelül ugyanennyi idézet is létezik ebben a témakörben. Nagyon sokan, nagyon sokféleképpen próbálják megfogalmazni a lényegét, de ahogy nincs két egyforma ember, úgy nincs két egyforma barátság sem. Vannak általános érvényű szempontok, ami alapján egy másik embert barátnak nevezünk. Közös érdeklődés, kölcsönös bizalom, egymás megbecsülése, tisztelet, őszinteség és még sorolhatnám. Ennek ellenére mégis olyan nehéz, igazi barátot találni. Rengeteg ember van az én életemben is, akikkel nagyon jól kijövök, jól érzem magam velük, megbeszéljük a problémáinkat. Kellemes órákat köszönhetek nekik és sokat tettek hozzá az életemhez, de idővel kikoptak onnan és nem mondom hogy szimplán ők tehetnek erről. Sokan próbálnak inkább megfelelni nekem, a szemembe minden szép és jó aztán a hátam mögött meg ki tudja. Sokan ígérgetnek és szegik meg azt újra és újra. Az igaz barátok sokkal ritkábbak ezeknél az embereknél, nem szimplán csak jól érzed magad velük, hanem önmagad vagy, nem csak megbeszéled velük a problémáidat, hanem meg is oldjátok és nem csak hozzátesz az életedhez, hanem meg is változtatja azt. Kitart melletted, nem keres kifogásokat, nem mond rólad rosszat a hátad mögött. Kevés ilyen ember van az életemben, de igazából egyáltalán nem kevés ez a pár ember. Tőlük mindent megkapok, amit egy barát adhat. Lehet, hogy tévedek és bennük is csalódnom kell majd, de ha most kérdezné tőlem valaki, kik azok biztos, hogy ez a három név lenne a válasz.
Azok az emberek, akik akkor jönnek, mikor mindenki más megy...

Szabadon

"Valójában semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig. S ha képtelen vagy továbbadni azokat, akkor azok birtokolnak téged. Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd markodban, mintha vizet tartanál. mert ha megszorítod, eltűnik. Ha kisajátítod, tönkreteszed. Tartsd szabadon, és örökre a tiéd marad."

Bár továbbra is azt vallom, hogy a soha és az örökké nem létezik, mégis egyet kell értenem ezzel a pár mondattal. Az ember sokszor ragaszkodik görcsösen ahhoz, ami neki fontos mert azt hiszi ez a legkedvezőbb módja annak, hogy megtartsa. Az ember ilyenkor téved. A lehető legnagyobb butaság ha hozzáláncoljuk magunkat a szeretett személyhez, vagy akár egy álomhoz ragaszkodunk makacsul. Sokkal jobb, ha lazán kezeljük mindkettőt. Hagyjuk, hogy ragaszkodjanak hozzánk és valóra váljanak az álmaink. Hinnünk kell benne, hogy vagyunk elég jók ehhez, mert vagyunk! Nem kaphatunk meg mindent, amit akarunk, de mindig megkapjuk azt, amire szükségünk van.

félsz

"Nem a magasságtól félsz, hanem az eséstől. 

Nem a szerelemtől, hanem attól, hogy nem szeretnek viszont. 

Nem is az elengedéstől, hanem attól, hogy tényleg elmegy. 

...attól félsz igazán, hogy megint ugyanaz fog fájni."

Vezet a ritmus c. film

"A versenyzés minden szinten nehéz, csak a jó táncosokat nézve tűnik könnyűnek. Amire koncentrálnunk kell az nem a győzelem vagy a vereség, hanem a hit. Ha kételkedtek, akkor csak maradjatok otthon, de ha valahol ráleltek az önmagatokba vetett hit parányi szikrájára, akkor a kezetekben van a győzelem kulcsa. "

"Ha tud sétálni akkor tud táncolni is. Ha hagyja hogy vezessem akkor bízik bennem, de ami még fontosabb, hogy bízik önmagában. Nos, ha a 16 éves lányuk erős, magabiztos és bízik önmagában, vajon hagyni fogja hogy egy idióta felcsinálja? És ha a fiuk megtanul tisztelettel megérinteni egy lányt, akkor vajon hogy fog bánni a nőkkel az élete során?...
Nos ezt csinálom én itt... táncot tanítok és emellett néhány szabályt is: tisztelet, csapatmunka, méltóság. Ez segíteni fog, hogy kialakítsanak egy olyan jövőképet, amit elérhetnek."

Viharra várva

Nagy viharra várva, ülök egy tóparton

Két szemed tüzében, nevedet sóhajtom.

Forró napfény öleli át a pillanatot.

Van idő, azt hiszem kicsit még maradok.

És bámulom veled a tiszta kék eget...

És átélem, azt ami szebb mint a képzelet.

És várom hogy szakadjon ránk egy nagy felhő,

Hogy elmosson mindent egy hatalmas eső,

Hogy cikázó villámok csapjanak nagy zajt.

Mert át kell hogy éljünk pár ilyen vihart.

Nagy vihar ha elmúlt, ülünk a tóparton 

Megtépázott ég alatt nevedet sóhajtom.

Szivárvány tűnik fel, gyönyörű színekkel,

Időnk elfogy, lassan már mennem kell.

Jó volt látni milyen, ha nem csak képzelet...

És bámulom tovább, nélküled az eget.

/saját/

a pillanat varázsa

Hát hagyom magam és élvezem,
Hogy mégse vesszen kárba
A pillanat varázsa.

Találkozások

Az igazi nagy találkozások azok, amik nincsenek megbeszélve. A véletlenek, amik elindítják benned a további véletlenek keresését mindaddig amíg rájössz, hogy semmi sem történhet véletlenül.
Nincs titokzatosabb és érdekesebb találkozás annál, mint mikor két tekintet találkozik. Lehet, hogy nem tart tovább pár másodpercnél, de akkor ott valami létrejön. A szemek nem hazudnak. Tükrözhetnek közönyt, érdeklődést, unalmat vagy életkedvet, de mindig őszinték.  Találkozhat két lélek és összeérhet még akkor is, ha a testek távolságtartóak. Ha két ember találkozik, akkor valami eldől. Így vagy úgy, de kiváltanak egymásból érzéseket. Aztán van az az erő, ami taszít, vagy vonz. Az erő, ami mozgat és arra ösztönöz, hogy ezt a találkozást megismételd...vagy ne, de egyet sose felejts. Az emberek akikkel találkoztál azért jöttek, hogy szeressenek vagy bántsanak, adjanak és elvegyenek, hogy jó kedvre derítsenek, vagy elszomorítsanak... hogy részei legyenek az életednek, hogy tanulhass tőlük és azzá válj, akivel Te is szívesen találkoznál.

ne keress!

Én tű vagyok a szénában, de ne keress ha nem látszom,
Elég, hogyha csak engem látsz a végén, majd ha fellángol.

Keresetlen szavak

Gyakran elnyom az álom hogy a félelmeim lássam,
Nem találom magam, nem emlékszem hova ástam.
A lelked üres papír, ha nem ír rá a szenvedély
de erősen kell úsznod hogy az árral szembe élj.
Csak légy mindig igazi, az élet téged igazol
Rakd el tapasztalatnak ha magaddal kibaszol.
 

Ha létezne időgép mindenki vissza járna,
Hogy ne kövesse el a hibát amiért már hiába.
Nem láthatsz tisztán egy mocskos világban,
Törekedhetsz a tökélyre de nem létezik hibátlan.
A bűn a részed, a részem, a részünk,
A bűn a tükrünk amivel minden nap szembenézünk.
Már úgy érzem hogy mindennapok megírt ponyvaregény.
Miért ne végződhetne happy enddel pont az enyém?
Gondolatok sorakoznak bennem válaszra várva,
Vannak olyan titkok miket nem válthatsz karátra.
Ne higgyek mesékben azt súgják a régi sebek.
Nem szépítek tényeken én nem szédítelek.
A szavak embererének sincs szükség már szavakra,
Mert nem szerethetsz valakit jobban mint szabadna.

Alig hitted

Zajlik a sok kis játszma,
Mindenki őrülten játsza.
Azt, hogy 'szeret vagy nem szeret',
Vagy hogy mennyiért éri meg.
De ha voltál néha egy kicsit is boldog,
Hát ne szégyelld a szerencséd!
Hisz' alig hitted,
Hogy ez is eljöhet még...

De mégsem fárad belé a szíved,
Aki megöl azt is ölelnéd,
Alig hitted,
Hogy ez is eljöhet még.

Alig hitted,
Hogy egyszer ez is eljöhet még,
Feletted is felragyoghat az ég!
Nemcsak a küzdelem
Vagy az ünnep lehet szép,
Alig hitted
Hogy ez is eljöhet még.

Megtalállak

Félbehagyott versek,

Kiabáló csönd.

Elakadó szavak, lassan forgó Föld,

Sikító sorok

Süket füleidnek.

Némák a szavaim nem is érthetnéd meg.

Lelassul az idő,

Vágyad még elragad,

Behunyod a szemed és megadod magad.

Hozzád érve érzem,

Te is hozzámérnél.

Béna kezed erre én hiába kérném.

Távolság és falak

Közénk mégsem állnak.

Nem csupán emlék vagy, egyszer megtalállak. 

/saját/

Lépj!

"Szörnyű, mikor elszalasztasz egy különleges embert, és még évek múlva is azon agyalsz, hogy mi lett volna, ha odalépsz hozzá. Sose feledd: a próbálkozás egy lehetőség, a siker vagy a visszautasítás egy élmény, míg a félelem miatt elszalasztott cselekedet csak a nagy büdös semmi."

Éppen ezért kell mindig megtenni, amit leginkább szeretnél. Azt mondják jobb megtenni és megbánni, mint megbánni, hogy nem teszed meg. Sosem szabad félni a kudarctól. Inkább utasítsanak vissza és legyen pár rossz pillanatod, minthogy csomó időn keresztül azon rágódj: "mi lett volna ha?". Nem szégyen kimutatni a vágyaidat, az érdeklődést mások iránt, mert eszméletlen jó dolgok sülhetnek ki belőle és ezek a pillanatok megérnek egy kis kockázatot ;).

csak egy életed van

 Egy élet és egy lehetőség, egy pillanat, ami most van... most kell élned és örülnöd, most kell csókolnod, ölelned, szeretned, nevetni és megtenni mindent amit csak szeretnél. Elmenni egy szép helyre, vagy egy kevésbé szép helyre,  azzal akivel jól érzed magad. Most. Az élet szép, még akkor is ha vannak benne hibák. Érdemes bátornak lenni, belevágni valamibe és elhinni hogy jó lesz. Érdemes lazítani és néha a vágyainkra hallgatni. Érdemes mosolyogni a világra és őszintének lenni. Érdemes felvállalni azt, ami vagy, megtenni amit úgy érzed meg kell.
Ezek a pillanatok, amiket mostanában megélek, arra tanítanak, hogy legyek bátor és tegyem azt, ami nekem jó. Minden ember végső célja a boldogság, sokszor ezt úgy érjük el hogy másokon gázolunk át, ami persze nem szép dolog... de ki mondta hogy szépnek kell lennie. Nincs tökéletes élet, olyan ami senkit nem bánt és az enyém sem az. Velem sem voltak soha kíméletesek és meg is értem őket. Nem is különbözök tőlük, ugyan olyan vagyok de nem bánom. Nem sajnálom, hogy nem szeretek mindenkit és azt sem, hogy van akiket vissza kell utasítanom.
Az élet elvesz és ad, a lényeg hogy mindig megkapod, ami kell, aztán van hogy elveszted... és ha el is veszíted akkor is nyertél egy boldog napot. És ha arra gondolsz, milyen ez a világ, akkor az az egyetlen boldog nap is maga a csoda.

"Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél!"

IV. Hatvan kupa

A verseny, amit sosem fogunk elfelejteni. A nap ami mindig emlékeztetni fog minket arra, hogy miért is megyünk be hetente háromszor-négyszer a terembe és miért húzunk tánccipőt. Az öröm, amit a sok munka által elért siker felett érez az ember, az valami leírhatatlan. Mikor megcélzol egy helyezést, csak úgy kb-ra és hiszel. Kiállsz és táncolsz és várod, hogy mondják a rajtszámod. És mondják. :D Életünk első döntője volt, de nem az utolsó :D Hatalmas erőt adott és visszaigazolást mindarról a munkáról, amit ebbe fektettünk. Nem hagyhatom ki Vörös Petit sem, akinek szintén nem kis munkája van velünk :) Nagyon sokat köszönhetünk neki, az elmúlt pár hónapban nagy fejlődésen mentünk át amiért így a távolból is egy naaagyölelést küldök. Boldog vagyok, hogy sikerült az, amit szerettem volna és nem tudom mit érezhet az, aki a dobogón áll, de így a negyedik helyen állva is hatalmas öröm volt hallgatni a tapsot. Innen már csak egy karnyújtásnyira van az, hogy győzzünk. És fogunk is, és teszünk érte, mert hiszünk magunkban és egymásban, és dolgozunk azon, hogy mi lehessünk a legjobbak.

"Mi az ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom. Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében."

i remember!

És megcsókolt. Minden ok, előzmény és magyarázat nélkül. Megtette azt, amire az első áttáncolt éjszaka óta vártam. Abban a pillanatban megállt az idő, elhalkult a zene, elhalványultak a fények. Kicsit minden rólunk szólt. Nem érdekelt, csókol e még, mert akkor abban a pillanatban engem csókolt. Azon az estén éreztem igazán milyen az, amikor nem számít mi volt, vagy mi lesz. Az a csók, az a pillanat csakis az enyém és ha erre gondolok még mindig mosolyra húzódik a szám.

a Te táncod!

Tervezhetsz egy életet, kergethetsz egy álmot...

Ha elrontod a lépést, még az is a Te táncod!

Képes vagy

Talán az egyik legfelszabadítóbb dolog az életben érezni azt, hogy valamire képes vagy... hogy mosolyt csalsz az arcokra, hogy kitartasz és nevetsz mikor mások sírnak... hogy felállsz, mikor ők a padlón vannak. Hogy lefutsz pár kilométer anélkül, hogy hagynád, hogy valaki megelőzzön és lekörözöl olyanokat, akik közben többször is megállnak. Hogy éjszakákat virrasztasz át tanulással és végül jó jegyet kapsz. Képes vagy szem előtt tartani a céljaidat és nem az akadályokra figyelni. Megkülönböztetni a jót és a rosszat, a vágyakat és az érzéseket, a csókokat és az ígéreteket... az álmokat és a terveket. Képes vagy felismerni, hogy értékes vagy és veled teljes a kép. Így többé nem is lesz kérdés hogy miért is jöttél... hogy miért pont ide és miért most...

Ha létezel

Sorban álló vágyak, 

Süket fülek, néma szájak.

Hosszú hideg téli esték,

Színpad függöny fény és festék.

Forró csókok, halott álmok

Utólag már tisztán látok.

Vak szememnek halvány fénye

Bátran néz a nyári égre.

Ha most félek, meg is halok

Ha létezel, sajnálhatod.

Szádból jövő kedves szavak

Olvaszthatnak jeget, havat.

Nem hallhatom néma hangod,

Nem beszélek, Te sem hallod.

Sokszor hívnak forró vágyak

Nem fordítok nekik hátat.

Nem ismerlek, nem is foglak,

Nem is bánom, hogy titok vagy.

Nem várom, hogy megérkezel,

Úgyis rám szólsz, ha létezel.

/saját /